7.fejezet/ Újra látni

Will tegnap megkérdezte tőlem, hogy lennék-e a barát nője. Azt válaszoltam neki hogy igen. Bár még szerelmet nem éreztem, de úgy gondoltam, az időközben majd csak kialakul.
Észrevételeim szerint nagyon örült neki, és boldognak látszott. Megbeszéltük, hogy ma lesz a napja, hogy lemegyünk a farkasokhoz.
Nem akartam tudni, hogy mi vár rám. Féltem, hogy bajt okozok. Elütöttem az időt 2-ig mert Kellyvel, és Willel megbeszéltük, hogy akkor találkozunk a kávézónál.
Úgy is lett. Mikor Will meglátott szemei felcsillantak, és széles mosoly terült el arcán. Nyomott egy csókot ajkamra majd megkérdezte.
-Készen állsz? Indulhatunk?
-Igen persze. Mehetünk.-bíztattam.
-Nem kell félned, vigyázok rád.-mosolygott.
Viszonoztam neki. Kicsit télleg nyugtató volt a jelenléte. Elindultunk sebesen, minnél előbb ott akartunk már lenni, és túl lenni ezen. Pár perc elteltével, már egy ösvényen haladtunk.
Egyenesen mentünk a gödrös, dobos úton. Fákkal volt kétoldalt körbefogva, és kis bokrocskák díszítették a helyet.
Csodálatos volt a levegő, kényelmes volt beleszippantani. Tovább haladva egy nagy kapuval találtam szembe magam. A kerítés túlsó oldalán, kis házak álldogáltak egymástól szétszóródva.
-Farkastanya.-horkant fel Will.
Úgygondoltam megérezték érkezésünk, mert egy fiatal srác sietett felénk, hogy beengedjen minket.
Bevezetett bennünket, egy nagyobb házba mint a többi, és hét helyes, barna bőrű, izmos testalkatú fiúval találkozott össze tekintetem.
Majd megtaláltam közöttük, a legszebbet. Azt a szem párt, mellyel már találkoztam. Végignéztem rajta, és láttam ő az az ismeretlen ismerős. Észrevettem, ahogy ő is végigmért,
majd egy fancsali képet vágott. Biztos akkor esett le neki, ki vagyok. Will megfogta kezem, majd közelebb húzott magához. De én csak őt néztem, és figyeltem, ahogy egy
szúrós pillantásra, Will és az én kezemre nézett, majd rám.
-Sziasztok! Ő itt Naomy. A mi fajtánkból való. Úgyhogy érthetően elmondom, nem eshet bántódása.-mutatott be Kelly, és kelt védelmemre.
Nálunk így szokás, ha új taggal bővül a "csapat", értesíteni kell a farkasokat, hogy tudják közénk való. És nem csupán egy bevándorló.
Már túlestünk az ismerkedésen, mikor az a srác a könyvtárból, karomnál fogva kihúzott a házból.
-Szia. Taylor vagyok. Bár már találkoztunk. Tudom nem voltam valami kedves, csak nem voltam aznap jó passzban.-szólt felém.
-Oké. De nem tartozol magyarázattal nekem.-mondtam
Már indultam volna vissza, mikor visszatartott.
-Engedd hogy jóvátegyem. Nem szeretném, ha feszültség lenne köztünk. Elviszlek valamerre.-mondta.
-Nem kell. Egy bocsánat kéréssel is el lehet intézni.-vágtam rá morcosan.
-Jajj ne ellenkezz. Csak egy kiengesztelő találka-kérlelt.
Jó. Legyen-válaszoltam neki egy kis mosollyal az arcomon.
Ő is elmosolyodott, és láttam rajta, megkönnyebbült, és még talán büszke is volt magára.
Visszamentünk a többiekhez, és Will egyből odasietett.
-Hol voltál szerelmem-nyomta meg a szerelmem szót.-Aggódtam érted-nézett rám aggodalmasan.
-Csak kint voltunk.-válaszoltam
-Voltunk? Vele?-vont kérdőre.
-Igen. Velem. Volt egy kis elintézni valónk.-vágta rá Taylor.
Ránéztem, majd láttam haragos pillantását, amint Willt bámulta.
-Nem kell aggódnod, minden a legnagyobb rendben-javítottam ki Taylor undok válaszát.
-Rendben van.-mondta, majd csomott egy csókot számra, ami egy kicsit idegesített.Így nem is viszonoztam neki.
Szerintem nem csak engem zavart, mert ahogy hallottam Taylor felhorkant mellettünk.Bár nem értettem miért.
Nem sokáig maradtunk még, mert Kellynek már mehetnéke volt. Én viszont bárhol eltudtam volna lenni, mert semmi kedvem nem volt Anyuval
veszekedni. Elköszöntünk, majd elindultunk. Hamar Kellyék házához értünk, mikor mondtam hogy nekem mennem kéne.
Will visszaakart tartani, de szerencsére Kelly meggyőzte, hogy hagyjon elmenni, mert mennem kell. Will elakart köszönni egy csókkal, de kitértem előle.
Adtam arcára egy puszit cserébe, és már rohantam is.Hazáig meg se álltam.(volna) Ugyanis beleütköztem valakibe. Mikor megnéztem ki lehetett a szerencsés Taylort ismertem fel benne.
-Szia Naomy. Remélem nem ijesztettelek meg. De beszélnem kell veled.-nézett rám imádott szemeivel.
Nem igazán értettem mi beszéde lehet velem, de bólintottam, majd hallgattam mondandóját.
-Meg kellene beszélnünk hogy mikor találkozzunk.-mondta.
-Hát nem is tudom.Lehet nem olyan jó ötlet. Mint láttad van egy barátom, és nem hiszem hogy örvendezne a hír hallatán.
-Miért? Nincs ebbe semmi rossz. Tudod.. Szerintem..Nincs beleszólása kivel találkozz és kivel ne.-ellenkezett
-Igen tudom.De akkor sem örülne neki, és nem akarom megbántani, és a 2. nap elszúrni, és ezzel fájdalmat okozni neki.Az nem én lennék. Remélem megérted-győzködtem
-Nem.. nem értem meg. Én meghívtalak, és engem meg az bántana ha elutasítanál.-mondta szomorúan.
-Jó. Oké. Igazad van. Szombat megfelel?-kérdeztem.
-Legyen inkább péntek.-javasolta.
-Oké. Addig megbeszélem Willel.
Azért nem lenne ellenemre vele lenni. Megismerhetném legalább.-gondolkodtam.
-Hazakísérlek rendben?-tette fel.
-Okés.
Nem voltunk messzi, de addig is beszélgettünk egy kicsit. Már a ház előtt voltunk, mikor így szólt:
-Akkor pénteken-mondta, majd elköszönt, és rám mosolygott.
Kelletlenül mentem be a házba, mert nem akartam Anyu leszidását hallgatni, de muszáj lesz.
Mikor beléptem, anya már az ajtóban várt, és szorosan megölelt, majd nyomott egy puszit arcomra.
-Nem is tudod mennyire aggódtam érted. Hogy tehettél ilyen butaságot?-Meredt rám, szép kék szemivel, amik nagyon szépek voltak, és szerencsés voltam, hogy ezt is örököltem tőle.
-Ne haragudj. De muszáj volt elmennem. -magyarázkodtam.
-Ha mondtad volna, hogy egy ilyen cuki fiú miatt nem akarsz jönni, egy szót sem szóltam volna-nevette el magát.
-Anya én..-kezdtem volna mondani, hogy félreérti, de nem hagyta.
-Ne mentegetőző.Semmi baj. De máskor mond el mit tervezel, és ne csinálj ilyet többé.-kacsintott rám.
-Rendben-ígértem, majd megöleltem.
Örültem hogy nem kaptam szidást. Rosszabbra számítottam.És annak is örültem, hogy Taylor elkísért, mert ezt neki köszönhettem. Már minden rendben volt.
Azonban még hátra volt egy nehéz feladat. Beszélni Willel.

6.fejezet/ Kérdés

Mikor felébredtem álmomból pompás illatokra lettem figyelmes. Feltápászkodtam az ágyamból, majd kinéztem ablakomon, és hóval volt befedve minden. Gyönyörű volt.
Nagyon szeretem a havat. De inkább csak nézni. Úgy gondoltam lemegyek, de eszembe jutott anyuval való vitám.Nem is értem, hogyan is akarta megparancsolni a tegnapi vásárlást.
Nem akartam menni és kész. De ő ezt nem értette meg. Elhatároztam hogy valahogy kibújok a programja alól, és elkell mennem Kellyékhez. Muszály.
Mert aznapra beszéltük meg, hogy mindent letisztázunk.A farkasokkal való találkát meg hasonlókat.
Azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha csak úgy kisétálnék a házból?Nem mondhatnák, hogy elszöktem. Mert nem. Rendesen távoznék.Csak nem szólnék róla.
Nem vagyok köteles beszámolni neki, hogy mikor, hol, és kivel vagyok éppen. Ebben maradtam, és eszembe jutott Will nem mondta, hogy mikor induljak el hozzájuk.
Úgy voltam vele, hogy elkészülök, aztán megyek is. Felkeltem, kicsit rendbeszedtem magam, majd elkezdtem kutatni valami ruha után.
Kikaptam egy pólót, meg egy kényelmes, csajos nacit. Átvettem azt, amjd lementem. Ittam egy pohár narancslevet, majd rájöttem mi volt a csodás illat.
Anya sütött palacsintát. Felkaptam egyet, hamar meg is ettem, aztán felvettem a cipőm, a kabátom, és a sapim. Már szedtem is a lábam, ahogy csak tudtam, hogy anyunak esélye se legyen megállítani.
Szaladtam, mint akit üldöznek. Márcsak Kellyéknél álltam meg. Bekopogtam, majd vártam hogy valaki ajtót nyisson.
Pár perc múlva Will termett előttem.
-Áá. Szia Naomy. Remek, hogy máris megérkeztél.Nagoyn csinos vagy.-fogadott kedvesen, majd beengedett.
-Hát siettem-mosolyogtam el magam-Amúgy köszike.
Letessékelt a kanapéra.
-Hozok egy kis rágcsát.-majd elindult a konyha felöli irányba.
-Rendben. Egyébként Kelly hol van?-furcsálltam, hogy nem ugrott a nyakamba mint szokott.
-Kelly? Ő most nincs itthon. De szerintem hamarosan megjön ő is.-válaszolta
-Ahha.Oké.-kicsit megszeppentem, hogy addig is Willel kell kettesben maradnom.
Odajött, és lerakott egy tálat az asztalra, teli kekszel. Nagyon nem volt időm, felmérni, tartalmát, mert Will közbeszólt.
-Elkell mondanom neked valamit. Csak nem tudom hogy kezdjek neki.-meredt rám komoly tekintettel.
-Mondjad csak.-mondtam.-Kicsit megrémültem, miért ilyen titokzatos.De figyelmesen hallgattam.
-Szóval. Tudod mikor először találkoztunk, már akkor felfigyeltem rád.Nagyon megtetszettél nekem.Még nem érzetem ilyet senki iránt sem.
De te..te.. oylan más vagy. Még a többieknél is másabb.Különlegesebb. Ez nagyon megfogott engem.-felállt, majd közelebb jött. Vállamnál fogva felhúzott a kanapéról.
Közelebb húzott magához, és a fülembe súgta:
-Neked adom a szívemet.-majd magához húzott, még közelebb, és szája megtalálta az enyémet. Lassan és gyengéden csókolgatta szám.
Nem csókoltam vissza, de nem is ellenkeztem. Nagyon nem tudtam volna mit tenni. És még mindíg a szavai jártak a fejemben.
-Nagyon szeretlek.Kérlek mond hogy te is. Érzem hogy az első találkozásunkkor perzselt közöttünk a levegő.Ne mond hogy te nem érezted.-mondta. és újra ajkaimmal kezdett el játszani.
Én is viszonoztam, és éreztem ezzel igencsak felbátorítottam.Hevesebben kezdett el verni a szívem, de azt hiszem csak az izgalomtól.
Nem éreztem iránta semmit.De úgy gondoltam, majd csak kialakul.
Kulcscsörrenést hallottunk, és tudtuk biztosan Kelly. Belépett, majd szemei nagyra meredtek, mikor meglátott minket szorosan egymáshoz bújva.
Nagy mosoly terült el szép arcán.
-Sziasztok...Látom nem unatkoztatok-kuncogott
Fuu. ez egy kicsit kínos helyzet volt számomra. De próbáltam leplezni.
-Szia Hugi! Hát, próbáltam szórakoztatni Naomyt. Remélem sikerült.-nézett rám Will kérdő szemekkel.
-Igen.Sikerült-nevettem el magam a helyzeten.
-Naomy, kijössz egy percre?-kérdezte Will.
Bólintottam, majd követtem.Elvezetett a hátsó kertbe, ahol szorosan magához húzott, majd megkérdezte:
-Lennél a barátnőm?

5.fejezet/Barátok vagy elenségek?

Barátok vagy ellenségek?

-Nekem még elkell intéznem pár dolgot, de majd jövök.Tudni fogod.-köszönt el Mau
Vajon mi fontos elintézni valója lehet egy macskának? Bár ő nem egy átlagos macska.Válaszoltam magamnak.Addig lementem
Anyuékhoz, és mondtam nekik, hogy hamarosan el kell mennem, de nem maradok sokáig.Eddig minden rendben ment.Remélem
a továbbiakban is így lesz. Kicsit rendbe szedtem magam, majd Mau is megjött.
-Na szóval. Már mondhatok részleteket is. Menj a kávézóhoz, ha lehet akkor egy 10 perc múlva már indulj is el, mert
Kellyék is bármikor ott lehetnek.-magyarázta
-Rendben van. De még mindig tartok tőle, hogy esetleg nem fognak kedvelni.-vágtam hozzá egy fancsali képet
-Ne aggódj. Nagyon kedvesek, és megértenek majd. Ők is átmentek ezen. Nyugalom. Csak légy önmagad.-nyugtatgatott
Pff. Már rég nem az vagyok. Mióta történt ez az egész. Teljesen más lettem. Na de mindegy.
Elindultam minden előkészület után. Egész úton azon töprengtem mi lesz majd. Lehet tiszta buta vagyok, mert minden jó lesz. De azért a félelem érzet megvan.
Hamar odaértem, és már láttam is két személyt a teraszon ücsörögni. A lánynak, akit Kellynek hívnak, fekete közepes hosszú haja volt.
Csinos lánynak tűnt. A srác aki vele szemben ült, Will, szintén fekete hajú, és kigyúrt izomzata volt. Testvérek voltak.
Odamentem, majd egyből tudhatták én volnék a lány, mert szívélyesen fogadtak:
-Szia. Biztos te lennél Naomy. Nemde? Én Kelly vagyok, ő pedig a Báttyám Will. Foglalj helyet.-kedvesen bólintott Will, köszönésképpen.
Eddig minden rendben.
-Sziasztok.Igen én volnék-mosolyogtam-majd helyet foglaltam mellettük.
Megittunk, egy csésze forró kakaót, majd beszélgetésbe bonyolódtunk. Nem is volt kellemetlen.Pedig arra számítottam.
Kelly úgy viselkedett, mintha már ezer éve ismernénk egymást. A testvére, pedig állandóan csak mosolygott rám, és figyelt.
Ez az egy kicsit zavarba ejtő volt. Ahogy megbeszéltük, a kávézóból egyenesen elmentünk Kellyékhez, hogy nyugodtabban tudjunk beszélgetni.
Mi Kellyvel, elindultunk a kocsi felé, az idő alatt, pedig Will rendezte a számlát. Hamar megérkeztünk, és képletesen értve,
a lélegzetem is elállt.Mikor megpillantottam házukat.
Óriási fehér villa.Gyönyörű volt. Mindkét oldalt, fák álldogáltak. Kövekkel volt kirakva, a bejárati ajtóhoz vezető út.
Azon végigsétáltunk, majd beléptünk a házba. Egy előtérben kötöttünk ki, ahol a fal, végig macskás képekkel volt díszítve.
Nagyon hangulatos lett ettől. Beljebb mentünk, és egy nagy csigalépcső volt beépítve. Vörös szőnyeggel volt beburkolva.
Hirtelen Will kézen fogott, majd körbevezetett a ház minden egyes zugában. Kicsit kellemetlen volt, de nem volt szándékom
megbántani.Így szótlanul tűrtem.Már a kávézóban is észrevettem, hogy feltűnően méricskél. Nem akartam viszont azt sem
hogy félreértsen, így kezem kihúztam övéiből, és odamentem Kellyhez. Nagyon szép házuk volt.De hát nem csodálom.
A nappali falán, megpillantottam egy különös képet. Annyit vettem ki belőle, hogy a macskák harcoltak a farkasokkal, és még
volt rajta, egy mást ábrázoló faj, de azokat nem ismertem fel.Odahúztam magamhoz Kellyt, majd megkérdeztem:
-Figyelj, ennek a képnek van valami jelentősége, vagy csak úgy kint van? És kik vannak rajta?-érdelődtem..
-Uu. Tudtuk, hogy úgyis megkell tudnod, de nem gondoltuk hogy már most ilyen hamar.-látszódott rajta hogy hirtelen milyen feszült lett
Eközben Will is mellettünk termett.
-Válaszolnátok lécci?-sürgettem őket.
-Szóval.Tudod rajtunk kívül, vannak még mások is. Akikkel nem igen kéne puszi pajtásnak lenned. Nem ellenségek, de nem kiszámíthatóak.
Veszélyes lehet-sóhajtozott Will.
-De mégis kik ők?-kérdeztem aggodalmaskodva.
-Ideje hogy mindent megtudj.Annó mikor megjelentünk itt mi macskák, a farkasok és a vámpírok már akkor itt éltek.
Ellenségek voltak akkor is, és még most is ugyan olyan a helyzet. Megállapodtunk abban, hogy letelepedhetünk itt, ha segítségükre sietünk,
ha valami probléma adódna a vér szívókkal. De csak ma megszegik az egyezséget, miszerint nem haraphatnak meg embert.-tájékoztatott Kelly.
-Hmnm.. értem. Ezek szerint, ha jól értettem, akkor a farkasok nem az ellenségeink nemde?-kérdezősködtem tovább.
-Jól értetted-mosolyodott el új barátnőm.
Eszembe jutott a srác a könyvtárból. Lehet ő is valamiféle? Vámpír? Farkas? Eszembe jutott a megérzésem.Ami ha minden igaz nem csal.
-Lehetséges, hogy én féljek tőlük?-érdeklődtem.
-Nem. Nincs okod hogy félj tőlük.-mormogta Will.
De..Lehet hogy a srác egy farkas? Ez még nem volt világos. Azt tudom hogy nem ember. De akkor mi?
-Naomy. Tudod valamikor viszont megkell látogatni a farkasokat. Mert ha új taggal bővülünk, akkor arról nekik szólni kell, és ismertetni
kell velük, ki az illető, hogy tudják nem csak egy jelentéktelen bevándorló..-mondta Kelly.
-Micsoda? Nem.Kizárt. Én nem megyek oda.Mi lesz ha...-szakított félbe Kelly:
-Ne aggódj. Nem lesz semmi bántódásod. Ha ettől félsz, akkor ezt el is felejtheted.-nyugtatott meg Kelly.
-De mégis mikor?-idegeskedtem
-Hamarosan.-hagyta rám.
Pff..Ez remek.Találkozni fogok farkasokkal.Mi van ha majd őt is meglátom közöttük? akkor majd újra láthatom. De ez egyáltalán jó hír?
Izgatott lettem hogy láthatom őt. Bár nem tudom miért, hiszen csak egy pofátlan farkas.(azt hiszem).
Kikellet zökkennem, mert ráébredtem arra hogy nekem mennem kell. Még a végén Anya aggódni fog.
-Ő. Will.Kelly. Nekem mennem kéne, nem akarom hogy anyu idegeskedjen.
-Rendben.Elkisérünk.-mondta Will.
-Nem . Hagyd csak.Hamar visszatalálok.Megy egyedül is.-feleltem
-Jajj. Ne kéresd magad. Hiába. Elkísérünk és kész.-szinte már kiabált.
-Nekem mindegy.-vágtam rá durcásan.
El is indultunk, de Kelly csak a kávézóig jött, mert Will megkérte most már induljon vissza. Mert majd ő hazakísér.
Nem ellenkeztem, mert úgy voltam vele, legalább útközben még többet megtudhatok. Azonban önként is mesélni kezdett,
és azt mondta hogy másnap találkozzunk nálluk, és akkor elmondja mikor kell majd lemennünk a farkasokhoz.
Beleegyeztem, majd elköszöntem tőle, majd keresni kezdtem a lakás kulcsom. De megint előjött az az érzés, mintha figyelnének.
Hátrakaptam fejem, majd szétnéztem, de csalódnom kellett. Senkit nem láttam.Lehet hogy csak üldözési mániám van.
Bementem a házba, majd nyomtam egy nyugtató puszit anyukám arcára aki éppen egy filmet nézett.Kedvesen rám mosolygott
majd így szólt:
-Szia Kincsem. Minden rendben? Jól érezted magad? Ha éhes lennél főztem egy kis húslevest, meg csináltam paprikás csirkét.-szólt kedvesen.
-Köszi jól. Persze minden.-válaszoltam, miközben a hűtő felé vettem az irányt.
-Rendben. Holnapra ne tervezz semmit, mert elmegyünk vásárolni a húgoddal együtt.-közölte le.
-De anya! Holnap nekem nem jó. Már mást beszéltem meg a barátaimmal.-lepődtem meg.
-Akkor mond le! Holnap te is eljössz. Nincs vita.-mondta
-Nem teheted.Kérlek! Télleg elkell mennem. Már megígértem, és fontos dolgunk van. Fontosabb mint a vásárlás.-kérleltem
-Majd elintézitek máskor.-felelte határozottan.
Nem tehetek semmit. Nem hiszem el..Mindig csak úgy kell ugrálnom ahogyan ő fütyül. Megértem hogy az Anyám, és ő szabja
meg a feltételeket, de akkor sem tilthatja meg hogy elmehessek. És teszek is róla, hogy ne így legyen.

4.fejezet/ Ismeretlen

Elégedetten mosolyogtam, aztán elkezdtem azon gondolkodni, vajon mi fog történni.

Tegnapra megkaptam a leckét rendesen.Olyan dolgokat tudtam meg, ami annyira lehetetlen, hogy abban reménykedtem,
hogy csak álom volt.Kiestem a gondolataimból, mert rákellett jönnöm, hogy van egy másik régi életem is.A hugom lépett
be:
-Szia Naomy.Jó sokáig aludtál.-mondta.
-Miért? mennyi az idő?-kérdeztem meglepetten, mert nekem nem tűnt fel.
-Már 11 óra! Máskor mindíg oylan korán kelsz.. most meg...-tűnődött furcsa szokásomon.
Jázusom! Nemsoká láthatom a többieket! Wáá. Alig várom. Télleg.Előtte még elkell mennem a könyvtárba,visszavinni a korábban
kivett könyveket.El is felejtettem.Felöltöztem, majd lementem a konyhába valami harapnivalóért. Bő választék volt, azonban
semmi nem volt az ínyemre, még az sem amit korábban gondolkodás nélkül kikaptam volna a hűtőből.
Akkor valami másra vágytam. Valami kis finom sült hallal, mellé körettel.Feladtam, úgyhogy csináltam egy szendvicset, egy pohár meleg tejjel
kíséretnek, majd hozzáláttam az evéshez.Furcsa volt, mert sokkal erőteljesebben éreztem az ízeket, és ez kicsit még tetszett is, hogy így már különleges
vagyok,és nem csak egy lány a suliból.Mindenki valamibe jobb volt mint a másik, én viszont szinte semmibe. De ez már
másképp van.És ennek örültem.Miután végeztem a reggelimmel,elindultam a könyvtárba.Miközben az utcán sétáltam, minden zajt észrevettem, és nagyon mosolyogtam, mikor pár kutya
elkezdett morogni rám.
-Ezentúl ez mindíg így lesz? vetettem fel hangosan a kérdést. A könyvtárba, fele annyi idő alatt értem oda, mint máskor.Mikor beléptem az ajtón,
szemeim megakadtak egy gyönyörű barna szempáron. Miután sikerült, levennünk egymásról a szemünket,végignéztem rajta,
és nagy megdöbbenésemre, egy írtó helyes sráccal találtam szembe magam. Széles válla, izmos kreol barna bőre, és hófehéren csillogó fogsora volt
A hideg végigszaladt a hátamon.Mikor megakartam szólítani, rájöttem, hogy más vagyok mint ő.De akkor is volt egy furcsa érzésem mintha egyek lennénk, de mégis mások.
És, úgy éreztem, hogy félnem kell tőle. Veszélyes lehet rámnézve.Persze tudtam hogy ez lehetetlen.Csak egy gyenge ember.
Azonban az ösztöneim vezettek.Megéreztem.Mau azt mondta, hogy érzem a veszélyt, és igaza volt. De miért lenne veszélyes rám nézve?
Tettem fel magamban a kérdést, amire nem találtam választ. Megpróbáltam nem oda figyelni rá, és rájöttem, ha már ott vagyok, utánanézek, hátha találok valami érdekes könyvet
amiből többet tudhatok meg.Odamentem a könyvtároshoz, majd megkérdeztem:
-Elnézést. Hol találom a természet feletti élőlényekről szóló könyveket?
- Szervusz."A" szektor, 2.oszlopa.-igazított el kedvesen a nő.
Odamentem a sorhoz, majd végignéztem a polcokon, de nem kellett sokáig keresnem, mert kitaláltam magamtól, hol találhatom azt ami nekem kell.
Levettem egy piros bőr kötésű könyvet. Borítójára ez volt írva: "macskanő"
A pulthoz haladva, a könyvet szorongattam, mikor tekintetünk újra egymásra talált. A lábaim elkezdtek remegni, szívem hevesebben vert a kelleténél.
Olyan megmagyarázhatatlan volt. Nem értettem hogy történhet ez már az 1. találkozásunkkor.
Szívem majd kiugrott a helyéből, mikor mély, hangja megszólított.
-Nekedadjam-kuncogott.
Nem értettem kérdését, így rákérdeztem.
-Mit is?
-A szemeimet.Annyira nézed őket, hogy kezdelek megsajnálni.
Na szép. Jól megkaptam gondoltam magamban.Vetettem rá egy gyűlölköző pillantást, majd sértődötten magam mögött hagytam.
Könyvemet dühösen a pultra csaptam, majd vártam, addig ügyet sem vetve a mögöttemállóra.Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire nem is tudom..
ennyire szemét. Azonban nagyon helyes srác volt, de mit számít az ha ennyire pofátlan? Pedig én egy szóval nem bántottam. És ő is ugyan úgy nézett rám
Kiváncsi lennék, ha én szólítottam volna meg így, akkor ő mit reagált volna. Álltam, és vártam, míg a könyvet kikölcsönzésre bocsátják.
Mihelynst megkaptam a könyvet,már siettem is kifelé.Éreztem pillantásokat a hátamon, de nem érdekeltek.
Egész úton gondolkodtam, és a fiún járt az eszem. Nem is tudom mit törtem magam, egy ilyen alakon. Nem is az érdekelt, hogy mitmondott.
Hanem AHOGY azt mondta. Wááh. Addig-addig gondolkodtam azon, hogy már a kulcsot kellett előkeresnem, mikor valami oylan érzésem támadt, hogy figyelnek.
Körbenéztem, de senkit sem láttam, úgyhogy magammögött hagytam.Beköszöntem Anyuhoz a nappaliba, majd felsiettem a szobámba, és leültem, hogy átlapozhassam
a kikölcsönzött könyvet.Ez mind szép és jónak is hangzott, de nem tudtam odafigyelni, mert egész végig csak a történtek jártak a fejembe.
Ez annyira nevetséges.Csak egyetlen személyen járt az eszem, akinek ráadásul még csak a nevét sem tudtam.Egy ismeretlen, semmi több.
De abban biztos vagyok, hogy flörtölt velem, ami dühített, de tőle eltudnám viselni. Abban maradtam, hogy nem gondolok rá. hisz miért is tenném. Nem foglalkozok vele többé
és kész. Azonban felszólaltam.
-Ne sompolyogj.Már érzem ha jössz.-Nevettem ki Mau nevetséges próbálkozását, aki szintén nevetni kezdett.
Mármint más csak egy szimpla nyávogást hallott volna, de én nem.
-Hogy telt a napod?-kíváncsiskodott
-Hát igen mozgalmasan.
Majd elmeséltem neki a történteket, amit figyelmesen hallgatott. Mikor a végére értem, megkérdezte:
-Milyen érzésed támadt pontosan?-tette fel kérdését zavartan.
-Hát oylan .. nem is tudom.. úgy éreztem, tartanom kell tőle. veszélyes lehet rám, de egyben oylan is volt, mintha ez nem lenne gond, és ez vonzott is egy kicsit.
-Nem nem.. ilyet nem mondhatsz többet.Verd ki őt a fejedből.Ha már így kezdődik, abból semmi jó nem sűlhet ki.-majd vágott egy fancsali pofát.
Most viszont olyan érzésem volt, hogy ő tud valamit, amit én nem. És ez kiváncsivá tett.
-De akrmi is áll fennt, én erősebb vagyok mint ő.Nem lenne esélye, hogy én féljek tőle.
-Ez nem oylan biztos.Sok minden van még, amikről még nem tudsz.De idővel Naomy. Idővel.Tanulnod kell még.
-Akkor taníts! Ne csak ígérgess állandóan.-förmedtem rá, zaklatottan, mert állandóan csak mondani tudja, de sosem tesz az ügy érdekében.
-Még nincs itt az ideje.Most egyébként is Kelly és Will érkezésével kell foglalkoznod.Te akartad annyira megismerni őket.-komorodott el
-Igaz. Most fontosabb dolgunk van, mintsem egy ismeretlennel foglalkozni-mosolyodtam el.
De akárhogy is az az ismeretlen nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
-Egyébként mikor is érkeznek? És nekem mit kell majd tennem? Hogy viselkedjek?-zúdítottam el kérdéseimmel.
-Nyugalom. Tudni fogod. Ez is a lecke része. Már nem az agyad, hanem az ösztöneid vezérelnek. Higgy nekem.-bíztatott kedvesen
Rámosolyogtam. Azonban nagyon az ellenkezőjét éreztem.Nem tudtam mit kelll csinálnom, bár lehet az majd csak az adott pillanatban lesz nyílvánvaló.

Kelly

3.fejezet/Örökké valóság

Nem tudtam mit reagálni, csak mereven néztem nagy sárga szemeit, mikor valami különös dolgot mondott.Vagy gondolt.Én már nem is tudom...

-Naomy.Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.Sokan mások vannak olyanok mint te.Nekik is macska vér folyik erejikbe.
Pont mint neked.Még biztos megvagy rémülve, de később mindent "tisztábban" látsz majd.Mindent kitanúlhatsz tőlem. Azért is vagyok itt Naomy.
Enek így kellett lennie. Már több mint 100 éve élek, és most itt vagyok, hogy téged tanítsalak. Ez nem a véletlen műve.
-És ők is itt élnek? Láthatom őket?-kérdeztem.
-Természetesen,bármikor.Az egyik tehetségetek az is, hogy nagyon gyorsak vagytok, így bárhol légy,bármikor hihetetlen gyorsan eljuthatsz, az úticélodhoz.
-És, és mit kell még tudnom?Nagyon furcsa ez most nekem, volt egy balesetem, a házikedvencemről kiderül, hogy több mint 100 éves, és hogy megmentette az életem,mitől
én is macskalettem!?-törtem ki zavartságom miatt.
-Tudom, hogy ez most zavaros, de hidd el később teljesen természetesnek fogod tartani.De tulajdonképpen nem vagy úgy macska.Nem vagy képes alakváltoztatásra,csak a képességeinkel rendelkezel.
Tudnod kell, hogy vannak szabályok amiket be kelll tartanod.
-nem fedheted fel a titkod.
-nem használhatod képességeidet az emberek ellen-szólt.
Lesznek még más kikötések, amelyeket be kell tartanod, de azokkal majd csak később kell foglalkoznod-jelentette ki.
-Rendben ez eddig világos, csak azt nem értem, hogy miért pont velem történik ez az egész. Minden olyan jó volt. És most valamilyen okból fogva, minden más lesz.-keseredtem el.
-Ennek így kell lennie.Kaptál egy lehetőséget, egy másik élethez, amivel te nem szeretnél élni. Mégis miért? Nem oylan bonyolult ez mint látszik.Ez egy csodálatos dolog,
hogy te megismerhetsz oylan dolgokat, és tapasztalhatsz, amiket más scak a mesékben olvas.Ezzel élned kell.Nem dobhatod fel.-keseredett el a hozzáálásomon.
-Rendben van, igazad van. Ez nem egy mindennapi dolog. Jut eszembe. A titok az a családom előtt is titok?-kérdeztem rá.
-Természetesen.Erről ők sem tudhatnak, ahogy mások sem.
-De mégis, hogy fogom tudni eltitkolni ezt az egészet?-kérdeztem vissza hirtelen.
-Óvatos vagy.Tudni fogod, mikor mit kell tenned.Csak a szavakkal kell bánnod, a többi mind önmagától adódik. Ez már nem csak rólad szól.-véste belém
-hmm. azt hiszem menni fog-nyugtattam meg.
Nagyon érdekelt mostmár minden erről az egészről.Úgyhogy alényegre is törtem:
-Szeretnék találkozni a többiekkel!-mondtam neki.
-Ezzel még várj egy kicsit.-förmedt rám.
Nem örültem válaszának, de elfogadtam, mert úgyis annyi kérdés volt még a fejembe.
-Mau! Ezentúl nem lehet barátom?Nem lehetnek majd gyerekeim?-kérdeztem megijedve
Kicsit elgondolkodott, láttam rajta, majd válaszolt:
-Ember semmiképpen.Csak magunk fajtából válogathatsz-kötötte ki.
-Áháá.Értem. De ugye ők ugy néznek ki mint a rendes emberek nem?-kérdeztem kiváncsiságból, mert nem tudom miylenek lehetnek.
-ajj. Naomy! Ne légy már buta. Természetesen néznek ki, ha nem így lenne, egyből látszana róluk hogy mások.Mint ahogy rólad is.-szidott meg egy kicsit.
-Télleg, mondtad több mint 100 éves vagy! Én is ilyen sokáig fogok élni?-kíváncsiskodtam.
-Nicsak.A legjobbat el is felejtettem mondani. Sosem fogsz megöregedni, és meghalni sem. Hallhatatlan vagy.
Azonban, ha megszeged a szabályokata fentiek, akik határoznaka sorsunkról, akkor ők képesek elpusztítani.De más nem.
Pff. jézusom! ez szörnyű! nem hsizem el! Ez oylan jó? hogy végignézhetem hogy a szeretteim, hogyan fognak meghalni? Télleg.Csodálatos.
-De szerinted ez jó? Jó, hogy végignézhetem, hogyan halnak meg azok,akiket szeretek? és Hogyan öregszenek meg?
És kicsit sem lesz feltűnő, hogy én 20 év mulva is úgy fogok kinézni mint most?-nevetségesnek tartottam.
Ez nem jó. Vannak hátrányai ennek az egésznek, mint minden másnak is. Semmi nemn tökéletes. Nem könnyű ezt majd végigcsinálnod.De nemn is lehetetlen.
Kellő tanulással, és tapasztalattal magad mögött, sokkal könynebb lesz majd. És a külsőd sem probléma. Ameddig szüleid, barátaid élnek, addig te az ő szemükbe fejlődsz. De csak a mások, látják
valódi éned.Érted már?-kérdezte.
Beszélgetésünket anya megzavarta, így nem tudtam válaszolni.A kedvenc ételemet hozta, ami már nem a kedvencem.De ehető.
Anya nézett is nagyokat, mikor meglátta Maut, majd így szólt:
-Hogy vagy képes ezekután elviselni a szobádban?-kérdezte morcosan.
-Ajj Anya. Biztos nem szándékosan tette.Szerintem csak megrémült ő is, és nem tudta, hogy ezzel akár fájdalmat okozhatott volna-feleltem kérdésére.
Anya egy "figyellek" pillantást vetett Maura, majd kiment a szobámból. Maura néztem, majd megkérdeztem jól csináltam-e, mire ő egy helyeselve bólintott kis fejével.
Még kissé furcsa volt a tudat, hogy egy macskával kommunikálok, de kezdtem megszokni.
Nem hagyott nyugodni, úgyhogy újra rátértem a találkozás dologra, amire Mau szintén ezt válaszolta:
-Még korai.
Nem tudtam mi akadálya, ezért elkezdtem vele veszekedni, mire a végén azt mondta:
Rendben van! Most örülj! Holnap délutánra, megbeszélek velük egy találkát.-mondta.
Elégedetten mosolyogtam, aztán elkezdtem azon gondolkodni, vajon mi fog történni.

2.fejezet./ A kezdet.

Kezdet

Az autó vészesen közeledett felém, hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem a fejemben, és minden elsötétedett...
Mikor magamhoz tértem, egy kórházi ágyon feküdtem, és azon elmélkedtem, mi történhetett...Ebben a pillanatban anyámat, és kishugomat pillantottam meg
az ajtóban.July arcán hatalmas megkönnyebbülés látszott, míg anyám aggodalommal teli szemekkel méregetett.
Miközben anyuékat faggattam, az orvos lépett be, biztosan visitelni! Igen jó hírekkel fogadott:
-Szia Naomy, én Dr. Fischer vagyok.Jobban vagy már?Igen szerencsés vagy, hogy egy ilyen balesetet száraz bőrrel megúsztál.-mondta
-Igen. Már jól vagyok,de kissé kábultnak érzem még magam.-válaszoltam.
-Ez biztosan a gyógyszer hatása.Egyébként hamarosan elmúlik, és ha iylen gyorsan halad az állapotod, délután már akár el is engedhetünk.-mondta kedvesen.
-Ez remek.Alig várom-mosolyodtam el a jó hír hallatán.
Észleléseim szerint a családom is megkönnyebbült,mert sohajukra lettem figyelmes.
Anyu kihívta az orvost, hogy pár szót válthassanak kettesben.July felémfordúlt és így szólt:
-Annyira aggódtam érted. Féltem, hogy ithagysz.
-Nem kellett volna aggódnod.Nem történt semmi komoly.-nyugtattam meg édes kis hugicámat.
Anyuék bejöttek, és azt mondták minden rendben.Sokat bezsélgettünk, hamar el is telt az idő, és a nővér már hozta is a holmijaimat anyám kérésére.
Hamar összekaptam magam, és már indulhattunk is. A kórteremből kilépve oylan büdös irritáló gyógyszerszag, csapott meg, hogy kicsit még hányingerem is lett.
Ezen szőrnyűlködve, már kint is találtam magam, és épp a kocsiba szálltam volna be, mikor anya elkezdett körülöttem ugrálni.
-Kérlek ne! Megy egyedül is.Nem vagyok én rokkant.-förmedtem rá.
Biccentett, majd ő is beszállt az autóba.A hazafelé úton azon elmélkedtem, hogy most minden megváltozott.Nem szeretem, ha körül ugrálnak, és folyton csak a kedvemben akarnak járni.
És biztos lesz még emiatt öszezörrenésem a családdal.Mindenki annyira segítőkész, de felesleges, mert boldogulok egy magam is.
Addig-addig vitatkotam magammal, míg azon kaptam magam hogy July bögdösi a vállam.
-Hahhóó.Királylány.Megérkeztünk, szállj ki.-figyelmeztetett bohókásan.
Rámosolyogtam, majd kipattantam a kocsiból.Rákiáltottam anyára, mert láttam, mármint éreztem vagy nem tudom, hogy egy tehergépkocsi száguld, anya felé, mindenféle lassítás nélkül, míg ő, épp a túloldalra siet.
-Anyaaaa.! Figyelj oda!Úgy akarsz járni mint én?-mondtam.
Figyelmesen áthaladtama hugommal a túloldalra, és néztük ahogy anya matat a kulcsa után.Erős a szagokra lettem figyelmes, meg az erős színekre.Minden oylan intenzívebb lett.
Nagyon idegesített. Szinte már fülsüketítő volt, hallani ahogy az éppen elsuhantak mellettünk az autók. És a szomszéd kertjéből áradó friss liliom illata.
Kedvenc virágom a liliom.a Kórházban is arra ébredtem.Anyu és a Hugom hozták nekem.
Mondtam is anyának, hogy mennyire idegesítenek ezek a dolgok, és hogy azt akarom megszűnjenek.
Hirtelen felkiálltottam:
-Jézusommm! Ááá.Hol van Mau? Ugye semmi baja?-aggodalmaskodtam hirtelen.
-én a helyedben nem aggódnék azért a kis szörnyetegért..-vágta rá hevesen.
-micsoda? miért beszélsz így. Ezt most hagyd abba.-szinte már dühöngtem.
-Nyúlj a nyakadhoz, és majd rájössz.Mikor a földön.. szóval.. mikor ott voltál,odament a "drága kiscicád" és karmait a nyakadba mélyesztette.Próbáltam lerázni rólad, de nem sok sikerrel.-mesélte nyugtalanul.
Nyakamhoz kaptam, majd kitapintottam, a duzzanatokat.Nem értettem miért, és hogy hogyan, de ott voltak. Nem tudtam mit mondani,helyette gyorsan felrohantam a szobámba, anyut hátrahagyva.
Megláttam Maut, aki a szokásos helyén feküdt, majd rámpillantott, és tekintete mélyen az enyémbe fúródott. Olyan különös volt.Mintha hallottam volna a gondolatait. Mintha a fejébe láttam volna.Tudom
lehetetlennek hangzik, de így volt...Közelebbmentem, majd leültem az ágyra, és azt kérdeztem magamtól, hogy miért tette.
De ő válaszolt.Hallottam, a fejemben. Komolyan.Azt mondta:
-Nem volt más választásom.Meg kellett mentenem téged.-erre kinyílt a szám.
Mi??Megmentett? Nemértem.
-Naomy! Figyelj rám! Mikor eszméletlenül feküdtél, átadtam neked azt amit én tudok. (egyesültünk) Te megérted amit én gondolok, és azt amit te.
Képesvagy megérezni, a közelgő veszélyt, és sokkal kifinomultabbak az érzékszerveid. Rendkívűl ügyes vagy, és remek a reflexed.-adta át gondolatát.
Nem tudtam mit gondolni, csak meredtem nagy sárga szemeibe, mindaddig, amíg folytatta bezsédét, és nagyon különös dolgokat mondott. Vagy gondolt.Én már nem is tudom, minek nevezzem.

July szemszöge-->1.fejezet/2

Juli szemszögéből----> Naomy szólt, hogy visszakell mennie, hogy becsukja az ablakot, én pedig adig továbbhaladtam. Azon tűnődtem fogok-e valamiből dogát írni, mert akkor még azt átkéne olvasnom, mikor nagy csattanásra, kiáltásra, és dudálásra lettem figyelmes. Hártafordultam, és iszonyatosan megrémültem, mikor láttam kedvenc nővéremet a földön, vérben feküdni. Lesokkoltam, majd elkeztem iszonyatosan sírni, és odarohantam, hogy felmérjem mi is történt. Édesanyám, kiváncsian rohant ki az ajtón, lába közt kisurrant Mau-val Naomy macskájával. Anya nagyon megrémült, és kapta is elő a telefonját, segítségért, miközben egyenesen felénk rohant.
MaU nyávogására lettem figyelmes, mikor megláttam azta szemét dögöt, hogy épp nővérkém nyakába mélyeszti körmeit, próbáltam lelökdösni róla, de féltem is.Aztán Naomy elkezdett rászkódni, és abbamaradt, egyből, mikor aza dög kihúzta karmait. Mégjobban sírtam, mert láttam, hogy a nővérem vérben feküdt, és tisztában voltam vele, nem tudok érte mit tenni, csak várni.
Sokk alatt áltam, mert a látvány, és maga a tudat, hogy ki fekszik ott, ledermesztett. Kis idő múlva, megérkezett a mentő, és felkapták egy kocsira testvéremet, majd a mentőhöz tolták. Értesítették anyát, hogy hova kell mennünk, majd el is halytottak. Anya is összeszedte magát, majd rohant a házba a kocsikulcsért, és már mentünk is a mentő után.
Mihelynst odaértünk, felvették Naomy adatait, és azt mondták, hogy türelmünket kérik, és legyünk szivesek várni, amig az orvos megvizsgálja Naomy állapotát.
Nem tudtunk anyuval egymásnak mit mondani, de megtörtem a csendet:
-Most mi fog történni? Mikor tudjuk meg hogy van?-annyi kérdés volt bennem, hogy nemn tudtam mivel kezdjem.
-Fogalmam sincs. Miután az orvos megvizsgálja, már többet fogok én is tudni, addig kérlek légy türelemmel,és ne aggódj minden rendben lesz.-mondta
Nem válaszoltam, nem tudtam erre mit mondani.Nagyon sokat töprengtem, azon, hogy mi fog ezek után történni, és hogy mi lesz majd vele.Legszivesebben sírni tudtam volna, de anya azt mondta ne aggódjak minden rendben lesz.
Nem értettem hogy tud iylen erős lenni, miközben ilyen szőrnyűség történt.Mindíg is anya volt a példaképem, mert annyira erős volt, és sebezhetetlen, hogy azt kivántam már nem egyszer hogy bárcsak ilyenné válhatnék mint amilyen ő.
Várakoztunk, majd megszomjaztam, de nem akartam anyát idegesé tenni vagy valami hasonló. Inkább csak ültem, és vártam az orvost, hogy többet tudjunk
Nemsokkal később, valkai Mary Anderson-t szólította, és anya egyből odarohant velem együtt, hogy megtudjuk mi történt.
Az orvos igen meglepő dolgokat mondott:
-Ne tessenek aggódni, a lánya száraz bőrrel megúszta, a körülményekhez képest.Enyhe fejsérülést szenvedet, és pár furcsa mélyedés van a nyaka mindkét oldalán,de azok nem a baleset következtével kerültek oda.
-És mit gondol mikor engedik ki?-kérdezte anyu
-Hát még eszméletén kívül van, de az ő szerencséjével, talán már ma délután kiengedik, de csak ha magához tér.
-Köszönjük doktor úr-mondta udvariasan anya.
-Nincsmit-köszönt el az orvos.
Nagyon örültem hogy nincs Naomy-nak semmi komoly baja, de az a szemét macska, nemm tudom mit tett vele de az orvos is azt mondta, hogy sebek lettek rajta.
Csak kerüljön a kezem közé.Anya azt mondta, hogy megkérdezi, belehet e menni Naomy-hez, addig én várjak itt.
Pár perc múlva már mellettem is volt, és azt mondta, hogy most bennt van nálla a nővér, úgyhogy várnunk kell.
-Anya, egyébként az orvos említette a mélyedéseket Naomy nyakán. Én tudom mik azok.-szóltam
-Mii??-kérdezte hevesen anya
-Mikor Naomy a földön feküdt, Mau odament, és belemélyesztette körmeit, a nyakába-mondtam dühösen
-Az a ..........macska.Mi lett vele?!-Vágta rá feldúltan.
-Nem tudom, csak annyit-hagytam félbe, mert a nővér minket kért, a 107-es kórterembe.
Anyuval siettünk, nem tudtuk mi baj lehet.
A nővér azt mondta, hogy Naomy elkezdett valamit hallkan bezsélni, és annyit tudott kivenni a szavaiból, hogy drága kiscicám.
Iszonyatosan nagy düh árasztot el, hogy a nővérem azt a buta macskát szólítgatja, miközben nem tudja mit tett vele.
Naomy magához tért, és kicsit nyugtatgattuk, mert nem tudta mi történt és hogy hogy kerül egy kórházi ágyra. Elmondtuk neki a történteket és erre csak annyit tudott mondani, hogy:
Huuuh.-szólt meglepetten.
Kis idő mulva, már teljesen jól volt, már kábultnak sem érezte magát, úgyhogy azt mondták, hogy a jó állapotát tekintve haza is mehet, de pihengesen..
Mondtuk hogy minden rendben lesz, és hogy vigyázunk rá. Összeszedtük a holmiját, majd elindultunk a kocsihoz.Mikor hazaértünk, Naomy furcsa dolgokra kezdett el panaszkodni.

1.fejezet-Naomy élete

Sosem tűnődtem azon miként fogok meghalni. De ha már megkell halnom, azt valaki olyan helyett tegyem akit igazán szeretek.


Egy kisvárosban élek, a hugommal és édesanyámmal. Hugom Juli még csak 12 éves, én pedig 17.Már nagyon sok mindenen keresztül mentem mikor az Apám elkezdett hanyagul viselkedni, és inni. Anyukám próbált minket megvédeni, főleg a hugomat mert még éretlen ahhoz hogy felfogja mi történik valójában
De egy nap minden gyökeresen megváltozott.Egy átlagos nap volt, reggel felkelek megiszoma reggeli kakaómat, amit az édesanyám készített nekem és a hugomnak is.Együtt mentem mindnen áldott nap a hugommal suliba,mert nem messze volt egymástól az iskolánk.November 4.-én is midnen így kezdődött.(volna)
A macskám, amit még azelőtti nyáron kaptam Mau nagyon furcsán viselkedett, scak nyávogott, körbe körbe mászkált, és ugrált rám. Nevettem is rajta , mert nagyon aranyos volt, de nyugtalanított, hogy mi okból viselkedett így.Szóltam a hugomnak, és már az ajtóban is voltunk, indulásképp. Már a másik oldalon jártam, mikor hátrafordulva észrevettem, hogy a szobám ablakát
nyitvafelejtettem, és Mau már ott is volt, és attól tartottam kiugrik, úgyhogy visszarohantam hogy becsukjam.Csakhogy a túloldalra sietve, egy taxisofőr figyelmetlen volt vezetés közben, és énse néztem körbe, és elütött.

változás..

Az oldalomm ismertetője, hogy ez az alkonyatra alapul, mert nagyon nagy rajongója vagyok Stephenie Meyer történetének.. De ezen az oldalon, én a saját történeteimet fogom írni, amiben van hasonlóság az Alkoynathoz, de maga a szereplők, nem fognak benne szerepelni.. Csak 1 valaki:) Ha elolvassátok, majd megtudjátok:D Remélem tetszeni fog..

Üdv. az oldalamon.. Igen nehezen hoztam ösze az oldalt, mert még nem vagyok valami tapasztalt ilyen téren. Megpróbáltam minnél érdekesebbre csinálni az oldalt, és jó történeteket írni.. Remélem tetszeni fog..:);)