2.fejezet./ A kezdet.

Kezdet

Az autó vészesen közeledett felém, hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem a fejemben, és minden elsötétedett...
Mikor magamhoz tértem, egy kórházi ágyon feküdtem, és azon elmélkedtem, mi történhetett...Ebben a pillanatban anyámat, és kishugomat pillantottam meg
az ajtóban.July arcán hatalmas megkönnyebbülés látszott, míg anyám aggodalommal teli szemekkel méregetett.
Miközben anyuékat faggattam, az orvos lépett be, biztosan visitelni! Igen jó hírekkel fogadott:
-Szia Naomy, én Dr. Fischer vagyok.Jobban vagy már?Igen szerencsés vagy, hogy egy ilyen balesetet száraz bőrrel megúsztál.-mondta
-Igen. Már jól vagyok,de kissé kábultnak érzem még magam.-válaszoltam.
-Ez biztosan a gyógyszer hatása.Egyébként hamarosan elmúlik, és ha iylen gyorsan halad az állapotod, délután már akár el is engedhetünk.-mondta kedvesen.
-Ez remek.Alig várom-mosolyodtam el a jó hír hallatán.
Észleléseim szerint a családom is megkönnyebbült,mert sohajukra lettem figyelmes.
Anyu kihívta az orvost, hogy pár szót válthassanak kettesben.July felémfordúlt és így szólt:
-Annyira aggódtam érted. Féltem, hogy ithagysz.
-Nem kellett volna aggódnod.Nem történt semmi komoly.-nyugtattam meg édes kis hugicámat.
Anyuék bejöttek, és azt mondták minden rendben.Sokat bezsélgettünk, hamar el is telt az idő, és a nővér már hozta is a holmijaimat anyám kérésére.
Hamar összekaptam magam, és már indulhattunk is. A kórteremből kilépve oylan büdös irritáló gyógyszerszag, csapott meg, hogy kicsit még hányingerem is lett.
Ezen szőrnyűlködve, már kint is találtam magam, és épp a kocsiba szálltam volna be, mikor anya elkezdett körülöttem ugrálni.
-Kérlek ne! Megy egyedül is.Nem vagyok én rokkant.-förmedtem rá.
Biccentett, majd ő is beszállt az autóba.A hazafelé úton azon elmélkedtem, hogy most minden megváltozott.Nem szeretem, ha körül ugrálnak, és folyton csak a kedvemben akarnak járni.
És biztos lesz még emiatt öszezörrenésem a családdal.Mindenki annyira segítőkész, de felesleges, mert boldogulok egy magam is.
Addig-addig vitatkotam magammal, míg azon kaptam magam hogy July bögdösi a vállam.
-Hahhóó.Királylány.Megérkeztünk, szállj ki.-figyelmeztetett bohókásan.
Rámosolyogtam, majd kipattantam a kocsiból.Rákiáltottam anyára, mert láttam, mármint éreztem vagy nem tudom, hogy egy tehergépkocsi száguld, anya felé, mindenféle lassítás nélkül, míg ő, épp a túloldalra siet.
-Anyaaaa.! Figyelj oda!Úgy akarsz járni mint én?-mondtam.
Figyelmesen áthaladtama hugommal a túloldalra, és néztük ahogy anya matat a kulcsa után.Erős a szagokra lettem figyelmes, meg az erős színekre.Minden oylan intenzívebb lett.
Nagyon idegesített. Szinte már fülsüketítő volt, hallani ahogy az éppen elsuhantak mellettünk az autók. És a szomszéd kertjéből áradó friss liliom illata.
Kedvenc virágom a liliom.a Kórházban is arra ébredtem.Anyu és a Hugom hozták nekem.
Mondtam is anyának, hogy mennyire idegesítenek ezek a dolgok, és hogy azt akarom megszűnjenek.
Hirtelen felkiálltottam:
-Jézusommm! Ááá.Hol van Mau? Ugye semmi baja?-aggodalmaskodtam hirtelen.
-én a helyedben nem aggódnék azért a kis szörnyetegért..-vágta rá hevesen.
-micsoda? miért beszélsz így. Ezt most hagyd abba.-szinte már dühöngtem.
-Nyúlj a nyakadhoz, és majd rájössz.Mikor a földön.. szóval.. mikor ott voltál,odament a "drága kiscicád" és karmait a nyakadba mélyesztette.Próbáltam lerázni rólad, de nem sok sikerrel.-mesélte nyugtalanul.
Nyakamhoz kaptam, majd kitapintottam, a duzzanatokat.Nem értettem miért, és hogy hogyan, de ott voltak. Nem tudtam mit mondani,helyette gyorsan felrohantam a szobámba, anyut hátrahagyva.
Megláttam Maut, aki a szokásos helyén feküdt, majd rámpillantott, és tekintete mélyen az enyémbe fúródott. Olyan különös volt.Mintha hallottam volna a gondolatait. Mintha a fejébe láttam volna.Tudom
lehetetlennek hangzik, de így volt...Közelebbmentem, majd leültem az ágyra, és azt kérdeztem magamtól, hogy miért tette.
De ő válaszolt.Hallottam, a fejemben. Komolyan.Azt mondta:
-Nem volt más választásom.Meg kellett mentenem téged.-erre kinyílt a szám.
Mi??Megmentett? Nemértem.
-Naomy! Figyelj rám! Mikor eszméletlenül feküdtél, átadtam neked azt amit én tudok. (egyesültünk) Te megérted amit én gondolok, és azt amit te.
Képesvagy megérezni, a közelgő veszélyt, és sokkal kifinomultabbak az érzékszerveid. Rendkívűl ügyes vagy, és remek a reflexed.-adta át gondolatát.
Nem tudtam mit gondolni, csak meredtem nagy sárga szemeibe, mindaddig, amíg folytatta bezsédét, és nagyon különös dolgokat mondott. Vagy gondolt.Én már nem is tudom, minek nevezzem.