Naomy

Naomy

2010. május 15., szombat

Nagyon nagyon sajnálom!:'(

Sziasztok!
Sajnálattal közlöm, hogy a blog SZÜNETEL :'(
Nem szeretnék kisregényt írni, de úgy vélem tartozok nektek magyarázattal.
Gondolom, mint tudjátok már csak pár hét az iskolából, és nekem minden alkalmat meg kell ragadnom, hogy javíthassak. Muszály sajnos, mert Anyu nyaggat..Így tanuljál..Úgy tanuljál...stb.
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy az nem oké, hogy nem mondok semmit ti csak várjátok a fejezetet, vagy jön, vagy nem, így eldöntöttem, hogy szüneteltetek. De amint itt a nyár, újra kinyitok, és hozom nektek a fejezeteket! Meg így az is közre játszik, hogy kicsit elakadtam, najó nem hazudok, nem kicsit, nagyon!:/
Úgyhogy ennyi.
Remélem nem fogtok megharagudni, és nem veszítem el egy olvasómat sem!
Amúgy nincs minden veszve, mert alkalmanként feljövök és írok ide, csak nem rendszeresen!:)
Remélem ez egy kicsit felvidít benneteket!
Egyébként az írásomtól nem szabadultok, mert addig is a másik blogomat azt írom rendszeresen! www.sotetarnyak.blogspot.com
:D Nézzetek be oda, aki esetleg még nem tette meg!
Mégegyszer elnézést mindenkitől!  :-(   Szerintem nekem a legnehezebb...

Egy kis hírdetés:
Nézzetek be ide:) Kérlek kérlek! (szépenpislog^^)
www.szado.blogspot.com

2010. május 4., kedd

Csúszás...

Sziasztok. Mindenkitől elnézést kérek, amiért ilyen sokáig nem tettem fel frisst, de elfoglalt vagyok mostanság, és tudom, nem megszokott tőlem, hogy ilyen sokat kések, nem csinálok ebből rendszert. A folytatás már megvan (a fejemben) már csak be kellene pötyögnöm, és feltennem, ígérem amint tudom, hozom a fejezetet. Remélem nem hurcoltok meg érte, és egy olvasómat sem veszítettem el ezzel :( =(

2010. április 28., szerda

*szívesség*

Sziasztook!
Volna hozzátok egy kérésem. Van egy blog, melyet szíves örömest olvasok, tényleg nagyon tehetséges az a két csaj, aki írja, imádom őket!
De szűkélkednek az olvasókban, és örülnék neki, hogyha megnéznétek a blogot!
Szerintem nem nagy kérés, nem is túl megerőltető, úgyhogy léccy! (szépen néz)
Puszi. És a frissel kapcsolatban, holnap hozom asszem. Nem ígérek semmit..:/
A blog címe: http://www.szado.blogspot.com/

2010. április 24., szombat

29.fejezet-Hullócsillag

Taylor óvatos léptekkel közeledett felém, míg végül meg fogta a kezem.
-Ne haragudj rá. Bolond, és bunkó tud lenni, de amúgy jó srác.-mondta
-Jó.
-Nem gondolta komolyan. Nagyon megbántódtál?-kérdezte
-Nem.
-Hülye vicc volt tőle.-motyogta szem forgatva
-Jó.
-Mondhatnál kicsit kerekebb mondatokat is.-simított végig arcomon.
-Jó,oké. Neharagudj. Csupán csak elgondolkodtam.-mentegetőztem.
-Min?-érdeklődött, mialatt közelebb húzódott hozzám.
-Hát...Azon, hogy Sam nem is mondott hülyeséget. Valójában, teljesen igaza van.
-Jajj ne kezd már. Egyáltalán nem volt igaza.-vigasztalt
-De igen..-motyogtam magamnak.
Taylor egész este velem volt. De eljött a késő éjszaka, és én egyedül maradtam. Taylor már aludt.
Kiültem az erkélyre, hogy kiszellőztessem a gondolataimat. Nem vagyok babonás, meg semmi hasonló, de megpillantottam az ég bolton egy hullócsillagot, és puszta hirtelenségből kívántam.
"Legyen minden a régi, bárcsak tudnék átlagos lányként élni."
Pár másodperc alatt, erre futotta
Ember akartam lenni, hogy mindez ne történhessen meg. Hisz amiatt, hogy ezzé lettem elveszítettem a családomat. Kész csoda, hogy egyáltalán eddig sikerült eltitkolnom. És bármit megtettem volna, hogy újra az lehessek mint egykor. Bármit.
De ezt dobta a gép. És minden okkal történik.
-Valószínű, nekem ezt hozta a sors. Hogy soha ne lehessek feltétel nélkül boldog.-gondoltam magamban.
Hallottam, amint Taylor mocorgott, és amint odanéztem már mellettem volt.
-Miért nem alszol?-kérdezte rekedtes hangon
-Nem tudok. A gondolatok záporoznak, és nem hagynak aludni...
-Mégis mik?
-Nem tudom. Minden...Állandóan csak Anyán jár az eszem. És azon, hogy mi vagyok.-feleltem
-Miért, és mégis mi vagy?
-Magam sem tudom. Más vagyok. Egy másik lány, egy másik élettel. Egy szörny.-suttogtam
-Ne mond ezt. Ez nem igaz. Nem vagy az!Ezek szerint én is az lennék? Szomorú lehetnék, amiért olyan vagyok amilyen.  De nem. Elfogadom önmagam olyannak, amilyenné letem, és amilyen vagyok. És örülök neki. Én, és te is olyan dolgokat élünk át, amiről más álmodni sem mer. Olyanokra vagyunk képesek, amikre mások nem. Szerinted ők nem szeretnének ezzel a lehetőséggel élni? Feladni a normális, unalmas életüket csakhogy legalább egy napra is éljenek ezzel a lehetőséggel?-mondta
-De mi van, ha nekem a normális, unalmas, és az egyszerű lány szerepe kell...-szakítottam félbe
-Akkor nem tudod értékelni azt, amid van. Örülnöd kéne, hoyg te részesülsz ezekben a dolgokban... Hihetetlen gyorsaság, képességek, öröklét... De te ehelyett itt nyavajogsz, ahelyett hogy együtt élnél azzal, ami szintén te vagy!-mondta haragosan, és kiviharzott.
Köpni, nyelni nem tudtam.
Utána akartam menni, de túl gyáva voltam. Mert megbántottam.
Biztosan magára vette, hiszen én is fogjuk rá, olyan életet élek mint ő. Ez ronda dolog volt.
És rájöttem,, hogy butaság volt amit nemrég kívántam. Az az élet igen, tényleg más volt. Mert ott normális voltam, de ott viszont, nem volt velem Ő!Nagy levegőt vettem, és lementem utána. A pultnak volt támaszkodva, és nézett ki a sötét estébe.
-Ne haragudj-suttogtam
-Nem haragszom. Csak nem tudom miért nem használos ki a lehetőségeidet.-mondta
Nem feleltem, hiszen erre nem tudtam volna mit felelni.
Felém fordult, és odajött.
-Élj úgy, ahogyan teheted. Ne keseregj, mert neked több dolgod van az életben. Használd ki. És nem vagy egyedül, mert én végig melletted vagyok.
-De ha így folytatom, nem sokáig mi?-mosolyogtam, miközben átfogtam a derekát
-Dehogynem...-puszilt meg.
-Najóóó... Ígérem nem nyávogok többet.
-Na ezt már sokkal jobb hallani. Imádlak.-mondta egy csók közepette.
Olyan édes volt a csókja, mint még soha.
Ott álltunk, egymásra hagyatkozva, tudván, hogy ott vagyunk a másiknak.
A fejem elkezdett sajogni, de olyan szinten, hogy oda kellett kapnom lehűlt kezeim.
Elkezdtem szédülni, majd összeestem szerelmem karjaiban.
Láttam, és hallottam mindent, de tehetetlennek éreztem magam.
-Naomy. Hallasz engem?? Válaszolj!-szólongatott.
Próbáltam felelni, megérinteni, éreztetni vele hogy igen, de képtelen voltam rá. Erre már pánikba estem.
Mi történik velem?
 A torkomban egy nagy gombóc  volt, mely megakadályozta hogy beszélhessek.
Erre még egy fájdalom hasított a fejembe.
"Basszameg!!! Most kéne ide Kelly, vagy valaki oylan mint ő. Biztosan ma van 1 éves."
Nem értettem mi volt ez. Hallottam, és minden egyes alkalomnál fájni kezdett a fejem.
"Csinálj már valamit a fenébe is!! Nem bocsátom meg magamnak ha miattam valami baja lesz! 
Valami elkezdett nyomni, és a fejem elnehezedett.Taylor felkapott, és felvitt az emeletre, a szobába.
"Mindjárt megtörténik. Asszem! ÁÁá, hát persze! Mau. Okos fiú vagy Taylor!" 
Mostmár ezek is gyötörtek! Ezek a nem is tudom mik.
Már az ágyamon feküdtem, teljesen megrémülve, cselekvésképtelen, mikor rohamom lett. Hiszen eddig, sosem volt rohamom. Ez bajt jelent!
Nagyon féltem. Utána minden elsötétült, és most már se kép, se hang. Azt hiszem, itt a halálom.






 

2010. április 20., kedd

Új blog!!:):D

Csajook! Nyitottam egy új blogot!! Röviden és tömören: Lindsey egy kedves, aranyos, szelíd lány, aki a nyári szünet alatt, amig az apukájánál van megismer egy srácot! Alexot, aki Linnél 4 évvel idősebb, 21 éves! Mondhatni már férdi! Egy szórakozóhelyen ismerkednek egymásba, ahol Linnek egyből megtetszik! Később össze is jönnek.! Lin nagyon szereti, felnéz rá! Szinte már rajong érte! Hiszen ki ne rajongana egy felnőtt, befolyásos, sármos, férfiért?? Csakhogy az elején minden szép és jó, de utána??  Olvasd el!!:) És megtudod! Persze, csak ha kíváncsi vagy rá!:):D
http://www.sotetarnyak.blogspot.com/        Köszii!;) Puszi nektek!

2010. április 19., hétfő

28.fejezet-Az igazság

Taylornak ehetnéke volt, úgyhogy összeakartam dobni neki valami finomat. De mint tudjuk, sosem voltam híres a kenyérszeletelésben.. Anyunak mindig mondtam, vegyen olyan elektromos kütyüt, amivel könnyen meglehet oldani, de ő kinevetett..És Anyuék éppen úgysem voltak otthon, szóval gondoltam miért is ne...
Előhúztam, éles hosszú karmaimat, és azzal kezdtem neki. Taylor vágott egy buta fintort, majd hahotázásba kezdett.
-Ez most komoly??
-Jajj, maradj már! Így egyszerűbb.-fogtam rá, majd tovább ügyeskedtem.
Bekapcsoltam  a rádiót, és úgy folytattam. Olyan furcsa, veszélyérzetem támadt.. Először nem is értettem.. Csak akkor jöttem rá az okára, mikor hátrafordulva megpillantottam Anyámat. Kezeimet gondolkodás nélkül hátratettem, és meredt szemekkel bámultam rá, azon fixírozva vajon látott-e vagy sem. De olyan furcsán méregetett, hogy még meg is ijedtem tőle.
Zihálva kapkodtam levegő után. A gyomrom remegett, a kezeimmel együtt. 
Anyu dadogni kezdett, és semmit nem értettem. De a végén annyit kitudtam venni belőle valamit. " ez..meg miiiii..volt?!"
Elkezdtem zagyválni összevissza minden sületlenséget, ami hirtelen a nyelvemre jött, de ő csak folyton közbevágott az ehhez hasonló kérdéseivel.
-Magyarázd meg, mi a franc folyik itt?! Jól láttam amit láttam? Hogy..a kezed..és..azzal..
-Anyu, nyugalom! Ne félj!-nyugtatgattam, mert úgy remegett mint egy nyárfalevél. Vagy az ideg, vagy a félelem hozta ki belőle. De lehet, mindkettő..
-Most rögtön magyarázd meg!!!!-sürgetett.
-Jó, oké. Nyugi.. Ülj le oké?Sze....
-Nem ülök le!-vágott a szavamba.
A pánikroham kerülgetett. Már annyira ideges voltam, a feszültség eluralkodott rajtam, hogy azt hittem, menten rókázok. Olyan hányingerem volt...
Töltöttem Anyunak egy pohár teát, és rávettem hogy üljön már le!
Ezután, elkezdtem neki elmondani mindent az elejéről. A baleset, Mau, a szagok, a színek..Majd a gondolatbeli beszélgetés a macskámmal.. Szóval, mindent!!
Anyu végig a kezében tartott pohár tartalmát kémlelte búskomor, rémült, ideges..................és még sorolhatnám milyen érzelmek ültek ki az arcára.
De egy biztos volt. Látszódott rajta, és érezhető volt a kétségbeesése, és a félelme.
Csak néha nézett fel, de akkor sem a szemembe. Ezt olyan megalázónak éreztem...Utáltam magam amiatt, hogy mivé lettem. Egy szörnyeteg!!?
Már a történet végére értem, és vártam a reakcióját.
Mondj már valamit az Isten szerelmére!!
-Ez..Ez lehetetlen..Nem hiszem el!-motyogta
-Nem az!! Te is láttad. De kérlek ne rémülj meg. Én nem..
-Hogy mondhatsz ilyet? Előállsz nekem egy ilyen.. nem is tudom.. Hhh..Erre nincsenek szavak.-mondta
-Anyu értsd meg, nekem sem könnyű. Én sem akartam ezt. De ettől még nem lettem más. Ugyan az vagyok aki voltam. Voltaképpen próbáld úgy nézni, hogy nem is történt semmi.-makogtam
-Hogy ne történt volna semmi? Ez neked semmi?-háborodott fel.
-Úgy értem, ne azt nézd. Próbáld úgy felfogni, hogy én csak kifinomultabb érzékszervekkel lettem megáldva. Ennyi.-mondtam
-Pff..Nem megy!! Én.. Szerintem most..Az lenne a legjobb ha..-itt abbahagyta
-Ha?
-Ha te most..Elmennél..Én nem bírok még csak rád....Szóval, egy kis időre, amíg fel nem dolgozom ezt az egészet..-fejezte be.
Micsoda?? Ezt most komolyan mondod?? Szóval eldobsz? Csak mert más vagyok? Miért? 
-Értem.-suttogtam, próbálva elrejteni a hangomban lévő érzelmeket. Nagyon fájt hogy erre kért. Most mit tehetnék?-kérdeztem magamtól.
Taylorra néztem, és ő bólintott.
-Kint megvárlak.-súgta. Szó nélkül, halkan felmentem a szobámba a cuccaimat összeszedni.
Egy ideig csak álltam, és magam elé meredtem.
Aztán fogtam a táskát,( amit mindig akkor veszek elő, ha hosszú távra készülök.) és belepakoltam a holmimat.
De eközben már nem bírtam tartani magam. A könnyeim kibuggyantak, és halk zokogásba törtem. 
Miért velem történik ez? Miért kellett nekem ilyennek lennem? Sosem kértem. Sosem akartam. De ha már megtörtént, legalább ne így kellene történnie mindennek! Az anyám, aki mindig szeretett, és ragaszkodott hozzám, most elküld. Elküld, mert megtudta ki vagyok. Vagy inkább, hogy mi. Egy szörnyeteg!
Ezt akkor először mondtam ki. Ezidáig sosem gondoltam úgy magamra, mint egy szörnyetegre. Sohasem. Az elején ugyan igen, de utána már nem bántam hogy ezzé lettem. Nem akartam másképp csinálni ha tehettem volna. De akkor elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy azt kívántam bárcsak minden a régi lehetne.
Letörölgettem a sós könnyeket az arcomról, megfogtam a cuccaimat, és elindultam lefele. Egyszer még visszanéztem, majd lementem.
Anyu még mindig ugyanott ült, épp úgy, mint az előbb.
Tanakodtam, mit is mondhattam volna. Elakartam neki mondani mit érzek, de az is világos volt, hogy úgy csak nehezebbé teszem a dolgokat. 
Elindultam kifele, abban reménykedve, hogy megállít, visszatart, de semmi. Még csak rám se nézett. Nem akartam így elválni, Sehogy sem akartam elválni. Még csak egy kis időre SEM.
Taylor az autóban várt rám. Kicsit furcsálltam, még szokatlan volt, hogy Ő meg egy AUTÓ. Eddig még sosem láttam vezetni.
Miután bepakoltam a cuccokat a csomagtartóba, beszálltam, és megkérdeztem. 
-És most?-a hangom még annál is rosszabb volt, mint amire számítottam.
-Hát, nálam fogsz lakni.
-Köszönöm.-suttogtam, arra számítva, így majd nem lesz olyan elkeseredett csengése a hangomnak.
Végigsimított az arcomon majd elindultunk.
Se Ő se én nem szóltunk többet.
Megérkezve, Taylor felküldött a szobájába, hogy majd mindjárt jön ő is.
Így is lett.
Mellém ült, és átkarolt. 
-Tudod mit érzek? Azt, hogy az a legrosszabb, ha már az Anyám se szeret. Megtudta, milyen vagyok valójában, és tessék. Eldobott magától. Mert fél tőlem! TŐLEM! De még annál is rosszabb, hogy még csak meg se próbál elfogadni, így ahogy vagyok.-adtam ki magamból. Ha nem mondom el, és csak gyűlik és gyűlik a fájdalom, a harag, a sértettség akkor kitudja milyen formában jön majd ki magamból.
-Ne mondj ilyet. Ez nem igaz.Anyukád, szóval, ő most csak össze van zavarodva. Teljesen érthető. Próbáld meg az ő szemszögéből nézni a dolgokat.Tök természetesen viselkedett.-mondta vigasztalásképp.
-Nembaj.Akkor is.-duzzogtam makacskodva
Olyan szerencsétlennek éreztem magam. Szörnyetegnek.
Azért, akivé lettem. Ezentúl minden más, és ennek a súlya csak akkor nehezedett rám.
-Figyelj?! Ígérem minden rendben lesz. Ez most biztos..
-Ne mondj olyat, amit nem tudsz meg tenni! Annyiszor hallottam már ezt, és tessék. Most is itt vagyok összezuhanva, mert semmi sincs rendben! -vágtam a szavaiba. Utólag már beláttam nem kellett volna ilyen hidegnek, és keménynek lennem, azzal aki csak segíteni próbál.
-De én itt vagyok, és segítek mindenben.-vágta rá komolyan. Annyira jól estek a szavai. Az, hogy tudhattam ő mellettem áll, és együtt vészeljük át a dolgokat.
-Melletted vagyok jóban, rosszban.-fejezte be mondandóját.
Annyira meghatottak a szavai, hogy szorosan hozzábújtam, és szipogni kezdtem. Megcsókolta a fejem búbját, és erős, védelmező karjaiba vett.
-jó..rendben. Most erősnek kell lennem, minden oké-s lesz.-álltam fel, és töröltem le könnyim! Jézusom Naomy mi van veled? Nem voltál te ilyen érzékeny,csöpögős liba!!
-Ez a beszéd!-vigyorgott. Őt látván, én is mosolyt erőltetem arcomra, és lám sikerült is.
-Tay..! Egyébként Chrisnek nem lesz gond, ha most én itt fogok..szóval, itt leszek?-kérdeztem lágy, félénk hangon.
-Neem, dehogy! Ugyan olyan lesz minden, csak annyi, hogy én mostmár nem fogok egyedül aludni.-vigyorgott, azzal a fogkrémreklámbéli mosolyával.-És amúgy is kedvel téged, úgyhogy minden oké-s lesz.
-Lemegyünk?-kérdeztem
-Aha-bólintott, majd megragadta a kezemet, és úgy indultunk le.
Igen sok srác ült lent, és mind engem néztek. Ami igen zavarba ejtő volt.Sőt, irritált!!
Taylor észrevette, és a védelmembe kelt.
-Najó srácok, ezt ne! Menjetek haza..Bocs..-röhögött Taylor.
Nem értettem mi volt olyan nevetséges, de mindenki nevetni kezdett, kivéve engem. Én ot álltam zavarodottan, megszeppenve.
Mindenki kiment, már scak én és Taylor maardtunk. Na meg Sam, és Chris.
Sam, szokásához hívett lealacsonyítóan méregetett
-Mivan?-kérdeztem flegmán.(kicsúszott a számon, mert nagyon zavart, és alapból feszült voltam)
-Pff...Kiraktak mint macskát szarni?-kérdezte gúnyosan.
Az ajkaim megremegtek, és éreztem hogy könnyek szöknek a szemembe. Eyget pislogtam, és végigfolytak arcomon.
-Mi ütött beléd? Azonnal kérj bocsánatot, és menj!!-lököt szerelmem egy óriásit Sam mellkasába.
-Miért, talán nem igaz?-kérdezte Sam.
Mindezt fenntről hallgattam, mert felszaladtam, hogy ne lássák a gyengeségem.
-Ha mégegyszer így beszélsz Naomyval, esküszöm hogy agyonverlek!!-fenyegetőzött Taylor, és a hangja is olyan más volt. Félelmetes..
-Jóó csillapodj ...
-Nem haver, te csillapodj! És most azonnal tűnj el innen, mert esküszöm...
-Jó, itt sem vagyok.Csá.-mondta végül sAm, majd hallotam cipőjének kopogását távolodni.
Nesze Naomy!! Jól megcsináltad! Most miattad Taylor összeveszett a barátjával! Gratulálok..-szólt bennem egy kis idegesítő hang.
(nem vagyok bolond)
Hallottam Taylor lépteit, amjd már őt magát is láttam veelm szemben állni.
Megrémültem. Az egész teste remegett.. Féltem.. De hogy miért??
Majd egészen meglepődtem...





 

2010. április 13., kedd

Újabb dííj;)




1. Tedd ki a blogodra!



2. Írd ki a nevét annak, akitől kaptad!


3. Írd le ki az a 6-7 ember akinek tovább küldöd!


4. Válaszolj az alábbi kérdésekre:Mi/Melyik a kedvenc...


-piád?


-kajád?


-állatod?


-színed?


-édességed?


-zene stílusod?


-énekesed?


-énekesnőd?


-színészed?


-színésznőd?


-együttesed?


-blogod?

1.Kinnt van..;)
 
2. Nagyon szépen köszönöm Dorcíínak♥ http://www.chiaro-de-luna.blogspot.com/
 
3. Kinek is.. Hmm..
Liliii  http://www.alkonyat-lili.blogspot.com/
Anduus http://www.twilightdawnlight.blogspot.com/
Ramii  http://www.haujnapkelbyrami.blogspot.com/
Sáára http://www.taycobfanfictions.blogspot.com/
Evolet megalkotója http://www.orokkevele.blogspot.com/
Vivika http://www.a-szív-rejtett-titkai.blogspot.com/
              (És az összes többi blogja.. de azokat, nehéz elnne most mind felsorolniih.:P)
Klajcsííi http://www.cullen-volturistotybyklau.blogspot.com/
Summer ray http://www.summer--ray.blogspot.com/
 
4.
 
-piád?-cola, kakó, meg minden ami finom..Cappy..stb


-kajád?-bármi jöhet.kiv:hús..spenóót..karfiolos cuccok..

-állatod?-van egy kutyám,egy macskám..aki épp vemhess. szal nemsokáig lesz 1 macskám..

-színed?-fekete,fehér,rózsaszín,narancs..stb..

-édességed?-csokiii!! 3bit,milkaaa♥

-zene stílusod?-szeressem a minimalt,techno..meeg így minden..kiv: rock meg az yilen elvont szarook..

-énekesed?-Usher, Yjaz, Lil'Wayne, stb
-énekesnőd?-Beyonce,Rihanna,Kelly Clarkson,Mariah Carey,Leona Lewis, Selena Gomez, Jennifer Love Hewitt

-színészed?-Adam Sandler, Harrison Ford, Nicolas Cage..éés ♥Taylor Lautner♥ na meg az összes amelyik jól néz ki, meg amelyik vicces

-színésznőd?-Jessica Alba, Sandra Bulock, Jennifer Lopez, Angelina Jolie, Penelope Cruz, Halle Berry...na meg a többi..

-együttesed?-Paramore♥  Pussicat Dolls, Black Eye Pease, na meg a többi..

-blogod?-van egy pár amit imádok.. de nem emelném ki őket..;)


Méég1x Kösziii Dórcisomnaak♥