6.fejezet/ Kérdés

Mikor felébredtem álmomból pompás illatokra lettem figyelmes. Feltápászkodtam az ágyamból, majd kinéztem ablakomon, és hóval volt befedve minden. Gyönyörű volt.
Nagyon szeretem a havat. De inkább csak nézni. Úgy gondoltam lemegyek, de eszembe jutott anyuval való vitám.Nem is értem, hogyan is akarta megparancsolni a tegnapi vásárlást.
Nem akartam menni és kész. De ő ezt nem értette meg. Elhatároztam hogy valahogy kibújok a programja alól, és elkell mennem Kellyékhez. Muszály.
Mert aznapra beszéltük meg, hogy mindent letisztázunk.A farkasokkal való találkát meg hasonlókat.
Azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha csak úgy kisétálnék a házból?Nem mondhatnák, hogy elszöktem. Mert nem. Rendesen távoznék.Csak nem szólnék róla.
Nem vagyok köteles beszámolni neki, hogy mikor, hol, és kivel vagyok éppen. Ebben maradtam, és eszembe jutott Will nem mondta, hogy mikor induljak el hozzájuk.
Úgy voltam vele, hogy elkészülök, aztán megyek is. Felkeltem, kicsit rendbeszedtem magam, majd elkezdtem kutatni valami ruha után.
Kikaptam egy pólót, meg egy kényelmes, csajos nacit. Átvettem azt, amjd lementem. Ittam egy pohár narancslevet, majd rájöttem mi volt a csodás illat.
Anya sütött palacsintát. Felkaptam egyet, hamar meg is ettem, aztán felvettem a cipőm, a kabátom, és a sapim. Már szedtem is a lábam, ahogy csak tudtam, hogy anyunak esélye se legyen megállítani.
Szaladtam, mint akit üldöznek. Márcsak Kellyéknél álltam meg. Bekopogtam, majd vártam hogy valaki ajtót nyisson.
Pár perc múlva Will termett előttem.
-Áá. Szia Naomy. Remek, hogy máris megérkeztél.Nagoyn csinos vagy.-fogadott kedvesen, majd beengedett.
-Hát siettem-mosolyogtam el magam-Amúgy köszike.
Letessékelt a kanapéra.
-Hozok egy kis rágcsát.-majd elindult a konyha felöli irányba.
-Rendben. Egyébként Kelly hol van?-furcsálltam, hogy nem ugrott a nyakamba mint szokott.
-Kelly? Ő most nincs itthon. De szerintem hamarosan megjön ő is.-válaszolta
-Ahha.Oké.-kicsit megszeppentem, hogy addig is Willel kell kettesben maradnom.
Odajött, és lerakott egy tálat az asztalra, teli kekszel. Nagyon nem volt időm, felmérni, tartalmát, mert Will közbeszólt.
-Elkell mondanom neked valamit. Csak nem tudom hogy kezdjek neki.-meredt rám komoly tekintettel.
-Mondjad csak.-mondtam.-Kicsit megrémültem, miért ilyen titokzatos.De figyelmesen hallgattam.
-Szóval. Tudod mikor először találkoztunk, már akkor felfigyeltem rád.Nagyon megtetszettél nekem.Még nem érzetem ilyet senki iránt sem.
De te..te.. oylan más vagy. Még a többieknél is másabb.Különlegesebb. Ez nagyon megfogott engem.-felállt, majd közelebb jött. Vállamnál fogva felhúzott a kanapéról.
Közelebb húzott magához, és a fülembe súgta:
-Neked adom a szívemet.-majd magához húzott, még közelebb, és szája megtalálta az enyémet. Lassan és gyengéden csókolgatta szám.
Nem csókoltam vissza, de nem is ellenkeztem. Nagyon nem tudtam volna mit tenni. És még mindíg a szavai jártak a fejemben.
-Nagyon szeretlek.Kérlek mond hogy te is. Érzem hogy az első találkozásunkkor perzselt közöttünk a levegő.Ne mond hogy te nem érezted.-mondta. és újra ajkaimmal kezdett el játszani.
Én is viszonoztam, és éreztem ezzel igencsak felbátorítottam.Hevesebben kezdett el verni a szívem, de azt hiszem csak az izgalomtól.
Nem éreztem iránta semmit.De úgy gondoltam, majd csak kialakul.
Kulcscsörrenést hallottunk, és tudtuk biztosan Kelly. Belépett, majd szemei nagyra meredtek, mikor meglátott minket szorosan egymáshoz bújva.
Nagy mosoly terült el szép arcán.
-Sziasztok...Látom nem unatkoztatok-kuncogott
Fuu. ez egy kicsit kínos helyzet volt számomra. De próbáltam leplezni.
-Szia Hugi! Hát, próbáltam szórakoztatni Naomyt. Remélem sikerült.-nézett rám Will kérdő szemekkel.
-Igen.Sikerült-nevettem el magam a helyzeten.
-Naomy, kijössz egy percre?-kérdezte Will.
Bólintottam, majd követtem.Elvezetett a hátsó kertbe, ahol szorosan magához húzott, majd megkérdezte:
-Lennél a barátnőm?