4.fejezet/ Ismeretlen

Elégedetten mosolyogtam, aztán elkezdtem azon gondolkodni, vajon mi fog történni.

Tegnapra megkaptam a leckét rendesen.Olyan dolgokat tudtam meg, ami annyira lehetetlen, hogy abban reménykedtem,
hogy csak álom volt.Kiestem a gondolataimból, mert rákellett jönnöm, hogy van egy másik régi életem is.A hugom lépett
be:
-Szia Naomy.Jó sokáig aludtál.-mondta.
-Miért? mennyi az idő?-kérdeztem meglepetten, mert nekem nem tűnt fel.
-Már 11 óra! Máskor mindíg oylan korán kelsz.. most meg...-tűnődött furcsa szokásomon.
Jázusom! Nemsoká láthatom a többieket! Wáá. Alig várom. Télleg.Előtte még elkell mennem a könyvtárba,visszavinni a korábban
kivett könyveket.El is felejtettem.Felöltöztem, majd lementem a konyhába valami harapnivalóért. Bő választék volt, azonban
semmi nem volt az ínyemre, még az sem amit korábban gondolkodás nélkül kikaptam volna a hűtőből.
Akkor valami másra vágytam. Valami kis finom sült hallal, mellé körettel.Feladtam, úgyhogy csináltam egy szendvicset, egy pohár meleg tejjel
kíséretnek, majd hozzáláttam az evéshez.Furcsa volt, mert sokkal erőteljesebben éreztem az ízeket, és ez kicsit még tetszett is, hogy így már különleges
vagyok,és nem csak egy lány a suliból.Mindenki valamibe jobb volt mint a másik, én viszont szinte semmibe. De ez már
másképp van.És ennek örültem.Miután végeztem a reggelimmel,elindultam a könyvtárba.Miközben az utcán sétáltam, minden zajt észrevettem, és nagyon mosolyogtam, mikor pár kutya
elkezdett morogni rám.
-Ezentúl ez mindíg így lesz? vetettem fel hangosan a kérdést. A könyvtárba, fele annyi idő alatt értem oda, mint máskor.Mikor beléptem az ajtón,
szemeim megakadtak egy gyönyörű barna szempáron. Miután sikerült, levennünk egymásról a szemünket,végignéztem rajta,
és nagy megdöbbenésemre, egy írtó helyes sráccal találtam szembe magam. Széles válla, izmos kreol barna bőre, és hófehéren csillogó fogsora volt
A hideg végigszaladt a hátamon.Mikor megakartam szólítani, rájöttem, hogy más vagyok mint ő.De akkor is volt egy furcsa érzésem mintha egyek lennénk, de mégis mások.
És, úgy éreztem, hogy félnem kell tőle. Veszélyes lehet rámnézve.Persze tudtam hogy ez lehetetlen.Csak egy gyenge ember.
Azonban az ösztöneim vezettek.Megéreztem.Mau azt mondta, hogy érzem a veszélyt, és igaza volt. De miért lenne veszélyes rám nézve?
Tettem fel magamban a kérdést, amire nem találtam választ. Megpróbáltam nem oda figyelni rá, és rájöttem, ha már ott vagyok, utánanézek, hátha találok valami érdekes könyvet
amiből többet tudhatok meg.Odamentem a könyvtároshoz, majd megkérdeztem:
-Elnézést. Hol találom a természet feletti élőlényekről szóló könyveket?
- Szervusz."A" szektor, 2.oszlopa.-igazított el kedvesen a nő.
Odamentem a sorhoz, majd végignéztem a polcokon, de nem kellett sokáig keresnem, mert kitaláltam magamtól, hol találhatom azt ami nekem kell.
Levettem egy piros bőr kötésű könyvet. Borítójára ez volt írva: "macskanő"
A pulthoz haladva, a könyvet szorongattam, mikor tekintetünk újra egymásra talált. A lábaim elkezdtek remegni, szívem hevesebben vert a kelleténél.
Olyan megmagyarázhatatlan volt. Nem értettem hogy történhet ez már az 1. találkozásunkkor.
Szívem majd kiugrott a helyéből, mikor mély, hangja megszólított.
-Nekedadjam-kuncogott.
Nem értettem kérdését, így rákérdeztem.
-Mit is?
-A szemeimet.Annyira nézed őket, hogy kezdelek megsajnálni.
Na szép. Jól megkaptam gondoltam magamban.Vetettem rá egy gyűlölköző pillantást, majd sértődötten magam mögött hagytam.
Könyvemet dühösen a pultra csaptam, majd vártam, addig ügyet sem vetve a mögöttemállóra.Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire nem is tudom..
ennyire szemét. Azonban nagyon helyes srác volt, de mit számít az ha ennyire pofátlan? Pedig én egy szóval nem bántottam. És ő is ugyan úgy nézett rám
Kiváncsi lennék, ha én szólítottam volna meg így, akkor ő mit reagált volna. Álltam, és vártam, míg a könyvet kikölcsönzésre bocsátják.
Mihelynst megkaptam a könyvet,már siettem is kifelé.Éreztem pillantásokat a hátamon, de nem érdekeltek.
Egész úton gondolkodtam, és a fiún járt az eszem. Nem is tudom mit törtem magam, egy ilyen alakon. Nem is az érdekelt, hogy mitmondott.
Hanem AHOGY azt mondta. Wááh. Addig-addig gondolkodtam azon, hogy már a kulcsot kellett előkeresnem, mikor valami oylan érzésem támadt, hogy figyelnek.
Körbenéztem, de senkit sem láttam, úgyhogy magammögött hagytam.Beköszöntem Anyuhoz a nappaliba, majd felsiettem a szobámba, és leültem, hogy átlapozhassam
a kikölcsönzött könyvet.Ez mind szép és jónak is hangzott, de nem tudtam odafigyelni, mert egész végig csak a történtek jártak a fejembe.
Ez annyira nevetséges.Csak egyetlen személyen járt az eszem, akinek ráadásul még csak a nevét sem tudtam.Egy ismeretlen, semmi több.
De abban biztos vagyok, hogy flörtölt velem, ami dühített, de tőle eltudnám viselni. Abban maradtam, hogy nem gondolok rá. hisz miért is tenném. Nem foglalkozok vele többé
és kész. Azonban felszólaltam.
-Ne sompolyogj.Már érzem ha jössz.-Nevettem ki Mau nevetséges próbálkozását, aki szintén nevetni kezdett.
Mármint más csak egy szimpla nyávogást hallott volna, de én nem.
-Hogy telt a napod?-kíváncsiskodott
-Hát igen mozgalmasan.
Majd elmeséltem neki a történteket, amit figyelmesen hallgatott. Mikor a végére értem, megkérdezte:
-Milyen érzésed támadt pontosan?-tette fel kérdését zavartan.
-Hát oylan .. nem is tudom.. úgy éreztem, tartanom kell tőle. veszélyes lehet rám, de egyben oylan is volt, mintha ez nem lenne gond, és ez vonzott is egy kicsit.
-Nem nem.. ilyet nem mondhatsz többet.Verd ki őt a fejedből.Ha már így kezdődik, abból semmi jó nem sűlhet ki.-majd vágott egy fancsali pofát.
Most viszont olyan érzésem volt, hogy ő tud valamit, amit én nem. És ez kiváncsivá tett.
-De akrmi is áll fennt, én erősebb vagyok mint ő.Nem lenne esélye, hogy én féljek tőle.
-Ez nem oylan biztos.Sok minden van még, amikről még nem tudsz.De idővel Naomy. Idővel.Tanulnod kell még.
-Akkor taníts! Ne csak ígérgess állandóan.-förmedtem rá, zaklatottan, mert állandóan csak mondani tudja, de sosem tesz az ügy érdekében.
-Még nincs itt az ideje.Most egyébként is Kelly és Will érkezésével kell foglalkoznod.Te akartad annyira megismerni őket.-komorodott el
-Igaz. Most fontosabb dolgunk van, mintsem egy ismeretlennel foglalkozni-mosolyodtam el.
De akárhogy is az az ismeretlen nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
-Egyébként mikor is érkeznek? És nekem mit kell majd tennem? Hogy viselkedjek?-zúdítottam el kérdéseimmel.
-Nyugalom. Tudni fogod. Ez is a lecke része. Már nem az agyad, hanem az ösztöneid vezérelnek. Higgy nekem.-bíztatott kedvesen
Rámosolyogtam. Azonban nagyon az ellenkezőjét éreztem.Nem tudtam mit kelll csinálnom, bár lehet az majd csak az adott pillanatban lesz nyílvánvaló.