7.fejezet/ Újra látni

Will tegnap megkérdezte tőlem, hogy lennék-e a barát nője. Azt válaszoltam neki hogy igen. Bár még szerelmet nem éreztem, de úgy gondoltam, az időközben majd csak kialakul.
Észrevételeim szerint nagyon örült neki, és boldognak látszott. Megbeszéltük, hogy ma lesz a napja, hogy lemegyünk a farkasokhoz.
Nem akartam tudni, hogy mi vár rám. Féltem, hogy bajt okozok. Elütöttem az időt 2-ig mert Kellyvel, és Willel megbeszéltük, hogy akkor találkozunk a kávézónál.
Úgy is lett. Mikor Will meglátott szemei felcsillantak, és széles mosoly terült el arcán. Nyomott egy csókot ajkamra majd megkérdezte.
-Készen állsz? Indulhatunk?
-Igen persze. Mehetünk.-bíztattam.
-Nem kell félned, vigyázok rád.-mosolygott.
Viszonoztam neki. Kicsit télleg nyugtató volt a jelenléte. Elindultunk sebesen, minnél előbb ott akartunk már lenni, és túl lenni ezen. Pár perc elteltével, már egy ösvényen haladtunk.
Egyenesen mentünk a gödrös, dobos úton. Fákkal volt kétoldalt körbefogva, és kis bokrocskák díszítették a helyet.
Csodálatos volt a levegő, kényelmes volt beleszippantani. Tovább haladva egy nagy kapuval találtam szembe magam. A kerítés túlsó oldalán, kis házak álldogáltak egymástól szétszóródva.
-Farkastanya.-horkant fel Will.
Úgygondoltam megérezték érkezésünk, mert egy fiatal srác sietett felénk, hogy beengedjen minket.
Bevezetett bennünket, egy nagyobb házba mint a többi, és hét helyes, barna bőrű, izmos testalkatú fiúval találkozott össze tekintetem.
Majd megtaláltam közöttük, a legszebbet. Azt a szem párt, mellyel már találkoztam. Végignéztem rajta, és láttam ő az az ismeretlen ismerős. Észrevettem, ahogy ő is végigmért,
majd egy fancsali képet vágott. Biztos akkor esett le neki, ki vagyok. Will megfogta kezem, majd közelebb húzott magához. De én csak őt néztem, és figyeltem, ahogy egy
szúrós pillantásra, Will és az én kezemre nézett, majd rám.
-Sziasztok! Ő itt Naomy. A mi fajtánkból való. Úgyhogy érthetően elmondom, nem eshet bántódása.-mutatott be Kelly, és kelt védelmemre.
Nálunk így szokás, ha új taggal bővül a "csapat", értesíteni kell a farkasokat, hogy tudják közénk való. És nem csupán egy bevándorló.
Már túlestünk az ismerkedésen, mikor az a srác a könyvtárból, karomnál fogva kihúzott a házból.
-Szia. Taylor vagyok. Bár már találkoztunk. Tudom nem voltam valami kedves, csak nem voltam aznap jó passzban.-szólt felém.
-Oké. De nem tartozol magyarázattal nekem.-mondtam
Már indultam volna vissza, mikor visszatartott.
-Engedd hogy jóvátegyem. Nem szeretném, ha feszültség lenne köztünk. Elviszlek valamerre.-mondta.
-Nem kell. Egy bocsánat kéréssel is el lehet intézni.-vágtam rá morcosan.
-Jajj ne ellenkezz. Csak egy kiengesztelő találka-kérlelt.
Jó. Legyen-válaszoltam neki egy kis mosollyal az arcomon.
Ő is elmosolyodott, és láttam rajta, megkönnyebbült, és még talán büszke is volt magára.
Visszamentünk a többiekhez, és Will egyből odasietett.
-Hol voltál szerelmem-nyomta meg a szerelmem szót.-Aggódtam érted-nézett rám aggodalmasan.
-Csak kint voltunk.-válaszoltam
-Voltunk? Vele?-vont kérdőre.
-Igen. Velem. Volt egy kis elintézni valónk.-vágta rá Taylor.
Ránéztem, majd láttam haragos pillantását, amint Willt bámulta.
-Nem kell aggódnod, minden a legnagyobb rendben-javítottam ki Taylor undok válaszát.
-Rendben van.-mondta, majd csomott egy csókot számra, ami egy kicsit idegesített.Így nem is viszonoztam neki.
Szerintem nem csak engem zavart, mert ahogy hallottam Taylor felhorkant mellettünk.Bár nem értettem miért.
Nem sokáig maradtunk még, mert Kellynek már mehetnéke volt. Én viszont bárhol eltudtam volna lenni, mert semmi kedvem nem volt Anyuval
veszekedni. Elköszöntünk, majd elindultunk. Hamar Kellyék házához értünk, mikor mondtam hogy nekem mennem kéne.
Will visszaakart tartani, de szerencsére Kelly meggyőzte, hogy hagyjon elmenni, mert mennem kell. Will elakart köszönni egy csókkal, de kitértem előle.
Adtam arcára egy puszit cserébe, és már rohantam is.Hazáig meg se álltam.(volna) Ugyanis beleütköztem valakibe. Mikor megnéztem ki lehetett a szerencsés Taylort ismertem fel benne.
-Szia Naomy. Remélem nem ijesztettelek meg. De beszélnem kell veled.-nézett rám imádott szemeivel.
Nem igazán értettem mi beszéde lehet velem, de bólintottam, majd hallgattam mondandóját.
-Meg kellene beszélnünk hogy mikor találkozzunk.-mondta.
-Hát nem is tudom.Lehet nem olyan jó ötlet. Mint láttad van egy barátom, és nem hiszem hogy örvendezne a hír hallatán.
-Miért? Nincs ebbe semmi rossz. Tudod.. Szerintem..Nincs beleszólása kivel találkozz és kivel ne.-ellenkezett
-Igen tudom.De akkor sem örülne neki, és nem akarom megbántani, és a 2. nap elszúrni, és ezzel fájdalmat okozni neki.Az nem én lennék. Remélem megérted-győzködtem
-Nem.. nem értem meg. Én meghívtalak, és engem meg az bántana ha elutasítanál.-mondta szomorúan.
-Jó. Oké. Igazad van. Szombat megfelel?-kérdeztem.
-Legyen inkább péntek.-javasolta.
-Oké. Addig megbeszélem Willel.
Azért nem lenne ellenemre vele lenni. Megismerhetném legalább.-gondolkodtam.
-Hazakísérlek rendben?-tette fel.
-Okés.
Nem voltunk messzi, de addig is beszélgettünk egy kicsit. Már a ház előtt voltunk, mikor így szólt:
-Akkor pénteken-mondta, majd elköszönt, és rám mosolygott.
Kelletlenül mentem be a házba, mert nem akartam Anyu leszidását hallgatni, de muszáj lesz.
Mikor beléptem, anya már az ajtóban várt, és szorosan megölelt, majd nyomott egy puszit arcomra.
-Nem is tudod mennyire aggódtam érted. Hogy tehettél ilyen butaságot?-Meredt rám, szép kék szemivel, amik nagyon szépek voltak, és szerencsés voltam, hogy ezt is örököltem tőle.
-Ne haragudj. De muszáj volt elmennem. -magyarázkodtam.
-Ha mondtad volna, hogy egy ilyen cuki fiú miatt nem akarsz jönni, egy szót sem szóltam volna-nevette el magát.
-Anya én..-kezdtem volna mondani, hogy félreérti, de nem hagyta.
-Ne mentegetőző.Semmi baj. De máskor mond el mit tervezel, és ne csinálj ilyet többé.-kacsintott rám.
-Rendben-ígértem, majd megöleltem.
Örültem hogy nem kaptam szidást. Rosszabbra számítottam.És annak is örültem, hogy Taylor elkísért, mert ezt neki köszönhettem. Már minden rendben volt.
Azonban még hátra volt egy nehéz feladat. Beszélni Willel.