14.fejezet/ Fájdalmas percek

Sokáig öleltem még Taylort, de visszakellett térnem a valóságba.
-Willel mivan?
-Még él.. -nevetett.
-Haha.. Nagyon vicces vagy. Én komolyan kérdeztem.
-Én meg komolyan mondtam. Najóó.(-adta meg magát) kint van.. a kis házban.. Jókezekben.-mondta
-Ok...Látni akarom-jelentettem ki.
-Mii? Ezt most komolyan gondolod? Hát én esküszöm nem értelek.. Én jó messziről elkerülném a helyedben, te pedig még látni akarod.. -mondta gúnyosan
-Jó oké. Nembaj.. Akkor is. Vigyél oda.. Kérlek.. Naa-néztem rá bociszemekkel
-Jóó. Oké. Csak ne nézz így rám. Tudod, hogy ennek nem birok ellenálni. De rajtad tartom a szemem-mosolygott Taylor
Kimentünk, és megkértem Taylort, hogy várjon meg kint.
Bementem, és megláttam Willt. Azt hittem elájulok. A lába.. a Ruhája.. Ez hihetetlen.. Még a végén kiderül, hogy megsajnáltam..
-Ő. Húú. Naomy.! Mit keresel itt? Ha azért jöttél, elmond mennyire gyűlőlsz, és megvetsz, kérlek ne folytasd. Tudom.. Igazad van.. Hülyeség volt amit tettem, de nem tudtam elviselni, ami történt.. És még most sem megy.. Én.. én.. Ha az enyém nem.. Akkor az övé sem lehetsz..-motyogta..
-Nem.. Nem ezért jöötem. Azért, hogy elmondjam, undorító voolt amit Kellyvel csináltál.. Nemszámít velem mit tettél.. az nem érdekel.. De a hugoddal? Átverted! Becsaptad őt! Hogy voltál erre képes? És a legszomorúbb, hogy mindezt azért, hogy végigcsinálhass egy nagyon gonosz tervet.. Will én kezdem azthinni, nem is ismerlek téged. Én sosem gondoltam volna hogy te ilyet tennél.-mondtam csalódottan
-Tudom tudom! Én sem tudom mit higgyek magamról. Elvetted az eszemet. És neharagudj, amiért ezeket tettem.-sajnálozott.
-Ne.. Ne is mond ezt.. Én.. most őszinte leszek hozzád! Nem tudok neked megbocsátani. Mindazért amit tettél. Én óriásit csalódtam benned. És fájdalmat okoztál nekem.. De nem számít. Zárjuk le ezt az egészet.. jobb ha elfelejtjük. De megbocsátani nem fogom. Ezt inkább Kellynek mond.! Tőle kell bocsánatot kérned, amiért manipuláltad.-mondtam..
-Rendben.. Így lesz. De kérlek te is bocsáss meg!-kérlelt újra
-nem megy! Sajnálom.-mondtam, majd kimentem a helységből.
-Jól vagy??? -szaladt oda Taylor..
-Igen.. Csak ez az egész, olyan hihetetlen és szomorú.. Én.. elakarom felejteni ezt az egészet-fogtam a fejem, miközben ezeket mondtam
-Értem.. Nyugodj meg. Túl leszünk ezen az egészen.-vígasztalt
Átkaroltam izmos hátát, majd elindultunk visszafele.
Nem találtunk lent senkit, így felmentünk az emeletre a többiekhez.
-Sziasztok!-köszöntötte barátait Tay.
-Csá Tay! -szaladt oda Chris, hogy megveregesse cimborája hátát.
Ahogy észrevettem ők ketten álltak a legközelebb egymáshoz.. Tay megbízott benne.. Hiszen az én biztonságba helyezésemet is rábízta.
És Chris velem is nagyon kedves volt. Megkedveltem őt.. Jófej srác.
De viszont ott volt Sam, aki még akkor is ellenszenves volt velem.. Szemrehányóan nézett rám. Nem tudtam miért volt ilyen modortalan. Hiszen, én nem adtam rá okot. Mikor Tay meg én lementünk, hogy kettesben maradhassunk, rá is kérdeztem nála.
-Figyelj csak!? Szóval.. Nem tudod miért viselkedik Sam olyan visszahúzódóan, és bunkón velem ? Én nem mondtam neki semmi rosszat. Vagy bármit amivel megbánthattam volna. Hiszen nem is ismerjük egymást. de ő mégis olyan furi..-motyogtam
-Ne is törődj vele. Amúgy nem veled van baja.. Nem a személyeddel.. Hanem a pozícióddal.
Hogy te vagy a barátnőm. Őő.. mást akar itt látni mellettem.-magyarázta
-Igen? És mégid kit?-érdeklődtem
-Hát.. Az unokahugod Vanessát. Az a lány full belém van zúgva, és Sam azt akarja, hogy valahogy én is így legyek ezzel.-nevetett
-Aha.. Ja.. És .. nem is tetszik a lány?-kérdeztem félve
-Jajj ne butáskodj.. Úgy imádlak, amikor féltékenykedsz..:D(nevetett) Ha tetszene, ő lenne itt és nem te..-mosolygott
-Jaa.-motyogtam
-Jajj ne csináld már kicsim.. Én tudod hogy beléd vagyok vésődve, és nem másba.. Veled fogom leélni minden egyes percemet. De csak ha te is szeretnéd..-mondta
-Jobban mint gondolnád..-mosolyogtam majd szenvedélyesen megcsókoltam.
Forró kezeit derekamra csúsztatta, majd úgy kányesztetett. Harapdálta a szám szélét, amitől olyan szenvedélyes volt minden egyes perc.
Félbeszakítottam, majd beszélni kezdtem.
-Nekem mennem kéne. Tudod mikor ... Szóval.. Mikor Willel eljöttünk, anyuék nem voltak otthon.. Már biztos aggódik értem.-mondtam
-Jóó. Igazad van. Elkísérlek.
-Neee! Most ne.. Itthon biztosan nagyobb szükség lesz rád. Amúgy, ti mind itt laktok?-kérdeztem utólag.
-Nem.. Az szép is lenne. Nem férnénk el. Csak Chris meg én.. A többiek meg a mellettünk lévő házakban..-mondta
-Jaa. Értem.. Na megyek.-adtam egy futópuszit, majd mentem..
Siettem, nem akartam mégjobban magamraharagítani Anyuékat.
-Sziasztok!! Anya, ne haragudj, de Taylorral észrese vettük, hogy már mennyi az időő. És nem voltál itthon, mikor elmentem.. Így még szólni se tudtam hol vagyok.-kértem elnézést
-Jólvan.. de tudod, van telefon is. De amúgy, lemertem volna fogadni, hogy vele vagy. Állandóan vele vagy! De nemsoká vége a szünetnek, és jó lenne ha most arra figyelnél.-mondta
-Jóó. Fogok is.-mondtam, majd felmentem szobámba, hogy kerülhessem a témát.
Nagy meglepetésemre rég nem látott cicusomat véltem felfedezni az ágyamon. Odamentem, felkaptam, amjd jól megpuszilgattam..
-Hmm. Ilyet már rég nem csináltál.. Mióta már beszélgetünk, még scak megse simizted a buksim, mint rég.-dörmögte
-Jajj, bocsika, ha nem volt eszembe hogy egy beszélő macskát simogatni kellene.-nevettem
-Jó innentől majd legyen..-nevetett ő is.-Egyébként nem véletlen jöttem. azt hiszem komoly beszélni valónk van.-mondta.
-okéé.-feleltem, majd letettem az ágyra.
-Szóval.. Hallottam a kapcsolatotokról Taylorral.. Szerintem te nem vagy normális.. Nem veszed túl komolyan a dolgokat.
-Már miért ne venném? De igen is komolyan veszem, és normálisabb vagyok mint valaha.. -mondtam sértődötten
-Nem úgy látszik.. Gondolkozz már egy kicsit.. Te nekiállsz szerelmest játszani egy Farkasfiúval.. Szerinted ilyet normális emberek csinálnak?-mondtaú
-Nem!! De én nem is vagyok ember. És miért lenne ez baj? Neki is van egy titka! Előtte nem kell hazudnom.! Akkor nem értem ez miért baj..-mondtam
-Csak mert ő nem hozzád való. Vele nem lehetsz jóban. Ezt jobb ha kivered a fejedből. Nem beszélhesz, nem találkozhatsz vele többé.. Megértetted?-követelte
-Mert mért ne??-néztem lá hitetlenül
-Mert a fenti gyűlés így döntött. Szerintük, és szerintem sem helyes amit csináltok.. Nem szabadna nektek együtt lenni. Ez veszélyes. Ez nem játék Naomy.. -mondta
-És miért érdekeljen hogy ők mit akarnak??Ha nekik nem fontos, én mit akarok, akkor engem sem érdekel az hogy ők.-feleltem dacosan.
-Naomy.. Téged és őt megölnek.. nem várnának vele egy percig sem, ha veszélyben érzik magukat.
-Te miről beszélsz? Milyen veszély?? Beszélj már érthetőbben..-estem kétségbe.
-Hát talán gondolkozz el ezen egy kicsit. Lehet nem vagytok emberek, de képesek vagytok oylanra, mint ők.-motyogta
-Bökd már ki mire gonolsz!! Mit kell itt húzni az időt..-idegeskedtem
-Gyereket!! Na.. Ez az ami miatt nem lehettek együtt. Később majd biztos eszetekbe jut.. És nagyon rossz következményei lehetnének..-mondta
-Najóó. én nem hallgatom ezt tovább. elegem van abból, hogy be akarnak szabályozni! Független nő vagyok, önálló döntésekkel! Tudom mit akarok.. És hogy mi jó nekem.-bögtem ki, majd elsiettem ..
Valami biztonságos, nyugodt helyre vágytam.
Elmentem Ahhoz a házhoz, ahova Taylor vitt.
Látni akartam őt.. látni azt, akit nem szabadna.. De mit érdekel engem? Csináljanak amit akarnak. én is így fogok tenni.-sírtam
Tárcsáztam Taylor számát, majd hívtam
-Taylo.Én vagyok..Ide kell jönnöd..-sírtam
Végig csak az járt az eszembe, hogy mivan ha ezzel most télleg veszélybe sodrom őt is és magamat is?
-Naomy.. Mi a baj?? hol vagy?-kérdezte aggódóan.
-Itt a kisházban. A réten..-mondtam zaklatottan
-Sietek.-mondta majd letette.
Izgatottan vártam, hogy megérkezzen, és magamon tudhassam ölelését, érintését.
-Drágám! Mi történt?-kérdezte Talyor. Észre se vettem hogy megjött.
-Nemjóó.! Mi. bajban vagyunk..-mondtam
-Mi?? Miért?? Meséld el..
Én így tettem ahogy kért.. mindent elmondtam neki, szóról szóra.
-Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj.. -mondta magabiztosan..
Mintha tudna valamit, amit én nem...

13/2 (Taylor szemszöge)

Naomyval kint ácsorogtam mikor megcsörrent a telefonom..-Igen?-Csá Taylor... Gyere haza! Látogatód van.. Szerintem fontos.. jobb ha sietsz.-sürgetett Chris.-Most nem érek rá..-intettem le-De Taylor hagyd már ezt a dumát.. Állandóan nem érsz rá.. Már nagyon elegem van ezekből.. De te tudod..-Jóó elég lesz Kössz... indulok..-mondtam, majd kinyomtamElköszöntem Naomytól és el is indultam.Meglepődtem, mikor megláttam Kellyt a barátaimmal csevegni..Nem szerettem őt.. Se Willt. se neki mást.. Nem álltak hozzám közel.. Kivéve Naomyt. Ő az én mindenem.. -Ááá Taylor.. Hát meg is jöttél. Beszélnem kell veled.-jelentette ki..(Mi az hogy beszélnie kell? Majd én eldöntöm hogy kell e vagy sem..)-Ráérsz most?-kérdezte nyájasan Kelly-Jaa. Mennyünk fel.-válaszoltam, majd felhívtam.-Miről van szó?-kérdeztem megérkezve a szobámba.-Rólad és Naomyról.. Tudod én úgy gondolom, hogy ez kettőtök..-Nem érdekel mit gondolsz.. Bocs. És ha ezért jöttél, jobb ha nem is pazaroljuk egymás idejét.-mondtam közönbösen-Halgass végig kérlek.. Én szerintem nem helyes ez ami kettőtök között van.. És ebbe jobb ha te is belegondolsz.. gondold csak el, mien problémák adódhatnaka ti kettőtök fellángolásából. Meg ő még olyan fiatal, és tapasztalatlan. Még megvédeni se tudja magát.-nevetettÉs uyge neked sem lenne jó midníg azon aggódni mi történhet vele akkor amikor nem vagy mellette-mondta kihívóan, majd közeledni kezdett felém.Hátrább léptem egyet, majd úgy feleltem.-Nem tudhatod mi a jó nekem. Jobb ha én döntöm el. És Naomy elég idős már ahhoz, hogy tudja mi kell neki.És nagyon is talpraesett lány. de én ott vagyok neki, ha szüksége lenne rám.-oltottam le-Nem lennék benne olyan biztos.-nyögte ki.-Ezt meg hogy érted??-kérdeztem kissé megrémülve-Nem.. nem ..nem.. sehogy sem. Csak úgy mondtam.-védekezettSzó nélkül kimentem, hogy felhívhassam Naomyt.Nem vette fel. Újra megoróbáltam, de sikertelenül.Aggódni kezdtem, és biztosra vettem Kelly valamit tud.Bementem, és nekirontottam-Holvan???-emeltem fel hangom-Ki??? Miről beszélsz?-tette az ártatlant-tudod te. Holvan?-kérdeztem, miközben a falnak nyomtam.-Nem tudom holvan.. Nem tudom..-védekezett.-Ne hazudj. Mot kérdezem meg utoljára..Hol van Naomy??-ideges lettem-Jóó jó elmondom.. Will felvitte a hegyekbe. Egy kisházban vannak. Északnak..-motyogta félve.-Ezt még nagyon megbánod. Ígérem..-mondtam halál komolyan.. Undorodtam tőle. Szemét Ribanc..Lerohantam a fiúkhoz, szóltam hnekik, hogy hárman jöjjenek velem, és Jason, Deny Sam maraggyanak otthon, és vigyázzanak Kellyre. El ne mennyen.Kisiettem a házból, a fiúkkal, sé egyből elindultunk. Már fennt járhattunk, a hegy valamely pontjánál, mikor átöltöttük farkas énünket.A gyomrom fájni kezdett, az idegességtől. Tudtam, nem élném túl ha Naomynak valami baja esne. Ő nagyon fontos a számomra. Ő az indoka annak, hogy van miért élnem.Ez, hyog rátaláltam, arra akit nekem szántak csodálatos. De abba beleroppannék, ha el is vennék tőlem. Kiabálásokra lettünk figyelmesek. Akkor még nem tudtam, de Will hangja volt.Megláttam szerelmemet, szaladni, bár még messzi járt. Odasiettünk, és Naomy amint hátrafordult, beleütközött Chrisbe.Talán, máskor ezen még nevettem is volna. De akkor nem volt olyan vicces, ez az egész szituáció.-Chris.. Vidd el innen. Most!-parancsoltam gondolatban.Chris bólintott, majd terelgetni kezdte Naomyt aki nem akart menni.-Ne! Hagyj! Nem megyek el! Taylor! Taylor!-erősködött. Azt hittem nem bírom ki, és odamegyek hozzá, hogy megnyugtassam őt is, és saját magamat is épségéről. De erősnek kellett lennem, és csak is a dolgomra figyelni.Nem néztem rá, nem akartam hoyg lássa mennyire fáj, hogy nem vigyáztam rá.Nem volt időm ezen sokat rágódni, mert Will megjelent.Mikorra látóhatáron belülre került, rávetettem magam, és tépni kezdtem. Will nyöszörgött, és ellenállni próbált. De nem sok erővel. Nem jelentett nekem ellenfélnek..Inkáb mint egy szerenycsétlen állat, amit levadászok.. Azt akartam, hogy fájjon neki.. Legalább annyira mint nekem, és Naomynak. Megakartam ölni. Lábait kezdtem marcangolni, mint egy darab rongyot.A vére úgy folydogált, mint egy patak.. Bűntudatom is lett egyben.. Nem akartam gyilkos lenni, de tudtam, amíg előttem van, nem leszek képes abbahagyni a kínzását. És egyébként is. Mit szólna Naomy ha rájönne.. És elkerülhetetlen lenne, hoyg ne tudja meg.. Egy puszta gyilkosnak tekintene. Ezzel el is veszíthettem volna.Azonban mialatt ezeken gondolkoztam, áldozatomat még mindíg haraptam, de immár erőből.-Taylor! Ne tedd ezt. Hagyd abba. Te nem vagy gyilkos.. Nem éri meg! Már így is szenved! És az egyeség kötelez.-figyelmeztetett Brad.-Igaza van, tesó!! Engedd el!-javasolta Kevin.. Beláttam hogy igazuk van, és hogy enkem is igazam volt. Nem tehettem meg, még ha szívemszerint is akartam..De elereszteni nem akartam..Elvisszük innen olyan helyre ahonnan nem menekülhet. Hozzánk.-mondtam gondolatban a srácoknak.-Gyertek! Segítsetek! Levisszük.Nem feleltek, de segítségemre siettek.Lecipeltük hozzánk, és bezártuk a hátsó udvaron található kis fészerbe. Kicsit lehiggadtam, hogy több problémánk nem adódik majd velük kapcsolatban.. Willel, és Kellyvel.A fiúk már bementek a házba, de én is utánuk siettem. Nem találtunk lent senkit. De nem sokkal később hallottam, amint valaki sietve rohan le a lépcsőn, majd éreztem az illető szorító ölelését.Hátrafordultam, majd megöleltem.. Kezeimet hátára helyeztem, és simogattam.. Majd lesmároltam. Imádtam őt. Örültem, hogy karjaimban tudhattam.-Szeretlek.. mindennél jobban. És ne haragudj rám..- mondtam, majd beletemetkeztem illatos hajába.-Én is szeretlek. de nem értem, miért kéne haragudnom rád..-mondta zavartan-Mert nem voltam melletted. Nem vigyáztam rád.-mondtam halkan, és bűnbánóan.-Ne mondj ilyet. Megmentettél. És most is veelm vagy. De haggyuk most ezt. Nem is érdkeel semmi, csak hogy melletted lehetek.-felelteIgaza volt... Nem válaszoltam, csak közelebb húztam magamhoz, így ekészen összeolvadtunk.. Belátom, hogy egy kicsit.. szóval.. öhömm. őő. hát ja..(dehát pasiból vagyok)

Fontos...

Na szóval.. Mindenkitől előre is elnézést szeretnék kérni, a nemsoká megérkezett fejezetek miatt. Ugyanis egy igen váratlan fordulatot vesz majd a történet. Naomy nehéz időszakon megy keresztül, választás elé kényszerül, és még igen tehetetlen. Nem volt ehhez fogható érzésben, és élményben része. Lelkileg teljesen összetörik, és nem igazán tudja kezelni a helyzetet. Sokszor helyes, sokszor helytelen dolgokat fog tenni.. És nagyon sokat fog sírni.. Úgyhogy ezért is bocsi, ha valaki érzékenyebb az átlagosnál;):) Hogy miről is van szóó? Hamarosan kiderül;)(kacsint)

13.fejezet/ Barátokból ellenségek..

Egy óriási farkas alatt találtam magam. De valahogy más volt. Ez nem Taylor volt. Ő olyan más. Olyan csodálatosabb.Feljebb ültem, és láttam, hogy védelmezően néz engem. Körbenéztem hogy megnézhessem mi a helyzet. 3 másik farkas állt támadó pozícióban, és megismertem köztük Taylort. Biztos mondhatott valamit az én mellettem álló farkasnak, mert bólintott Taynek és elkezdett engem terelni.Nem akartam elmenni, mert nem hagyhattam volna ott Taylort, hogy valami baj történjen. Nagyobb mint az volt.-Ne! Hagyj! Nem megyek el.!Tayloooor! Taylooor!-kiabáltam.Azonban távolodni kezdtünk, és már egyre messzebbről figyelhettem őt.Nagyon rosszul éreztem magam tudván, hogy esetleg miattam valami bajuk történhet. annyira aggódtam, hogy minden egyes porcikám remegett. Az idegesség, és a félelem egyaránt.A mellettem lépdelő farkas morgott egyet, majd elkezdett nekem jelezni, hogy pattanjak a hátára.Nem féltem, mert Taylor is vitt már a hátán. Tudtam nem eshetek le, meg semmi.Felpattantam, majd tovább mentünk. Kényelmesebb volt, mint a saját lábamon menni, de szívesebben lettem volna az én szerelmem mellett.Elkezdtünk gyorsulni, mindaddig amíg már egészen gyorsan szaladtunk, és én próbáltam kivenni merre tartunk, de minden elmosódott körülöttem.Pár perc múlva már tudtam hova megyünk. A farkasok területére. Ahogy Will mondta "farkastanya"Mihelyst eszembe jutott Will minden felevenedett bennem. A bőröm elkezdett égni, ahol csak megérintett.Rossz volt emlékezni. Mi lesz most vele? Megölik? Vagy mi? Nem is akartam tovább gondolkodni.Megérkeztünk hozzájuk. A farkas letett, majd elrohant egy közeli bokorba. Én addig csak álltam egy helyben, és vártam. Vártam, hogy Taylor visszajöjjön, és lássam őt épségben.De helyette a farkas jött vissza immár emberi alakban.-Szia Naomy. Én Chris vagyok. Nem kell aggódnod, biztonságban vagy. És szerintem a többiek is nemsoká visszajönnek.-Rendben. De most mi lesz Willel?-kérdeztem-Háát.. Ő.. most mennyünk be. Gyere.-hívott maga után.Sajnos tudtam mi volt ez a tárgy elterelés.. Akármennyire haragudtam, és gyűlőltem Willt nem akartam hogy meghaljon. Már csak azért is, mert nem akartam hogy Taylorékből gyilkos váljon.Csak álltam és gondolkoztam, mi is történhetett épp.-Hahóó. Naomy.. Gyere már!-szólongatott Chris.Nem válaszoltam, csak elkezdtem követni. Egy olyan házba mentünk be, ahol még nem jártam.Belül hangulatos volt. Kávészínű volt. Illettek egymáshoz a bútorok. Minden összhangban volt egymással.Oda jött hozzám két srác, meg egy harmadik, de ő kissé lemaradt.-Sziaa. Te biztos Naomy vagy. Én Jason vagyok.-mutatkozott be kedvesen.-Én meg Deni..Örvendek.-mondta a másik is.Állt még mögöttük egy magas, termetes srác, de ő szinte rám se nézett. Még csak közelebb sem jött, és nem is köszönt. Kicsit bántott, de nem volt időm ezen törni a fejem.Jason megragadott, és elkezdett húzni. Körbevitt a házon. Megmutatta Taylor szobáját, ami nagyon tetszett. Kék volt a fal, és a szobája sarkában volt az ágya. Kétszemélyes(hmmmm.:/)Volt két nagy szekrény egymás mellett felsorakozva, gondolom a ruháit tartotta benne. Volt egy külön fürdő is. Amúgy igazi pasis szoba.Jason lehívta Deni, úgyhogy magamra maradtam.Elkezdtem körbenézni az emeleten, majd bementem egy szobába, ahonnan hangokat hallottam.Benyitottam, és Kellyt találtam megkötözve, mint egy kutyát. Úristen. Ledermedtem, de odasiettem, hogy segítsek.-Kelly. Jézusom. Várj segítek.Kikötöztem, majd nagy meglepetésemre villámgyorsasággal nekem esett. Ellöktem magamtól, és próbáltam lenyugtatni.-Héjj.. Kelly!!! Mit csinálsz?Nyugodj máár meeeg!-szólongattam, és próbáltam védekezni, hosszú karmaival szemben.-Nyugodjak meg?? Mégis mit képzelsz magadról? ki vagy tee? Hát majd én elmondom.. Egy álnok kígyóó. hazudozóó. Semmi több. Bíztam benned.Te pedig kihasználtál.. Nem is értelek.. Anyirra kedvesnek adtad elő magad. Igazándiból meg nem vagy te senki. Én nekem a pofám leszakadna.. Hogy tudsz te tükörbenézni??Annyira undorító vagy. Megkértem Willt, hoyg ebszéljen veled Taylorrol. Hogy monda el neked, mennyire szeretem őt. Már nagyon rég óta. Te pedig ezt kihasználva, direkt ráhajtottál.Hát ilyen egy barátnőő? Mii? Úgy gyűlöllek. De nem lesz semmi a tied. Soha. Soha.-mondta ezeket szemrehányóan.-Miii? Neeem! Kelly Will nekem semmit nem mondott. Ő direkt ellenem fordított téged, hogy ne akadályozd meg tervében. És semmilyen szemétségre nem készültem. nem vagyok hazudozó, sem álnok kígyó.-magyarázkodtam.Kelly viszont nem halgatott rám, mert megragadta a torkomat, és a földre kényszerített.Nem tehettem mást, védenem kellett magam. Erőt vettem magamon, és ellöktem magam a földtől. Átpördültünk. Így én kerültem fölülre.Elkezdtem őt pofozni, és karmaimat előhúzva a bőrébe mélyeszteni. Erre ő megragadta a hajamat, és tépni kezdte. Felsikítottam.Lekevertem neki egy óriásit, majd próbáltam lefogni. Tudtam, ez most élet halál kérdése. Ő nagyon is komolyan gondolta, hogy megöljön. Én nem szándékoztam, de védenem kellett önmagam.Gondolom a fiúk meghallhatták, hogy Kelly és én "összefutottunk", így felsiettek.Berontottak és azonnal szétszedtek minket. Chris engem fogott, Jason Kellyt.-Mi történt Naomy? Jól vagy?-kérdezte Chris aggódóan.-Neeem! Még nincs jóóól. Csak akkor lesz jól, ha megöltem.-vágta rá Kelly-Te halgass!-csitította el Jason, azt a személyt, akivel egykor jóban voltam, most pedig itt álltunk harcra készen, hogy egymásnak essünk.Jason újra Kelly kezeire szorította a kötelet, majd letessékelte az ágyra. Kelly követte az utasításokat, de mikor rám pillantott, harag gyűlt szemébe, és újra nekem akart esni, de Jason még időben megállította.Hallottam hogy lent valakik járkálni kezdtek, de nem foglalkoztatott. Csak is Kellyre tudtam összpontosítani. De mikor meghallottam odalentről Taylor hangját, mint egy kislány szaladtam le hozzá, hogy karjaiban tudhassam magam. Mindent magam mögött hagyva, szaladtam le hozzá.

Bocsiiiika

Sziasztok.. Mindenkitől bocsi, hogy a hétvégén nem tettem fel fejit, de kárpótlás ként ma felteszem 0 13.at.. és a 15.tőőől nagyon élménydús elsz.:D:P Váratlan fordulatot fog venni, de remélem tetszik majd:D

12.fejezet/ Mi mindenre képes a harag..

Ott álltunk még egy ideig egymás karjaiban, mikor Taylor kapott egy hívást, így elkellett mennie. Én besétáltam a házba, onnan egyenesen fel a szobámba, mikorvalaki hátulról elkaptt. Will volt az. Én azt hittem, már régen elment.De tévedtem.-Szerelmem.Alig vártam, hogy visszajöjj.-motyogta.-Ne hívj szerelmemnek te szemét. ezek után még a barátod se lennék. Ha ezt hiszed, nagyon tévedsz. Ugyanis már a közelségedtől is undorodom.Miattad majdnem összevesztem azzal, akit szeretek. És te szándékosan hazudtál.Ocsmány dolog volt.-vetettem fel.-Jajj. És én szerinted a barátod szeretnék lenni?-kérdezte gúnyosan.-Nem!!!!-Nem tudom, hogy akkor meg miért vagy itt.-motyogtam.-Óó. mert itt a barátságnál sokkal többről van szó. Sokkkal-nyomta meg az utolsó szót, majd karomnál fogva elkezdett ráncigálni maga után.Próbáltam ellenkezni, de nem volt esélyem sem hogy kiszabadítsam magam szorításából. Cseles volt, mert ahátsó ajtón mentünk ki..Kiráncigált otthonomból, majd egyenesen rohanni kezdett velem, mialatt a hátára kapott.Karmoltam, haraptam, rugdostam, de ő mintha észre se vette volna. Peig mindent megpróbáltam ami tőlem telhetett.Próbálkozásom, elvett egy kis időt, és arra észleltem, hogy a hegyek felé tartunk.Már felfelé rohant, és én csak abban reménykedtem hogy kifárad, és letesz, és én úgy elrohanhatok. Bár erre nem került sor.Megérkeztünk a hegyekhez, ahol egy ház állt. Kinyitotta ajtaját, bevitt, majd belülről bezárta, és a kulcsot elrakta, hogy ne tudjak megszökni.Bennem volt a kísértés, hogy megölöm, mert legszívesebben ahoz lett volna kedvem, de nem tettem meg. Nem tudtam volna.-Miért hoztál ide?-kérdeztem dühösen-Mert így velem lehetsz. Nem választhat el minket senki.-suttogta-Dehogynem.. Tévedsz!!!! Taylor eljön.. Hidd el.. Tudom. És megfog téged ölni. És én nem fogom visszatartani.-fenyegettem-Nem Drágám. Te tévedsz. Annyira naív vagy, hogy az hihetetlen. Azthiszed szeret téged? Ha így lenne, már itt lenne nem gondolod? De neeem. Ő Kellyvel van éppen.Taylor a hugomé, te pedig az enyém. Tudod furcsa, hogy mit esztek benne mindketten. Te és Kelly.-Neem. nem és nem. Hazudsz. Se Taylor, se Kelly nem tenné ezt velem.-éreztem, hogy könnyeim végigfolytak arcomon.Nem akartam elhinni, hogy ezt teszik velem.-De igen. A hugom mindent elhisz nekem. Hisz miért is hazudnék nemde?-nevetett a képembe, majd folytatta-Elég volt annyit mondanom, hogy te azon vagy , hogy megkaparintsd Taylort ő már ugrott is.Elmeséltem neki, hogy milyen gonosz vagy, mert csak azért teszed hogy idegesítsd ezzel a hugocskám. És hidd el a düh, és a szerelem erősebb mint a józan ész.Már nem számítassz neki semmit.-mondta gúnyolódva. Élvezte, hogy a képembe dönfölhette mindenzt.Csak hallgattam szótlanul, és nem tudtam mit válaszoljak. Lehetett volna mondani valamit is erre?Közben sírtam, és sírtam. Nem akartam megérteni, miért csinálja ezt velem Will. De azt tudtam, hogy ittvagyok bezárva egy undorító alakkal, és senkinek nem hiányzom, és nem fontos nekik mi lesz velem.Nem tudtam miért kapom ezt. Hogy megérdemlem e. Nem tartottam igazságosnak hogy ez történik. Utáltam a helyzetet és magam.Nem sokáig, de eltűnődtem azon, hogy kellene megszabadulnom tőle. Csak magamra számíthattam.Arra észleltem, hogy Will hozzám beszél:-Hmm. Szivecském.. Annyira kívánatos vagy.-suttogta, majd elkezdett vészesen közeledni felém, majd engem megragadva a falnak tolt, és csókolgatni kezdett, és a keze csak úgy járt. Szó szerint letapizott.Tiltakoztam, de hiába. Mérhetetlen harag, düh, és méreg öntött el. Fujj...Iszonyatosan mérges lettem, ami minden egyes porcikám átjárta, és legszívesebben széttéptem volna.Ekkor valami szúrós, éles érzés futoot át rajtam, majd nagyon fájt mindenem.. mintha bennem végigment volna. Elvesztettem magam fölött az irányítást.Nem én határoztam meg tetteim. Mintha csak távolról néztem volna. Kezeimből hosszú éles ezüstösen csillogó karmok húzódtak ki. Tudtam mi volt az. Ilyet láttam Willnél is, mikor Taylorral harcolt. Ezzel próbálta megsebezni.Éppen Willt próbáltam szétkapni vele. Nem én irányítottam testem. A düh, amint átjárt, az ösztöneim által cselekedtem, ami a támadást súgta. "Megkell védenem magam"-csak ez járt az eszemben.Verekedtünk. Mármint én támadtam, és most Will védekezett.Fölényben éreztem magam, ami óriái önbizalmat adott. Nem állt szándékomban megölni. És már a mérgem is enyhült, mert Will a földön feküdt, és tudtam, már nem bánthat. Kikaptam a zsebéből a kulcs csomót, és az ajtó felé szaladtam.Még mindíg ideges voltam, és remegtek kezeim, de összpontosítanom kellett, hogy megtaláljam a zárba való kulcsot.Hallottam, hogy Will a földről próbált felkellni. Összeszedtem magam, és gyorsan kinyitottam az ajtót, és sebesen rohanni kezdtem. Magam sem tudtam merre mehetnék, a lényeg, hogy minnél távolabb tőle. Hallottam Will kiabálását nemsokkal mögöttem.-Állj meg! Ne tedd ezt szerelmem. Úgysem menekülhetsz el előlem. Senki nem fog segíteni. Ne nehezítsd meg! Így neked is könnyebb lenne.Nem törődtem vele,csak menekültem. És már azok a micsodák is visszahúzódtak. A karmok, így nem tudtam volna harcolni vele.-Hallod!!!? Állj már meg!-kiáltozott.De én scak szaladtam. Hátrafordultam menetközbe, hogy felmérhessem előnyöm, de beleütköztem valami keménybe. Megütöttem magam,amint hátraestem. Fájdalmasan felnyögtem.Pár másodperc múlva felültem, és megnéztem mi okozta sérülésem.

11.fejezet/Utálomm.. utálom..

Arra ébredtem, hogy anya szólongat.-Kicsim. ébredj. látogatód van.Megörültem, mert azt hittem Taylor az, de sajnos csalódnom kellett.-Szia. Beszélnünk kell.-lépett be az ajtón Will.Elfordítottam a fejem, és vágtam egy savanyú képet, éreztetve hogy nem látom szivesen.-Naomy nagyon sajnálom ami tegnap történt.De én még mindíg szeretlek, és foglak is, és mikor megláttam melletted azt a ... szóval.. akkor elvesztettem a fejem.-mondta sajnálkozóan.Szótlanul vártam, hogy folytassa mondandóját.-Nem akartam bajt, de ő kezdett el provokálni.-Hagyd ezt. Ne őt hibáztasd. Te vagy a hibás. Nem kellett volna odajönnöd. És nem érdekel a bocsánat kérésed. Nem fogadom el. Szállj ki az életemből.-morogtam.-Nincs értelme ezen rágódni. Értsd meg nekünk nincs közös jövőnk! Nem szerettelek, és nem is foglak-mondtam határozottan, nem kertelve.-Kérlek ne mond ezt.! Mindent megadok neked-hangja elcsuklott, és térdre rogyott előttem. Fejét kezeibe temette, majd úgy folytatta-Tudod, hogy akármit kérsz, megadom neked.-sírta el magát.-Még mindíg nem értessz. Nem érdekel, mit adnál és mit nem. Nem érdekel mit meg nem tennél értem. Szépen elmondtam már. Nem értem miért kell magadra haragítanod. Elég volt már.Nem értelek meg. Lehettünk volna továbbá is barátok. De te mindent elrontottál.-mondtam szomorúan.-Neeem.! Nem és nem. Nem hagyom, hogy vele legyél. Soha. Ő nem szeret téged. Miatta nem hagyhatsz el.!-kiabált rémísztően, és a falnak nyomott.Elkezdett erőszakosan viselkedni, és akaratom ellenére csókolni. Ellenkeztem de hiába.-Nekem te kellessz. Rád van szükségem.-mondta, szünetenként, mikor abbahagyta erőszakoskodását.-Nekem nem kell tőled semmi. Te sem!! Nincs szükségem drága holmikra, ékszerekre.Eressz el már!-sírtam fájdalmamba, mert erősen szorította kezeim.-Miért neked mi kell? Biztos megtudom adni!-mondta, miközben elengedett, de még mindig éreztette hogy nem menekülhetek.-Nem! őt nem lehet csak úgy megvenni Will. Én...én...Tay...-mielőtt végigmondhattam volna az ajtó kinyílt és Taylor állt előttem. Győnyőrű csillogó szemei, most hirtelen elsötétültek, és elkeseredést mutattak.-Naomy. Te..te.. miért? Nem hiszem el.. a tegnap után te..itt vagy vele?-kérdezte fájdalmat sugározva hangjából.-hogy tehetted?Itt vagy vele összebújva? Neked ő kell?Akkor lehet nekem nincs helyem.-mondta halkan, szomorúan. Láttam amint szemeiben összegyűltek a könnyek, és lassacskán végigfolytak arcán.-Nem... Nem.. Taylor. Félreérted.Nem kell más. Hidd el. SZERETLEK -mondtam még meggyötörtebben, hiszen csalódást okozok annak akit szeretek.Miattam kell, hogy szenvedjen. Bármelyik lány megadna bármit, egy ilyen srácért, én meg ezt teszem vele. Bár ne lennék.Bárcsak hagytak volna meghalni. Mindenkinek könnyebb lenne.-Szeretsz? Komolyan? Akkor miért van ő itt?-kérdezte.-Nem.. Nem így volt. Will eljött, hogy megszerezzen. De elutasítottam. Ő pedig erőszakkal a falhoz nyomott. Én elmondtam neki hogy nem lehet semmi. Nemigaz Will?-magyarázkodtam.-Mi? Naomy. Miről beszélsz? Nem az imént csókoltuk egymást? Azt mondtad te is szeretsz. Ne tagadd le mit érzel. Ne félj kimutatni.-motyogta ezeket a hazugságokat.Taylor fájdalmasan hallgatta mindezt, és csalódottan nézett énrám.-Mi?? nem. Ne hazudj. Ilyet soha nem mondanék. Taylor. Bízz meg bennem.-estem kétségbe mindezektől a hülyeségektől.-Nem hallgatom ezt tovább. Nem tudom.-mondta Taylor halkan, majd kisétált a szobámból.-Gyűlöllek Will. Takarodj innen!!!-üvöltöttem rá, majd kirohantam Taylor után.Kirohantam a házból, és Szaladtam a már túloldalon járó Taylor után.-Várj meg. Halgass meg kérlek.-Nem Naomy. Ezek után nincs miről beszélnünk. Elmondtam neked mit érzek, hogy beléd vésődtem. De te látom, nem értettél meg. Nem értetted meg mit érzek.Hogy te vagy nekem az a lány,de te nem értetted meg.Szeretlek, de te nem vagy kész még erre.-mondta csalódottan, és szomorúan. Könnyei ismét kifolytak, és mélyen a szemeimet fürkészte. -Ne mond ezt. Én készen állok rád. Nem értettél meg te. Én nem akarok semmit Willtől. Eljött, és bocsánatot kért. Én elküldtem, és erre ő erőszakkal a falnak nyomott, és csókolt. Nem tehettem semmit. nem értettél meg. nem bízol bennem.Most nekem kellene csalódottnak, és sértődöttnek lennem. nem pedig fordítva. Ismerned kéne már.Will csak szét akart minket választani, te pedig bedőltél neki.-Lehet. De ott volt a szobádban.. Azzal a lánnyal akit én csókoltam én szeretek. Te mit hittél volna a helyemben? Ha te igy látnál egy másik lánnyal mit hinnél?-kérdezte-Hm. Semmit. Odamentem volna, és kikapartam volna a lány szemét.-mosolyogtam.Odaléptem hozzá, és megcsókoltam.-Szeretlek.-súgtam-Én is. És hülye voltam. Télleg ne haragudj. Igazad volt.-mondta-Szeretlek. Nem számít. A lényeg az, hogy itt vagy velem.-mondtam egy csókkal kísérve szavaim.Szorosan tartott karjaiban, mintha soha nem akarna elveszíteni. De nem is fog.Ezennel az övé vagyok. Ő pedig az enyém.

10.fejezet/ A legigazabb...

Csendben sétálgattunk egymás mellett, mikor Taylor megtörte a csendet.
-Mutatok valamit.-majd elkezdett maga után húzni. Hamar odaértünk, hisz egyikünknek sem volt a gyengesége a lassúság. Elvitt egy gyönyörű tisztásra. Minden olyan havas volt, és gyönyörű. Minden csendes volt, és kihalt. Ettől valahogy még különlegesebbnek tűnt, mint egyébként. Sosem jártam még arra.
-Ez a hely, nagyon közel áll hozzám. Mint te. Tudod mikor kicsi voltam, anyukámmal nagyon sokat jártam ki ide. Imádta a titkos, csendes helyeket mindentől távol. Miután elhunyt, nagyon sokat jártam ki ide. Hozzámnőtt ez a hely. Ez is az otthonom. Itt bármikor kiszellőztethetem a fejem. Még senkit nem hoztam el ide. Te vagy az első.-mosolyodott el, ezeket mondván, de láttam rajta, mennyire fájt még neki.
-Ez. Ez egyszerűen gyönyörű. Nagyon sajnálom a történteket.-úgy éreztem megkell ölelnem. Meg is tettem.
Szorosan magához húzott, majd úgy álltunk ott szótlanul, kettesben. Annyira jó volt a karjaiban tudni magam. Örökké maradtam volna. Nincs több két hétnél, hogy mindennap együtt vagyunk, én mégis kötődöm hozzá. Megszoktam a közelségét.
Taylor megfogta a kezem, és tovább kezdett vezetni. Egy kis háznál álltunk meg. Pici ablakai voltak, és maga a kisház, fából volt összebarkácsolva.
-Ez a tied?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen. Anyuval építettük még rég. Nagyon sok munkánk benne van. Emlékszem mennyi időt töltöttünk itt. Vicces volt.-nevette el magát, az emlékeket felidézve.
Kinyitotta a kicsi zárat, majd beléptünk. Nem volt olyan nagy, de annál inkább elöntött a melegség. Hangulatos volt, és látszik, mindent bele adtak. Nagyon jól esett egyben, hogy Taylor ennyire közel enged magához.Körbevezetett az életében.
Ez nagyon megtisztelő volt már csak ilyenek nem?-kérdezte. Úgy mondta, mint aki nem nagyon örül, hogy barátok vagyunk.
Leültünk egymásmellé, és számomra. Mint egy kedves ajádék, amit szívből adnak.
-Nem is tudom elmondani, mennyire jól esik ez most..-mondtam megtisztelve
-Mi?-kérdezte
-Hát ez.. Hogy.. hogy beengedsz a féltveőrzött titkaidba.-hálálkodtam.
-Megbízom benned. A barátok csak néztük a másikat. Próbáltam megfejteni őt. Sikerült is.
Nem kellettek szavak, hogy tudjam mire gondol.
Ő annyira más volt. Tudom, hisz nem csupán ember. De akkor is különleges.
Furcsa érzés volt velelenni. Az érintése. A közelsége. És ha már egy percre elhagyott, hiányoltam az illatát. A melegségét. Az a forróság ami elöntött, imádtam.
-Lassan ideje lenne menni.-mondtam szomorúan.
-De . Igazad van.
Már messzi jártunk a háztól, de még mindíg az erdőben, mikor megzavartak minket.
-Te meg? Te mit keresel itt?-kérdeztem feldúlt ismerősömtől.
-Követtem a szagot. Most viccelsz? Komolyan ezzel vagy helyettem?-köpte ki undorral szavait Will.
-Fejezd ezt be. Nem cseréltelek le senkire.Ő a barátom. És azthiszem te is. Semmi több.
Már nem vagyunk együtt, nem emlékszel?-feleltem.
-Óóó hát persze. Már nem járunk együtt, mert lecseréltél egy rühes korcsra.-mondta óriási haraggal, és bánattal.
-Ez nem igaz. Nem cseréltelek le, de én nem szerettelek. Nem.- kapkodtam levegő után.
-Akkor miért tápláltál bennem hamis reményeket?-Miért?? Talán jólesett?-csuklott el hangja.
-Najó. Hagy ezt abba. Amint látod Naomy nem kiváncsi rád. Ne zaklatsd. Tök fölöslegesen vagy itt.-kelt védelmembe Taylor.
-Nocsak nocsak. Megszólalt a korcsod? Naomy naomy naomy....Fogd szorosan a pórázt, ha nem akarod, hogy bántódása essen az ebednek.-korkant fel gúnyosan Will.
-Öcsi. Jobb lesz ha most elmész. Még a végén megkopasztalak.-vágott vissza Taylor.
Will tétlenül állt, majd hirtelen felindulásból Taylorra vetette magát, aki erre átöltötte farkas alakját, majd úgy folytatták a harcot.Will valami éles, hegyes dologgal próbálta Taylort megsebezni, mialatt Taylor szorosan harapta, és a földre terítette.
-Hagyjátok abba.! Elég volt.! Állj.-keltem ki magamból, félelmemben, miközben egyenesen feléjük vettem az irányt.
Elkaptam Taylor farkát, majd teljes erőmből elkezdtem magam felé húzni, hogy szálljanak le egymásról.
-Hagyjátok már abba. Gyerekesek vagytok!-estem kétségbe.
Taylor egy utolsót morgott az alulmaradt Willre, majd odajött hozzám, még mindíg farkas alakban. Gyönyörű vörösesbarna hosszú bundája volt. Elképesztően festett.Odaléptem hogy megérinthessem, mindenről megfeletkezve.
Olyan csodálattal figyeltem.Megérintettem vastag bundáját, majd óvatosan beletúrtam. Káprázatosan gyönyörúű volt. A legszebb, amit valaha láttam. Hatalmas votl. Nem egy átlagos farkas mérete, annál óriásibb. Will feltápászkodott, majd vetett ránk, egy gyűlölköző, és egy csalódott pillantást egyben. Nem is értem, hogy lehettek ennyire gyerekesek. Nekiállnak civakodni, és küzdeni egymással.
Taylor felhorkant, jelezve hogy mindjárt jön. Ezalatt Will szavaira lettem figyelmes.
-Szeretlek. És szeretni is foglak. Örökké. És tudom, hogy egyszer majd te is rájössz én kellek.-mondta gyengén, majd elbicegett.
Taylor is visszajött immár emberi alakban.
-Ne haragudj rám. Sajnálom. Nem kellett volna.-mondta meggyötört, bánatos arcal.
-Én is sajnálom. De megbocsátok. De tudd, hogy nagyon féltettelek. féltem, hogy bajod esik.-mondtam halkan, és szomorúan. arcomon könnyeim folytak végig, melyek most égették bőröm.
-Hmm. Féltettél? Nem kellett volna. Vérfarkas vagyok. Nem egy dühös kismacska fog elbánni velem.-mondta gyúnyolódva, nevetve. Gyengéden magához ölelt féltve, védelmezőn.
-Nem akarlak elveszíteni.-tört ki belőlem.
Magam sem tudom miért mondtam ezt ki hangosan. Kicsit megijedtem, hogy ezzel majd elijesztem. elszégyelltem magam.
De mikor hallottam válaszát, nagy kő esett le szívemről.
-Nem fogsz. Örökké melletted leszek.-mosolygott rám, majd nyomott egy puszit az arcomra, amit én szintén viszonoztam.
Erre ő megcsókolt. Nem vértam egy percet sem, szenvedélyesen, kívánva, de mégis lágyan csókoltuk egymást. Ajkai a legédesebbek voltak számomra. Élveztem forró ajkait, amit örökké csókolgattam volna. Kezei a derekamon pihentek. Én szorosan átkulcsoltam karjaim a nyaka körül. Nagyon hosszú csók lehetett. És a leg kényesztetőbb, amit valaha eltudtam képzelni. Eltolt magától, majd megpuszilta nyakam.
-Szeretném ezt. Szeretnélek téged. Maradj velem..mondta.-Te mit érzel?-kérdezte
-Így lesz. Nem tudom leírni. Ez annyira új. Kötődöm hozzád. Örökké veled szeretnék lenni.-válaszoltam kicsit félve.
-Elkell hogy mondjak valamit, amiben nem mondtam igazat.-sütötte le szemét.
-Mit?-sürgettem megrémülve.
-Mikor megkérdezted, hogy bevésődtem-e már, nem mondtam igazat. Azt mondtam nem. De nem mondtam igazat.-mondta.
Nem vártam meg a folytatást, mert óriási fájdalom, és harag öntött el. Nagyon becsapottnak éreztem magam. Mintha csak játszott volna velem. Faképnél hagytam, és rohantam. Nem számított merre, scak messzi tőle.
-Naomy. Neeee! Várj! félreértessz. NEm fejeztem be. Állj meg kérlek!-kiáltota utánam. Hallottam amint utánam indul, de én nem álltam meg csak sírtam. Mert átvert. Mert nem mondott igazat. És mert.. mert én megszerettem. Nagyon is. Ha nem így lett volna, akkor nem érintett volna ennyire rosszul a dolog. Beláttam. Beleszerettem valakibe, aki mást szeret. Csak én lehetek ennyire idióta, és naív.
Hazáig szaladtam. Berontottam a házba, és felszaladtam a szobámba senkivel nem törődve. A szobámba érve, térdrerogytam, és sírtam tovább. Hallottam, amint anya útbaigazít valakit, de nem törődtem semmivel. Csak a fájdalmammal. arra viszont már felfigyeltem, hogy meghallottam Taylor hangját.
-Naomy. Nem halgattál végig. Te vagy az akibe bevésődtem. Te. Nem mondtam el az elején, mert féltem korai lenne.-magyarázkodott.
Mi? Én? Úristen.. A Te szócska megrögzült a fejemben, és csak azt játszotta vissza.Te..te..te..te.
Annyira hülye vagyok. Nagyon elszégyelltem magam.
Bejött, majd felsegített a földről, és mindentmondóan megcsókolt. Annyira másvolt mint az előbbi. Igazabb. Minden benne volt. Minden, amire szükségem volt. Úgy éreztem, ezt örökké tudnám szeretni.

9.fejezet/ Itt a vége.

A tegnapi " randim" után, nem akartam sokáig fentlenni, mivel Willel kicsit összevesztem azon, hogy megakarja szabni mit tegyek. Már igen sajnálom, hogy öszejöttem vele. De nem akartam megbántani, mert nem szeretek fájdalmat okozni senkinek. De úgy se jó, ha szerelem nélkül vagyok valakivel együtt. Ez nem működik. Nem akarom eröltetni, azt ami nincs is. Beszélnem kell vele.-gondolkodtam, még az ágyban lustálkodva. Kelly szobájában aludtam. Ugyan is Will mellé nem volt ínyemre befeküdni.
Felkeltem, és megkerestem Willt.
-Szia.Ráérsz egy kicsit?-köszöntöttem.
-Persze, gyerecsak.-hívott be szobájába.
-Fontos dolgokról szeretnék veled beszélni.És kérlek hagyd hogy végigmondjam. Oké?-nyugtalankodtam.
-Huu. Persze.Mond csak.-mondta, egy kis rémültséggel a hangjában.
-Tudod arra a döntésre jutottam, hogy legyünk csak barátok. Nekünk ez nem működik. Én nem vagyok beléd szerelmes, és nem is leszek. Annak pedig semmi értelme, hogy kényszerből veled legyek. Hát nem látod? Ha télleg szeretnél, észrevennéd, hogy nem vagyok melletted boldog. Nem én vagyok az a lány, aki neked kell. Akit boldoggá tudsz tenni.-mondtam, egyenesen, és őszintén.
-Naomy. Ne csináld ezt velem. Mindent megadok neked. Szeretlek.-kérlelt.
-Erről beszélek. Neked csak az számít, hogy te mit akarsz? Hogy neked mi a jó? Az egyáltalán nem érdekel, hogy a másiknak milyen? Önző vagy. Nagyon is.-keseredtem el.
-Nem. Nem vagyok az. Ha te ezt így látod, nagyon sajnálom. Akkor nem ismersz eléggé.-förmedt rám.
-Igen így.-dacoskodtam
-Jóó.-vágta vissza.
-Okéé.!!-vágtam rá mérgesen, majd kirohantam a szobából. Tudtam hogy ez lesz. Annyira számítottam rá. Még ő sértődik meg, miközben belevitt egy olyan kapcsolatba, amire nekem nem volt szükségem.
Lementem Kellyhez, és egyből szembetűnt, hogy furcsán néz rám.
-Ez meg mi volt?-kérdezte
-Semmi.Hagyjuk.-motyogtam
-Hmm. Miért kellett ezt így?Nem kellett volna kiabálnod-förmedt rám.
-Még én kiabálok? Úristen.. Normálisan elmondtam neki az érzéseim, amikkel ő nem is törődik. Csak a saját érdekeit nézi.-törtem ki.
Nem elég, hogy Will is nekem esik, csak mert bevallottam neki mit érzek, még Kelly is.
-Pedig én már azt hittem, ez egy hosszű kapcsolat lesz.-szomorodott el.
-Hát tévedtél.-vágtam rá, még mindíg durcásan.
-Jobb lesz, ha én most megyek.-jelentettem ki.
-Rendben. De még látjuk egymást?-kérdezte bánatosan.
-Nem tudom. Megoldjuk. Oké?
-Igen. Azért mi még barátnők maradunk.-mosolygott rám, majd megölelt.
-Persze. Na megyek.-köszöntem el, majd cuccaimat összeszedve, elindultam haza.
Mikor beléptem, otthonunkba, igencsak leesett az állam.
-Szia Naomy. Mizu?-nevetett rám Taylor.
-sziiaa. -lepődtem meg.-Hát te?-kérdeztem
-Hát én gondoltam meglátogatom anyukádat. Neeem. Hozzád jöttem.-mosolygott.
-És minek köszönhetem?
-Magam sem tudom. Csak látni akartalak-mondta.
Mikor meghallottam amit mondott, nagyot dobbant a szívem. Ő látni engem? Huu.
-Ez ..Huu. Kedves tőled-mosolyogtam vissza rá.
Furcsa hogy eljött hozzám. Még mindíg nem értem. Lepakoltam, majd felhívtam Taylort a szobámba.
-Üllj le nyugodtan!-ajánlottam neki a helyet.
-Tudod, nem véletlen jöttem.-sütötte le a szemét.
-gondoltam...
-A tegnap este után, úgy gondolom találkozhatnánk sűrűbben. Jól érzem magam, ha a közelemben vagy. Lehetnénk barátok, ha nem bánnád hogy egy farkassal lógsz.-mosolygott rám csibészes mosolyával.
-Húú. De csak ha téged nem zavar, hogy egy macska a barátod.-bögtem meg izmos mellkasát.
-Akkor ezt megbeszéltük. És a barátod nem fog rinyálni?-érdeklődött.
-Tudod.. Már nem a barátom.-elmeséltem neki a történteket, de nem láttam rajta az együttérzés jelét.
-Aha.-csak ennyit mondott
-Nem voltál belé szerelmes?-kérdezte
-Nem. Azt hittem, idővel majd csak kialakul, de ehelyett inkább csak elhúzódtam tőle. Te voltál már így valaha?-kíváncsiskodtam.
-Nem soha. Én nem lehetek szerelmes! Nállunk ez máshogy működik.Úgy hívják bevésődés. Nincs olyan, hogy többemberbe szerelmes lehetsz. Az életed során, egyetlen lány lehet, akit szerethetsz. Megkell találnod, és ha megtörténik, mindörökké csak őt szeretheted. Egy óriási kötelék lesz köztetek.-magyarázta
-És te megtaláltad már?-érdeklődtem, ugyanis érdekelt ez a dolog.
-Őőő. Szóval.. még nem. De úgy érzem, már nem kell sokat várnom.-mondta kicsit kelletlenül. Azt hiszem, kicsit zavarbahoztam.
-Értem. Remélem így lesz.-majd rámosolyogtam.
-Én is.-suttogta
-Egyébként te hogy lettél iylen? macska?-érdeklődött
-Hát.. Szóval, nem rég volt egy balesetem. És a macskám Mau megmentette az életem. Nem volt választása. Vagy olyanná válok mint ő, vagy meghalok.-mondtam kissé még mindíg megzavarodva, mikor erről beszélek.
-Szóval. Ha jól értettem, ennek köszönheted az életed.-fogta meg kezeim, majd rábólintottam.
Érintése, nagyon jól esett. Megnyugtató volt, és melegséggel töltött el.
-Nem volna kedved eljönni velem valamerre?-kérdezte
-De igen. Most jólenne egy kis séta. Benne vagy?-egy kis friss levegőre vágytam.
-Igen.. És közbe elviszlek valahova.-mondta határozottan.
Tudtam Anyu nem fogja meghiúsítani tervünket, hisz szerette Taylort, és azt hitte a pasim. Mikor ezt elmeséltem Taylornak nagyot nevetett ő is. Lementünk kézenfogva, a látszat kedvéért, és ez egy kicsit zavarbaejtő is volt, de élveztem közelségét. Elmondtuk anyunak tervünket, és úgy lett mint azt gondoltam. Felöltöztünk, majd elindultunk.

8.fejezet/Minden oly tökéletes mikor velem van.

Már épp készülni kezdtem Willhez hogy elmondjam neki mit terveztem aznapra. Kicsit tartottam attól, hogy mit fog majd szólni,
hogy egy másik sráccal töltöm a napom. Meg hogy az a fiú egy farkas. Bár tudtam nincsen beleszólása. Ha Anyunak nem adok szavára ilyen téren, akkor az övére meg pláne.
Bár anyunak nem is lett volna kifogása ellene, mert helyes gyereknek tartotta Taylort. El is indultam nem törődve az idővel. Ugyanis még igen korán volt. Azt hiszem a 11 óra az.
Mármint nekem mindenképp. De minnél előbb túl akartam lenni rajta. Olyan furcsának tartottam a kapcsolatom Willel. Mert együtt voltunk, de úgy éreztem, nekem nem kell ő. Másra volt szükségem.
És nem tápláltam magamban semmilyen érzést ami neki tetszene. Tudom nagyon nem jó dolog, hogy álltatom. De én nem teszem. Nem mondom neki hogy szeretem, nem mondom neki hogy hiányzik.
Azzal hazudnék. Bár már az is hazugság, hogy nem mondom meg neki mit érzek iránta valójában. Igazából én nem is akartam ezt a kapcsolatot kettőnk között.
De sosem tudtam nemet mondani. Ha erre a dologra gondolok mindig elkeseredek. Pedig erősnek kellett lennem, mert már az ajtóban tétlenkedtem.
Nem tudtam mit tegyek, de bekopogtam és Kelly nyitott ajtót. Szorosan megölelt, majd nyomott egy puszit arcomra. Ez is rossz volt.
Mert Kelly kedves csaj. Barátnők is lehetnénk. De ez az egész Willel elrontaná. Kierőltettem magamból egy mosolyt, hogy ne lássa érzelmeim, és elkeseredettségem.
Beljebb mentem, majd leültem.
-Várj meg itt, mindjárt jövök csak szólok Willnek, hogy megjöttél. Már nagyon várt.-mondta lelkesen.
Legszívesebben sírni tudtam volna. Én nem vártam a találkát. De ő igen. Lehet csak én vagyok az önző? Csak magammal törődöm?
Mélyen elmerülhettem, mert Will arca enyémhez simult, és beleszippantott hajamba.
-Hát itt vagy édesem.-suttogta lágyan, és érzékien.
-Igen itt. Elkell mondanom valamit. Nem mehetnénk fel nyugodtan megbeszélni?-kérdeztem.
Kezemet megfogta, majd felvezetett az emeletre, a szobájába. Helyes szobája volt. Minden rendezett, és takaros.
-Most már bökd ki végre, mert megijesztesz szerelmem.-sürgetett.
-Rendben. Szóval, arról lenne szó, hogy ma megbeszéltem egy sráccal hogy találkozunk. Gondoltam elmondom.-nyöszörögtem.
-Kivel?-kíváncsiskodta
-Taylorral.-feleltem.
-Naomy. Ugye nem ugyanarra a Taylorra gondolunk!-emelte fel hangját
-De igen, azt hiszem.
-Mégis hogy találtátok ezt ki?-kérdezte
-Tudod mi már azelőtt találkoztunk, a könyvtárban, ahol volt egy kis feszültség köztünk. Mármint nem úgy értem. Megbeszéltük, hogy találkozunk ma, kiengesztelésképp.
De akkor még nem tudtam róla hogy miféle. És ő se rólam.-motyogtam
-Nem kicsim. Nem engedhetem meg. Veszélyes! Hogy juthatott ilyen az eszedbe? Nem.-háborodott fel.
Gondoltam hogy így fog reagálni.
-Nem lesz semmi bajom. Hidd el.-győzködtem
-Nem tudhatod. Kiszámíthatatlanok azok a dögök. Miből gondolod, hogy nem fog bántani?-beszélt le ötletemről.
-Megérezném. Tudnám. Nem vagyok hülye. És egyébként, nem kértem hogy szabd meg mit tegyek. Elmondtam, mert így láttam tisztességesnek.
Bár lehet nem kellett volna. És innentől nem fogok elmondani semmit, ha tudtam volna így reagálsz. Az én döntésem kivel találkozom és mikor. Ezt megkell értened.-oktattam ki.
-Jó. Oké. Nyugi. Te döntésed. De akkor sem helyeslem. És bocs hogy aggódom érted.-förmedt rám.
Nagyon nem érdekelt amit mondott.Elmondtam neki, de nem kértem kommentet. Ne akarja megmondani mikor mit tegyek.
Elvégre az én életem, én döntésem. Hátat fordítottam, majd kimentem a szobából. Will próbált visszatartani, de nem hagytam neki.
Hazamentem és kész. Nem sokkal később, Will felhívott és azt mondta:
-Rendben van, menj. Ha így látod helyesnek, elfogadom-még szép hogy elfogadja.-gondoltam magamban.-De tudnom kell, hogy minden rendben ment-e.
Aludj nálunk. Így biztosíthatsz arról, hogy télleg nem kell aggódnom érted. Mond meg annak a ....mond meg hogy hozzon hozzánk. Rendben?
-Oké.-egyeztem bele.
Beszéltünk még pár szót, de utána mentem is le anyuhoz, hogy megbeszéljem vele, hogy ott alszom Kellynél.
Nem is ellenkezett, megengedte.
Örültem, hogy eddig azért minden úgyment ahogy azt a végén akartam. Csak az a vita nem kellett volna.
Azonban eszembe jutott, hogy Taylor nem mondta mikor jön értem. Bármikor itt lehet.-tűnődtem magamban.
Nem is húztam tovább az időt, elmentem megfürdeni. Felvettem egy trendi felsőt. Kockás pólóféle volt, gombokkal. Hozzá egy farmert, és kész is.
Nem akartam kiöltözni, talán félreértette volna. Azonban megzavartak készülődésemben.
-Naomy. Gyere le.-szólt fel anyu.
Még nem volt időm begombolni felsőm, így szaladtam le.
Nagy meglepetésemre Taylorral találtam szembe magam. Iszonyatosan kínos volt, hisz a melleimet mindössze egy pici melltartó takarta, ami szintén kilátszódott.
Gyorsan összehúztam felsőm majd ránéztem haragosan anyura, amiért nem figyelmeztetett.
Köszöntöttem vendégem.
-Ő.. Szió! Bocsi, csak nem tudtam pontosan mikor jössz. De egy perc és kész vagyok.-dadogtam kicsit szégyellve magam.
Nem vártam meg mit válaszolt volna, csak gyorsan felszaladtam.
Nagyon kínos volt. Még most is elpirulok ha belegondolok. Összekaptam magam, majd vállamra vettem kedvenc táskám, és felvettem szerencsét hozó karkötőm, majd mentem is le.
(Ezek után valószínűleg szükségem lesz rá)
Egy pillanatra földbe gyökereztek lábaim, mikor mélyen egymás szemeibe néztünk. El is mosolyodott. Bár hallanám gondolatait-kívántam.
Felvettem kabátomat, cipómet, majd nyomtam anya arcára egy puszit.
-Majd jövök-nyögtem oda sietve.
Nem akartam megváratni partnerem. Aki egyébként nagyon vonzó volt.Egy fekete gatya volt rajta, egy fehér feszülős pólóval, ami kiemelte izmos felsőtestét.
És nagyon kívánatos illata volt. Szörnyű, hogy abban a pillanatban miket gondoltam. Próbáltam is elterelni őket.
-Hova megyünk most?-kíváncsiskodtam izgatottan.
-Szerintem menjünk el előbb moziba. Válasszunk ki valami jó kis filmet. Azután, meg elmehetnénk vacsizni, ha megfelel.-óvatoskodott, és féloldalas mosolya megjelent arcán, ami annyira édes volt.
-Jó. Ez tetszik.-viszonoztam mosolyát.
Kicsit furcsa érzés volt vele lenni. De kellemes is. Mellette most biztonságban éreztem magam, és minden gondom elszállt.
Odaértünk a mozihoz, és választottunk. Egyetlen jó filmet találtunk. Furcsa de a horror mellett döntöttünk.
Nagyon figyelmes volt, mert ő fizette a jegyeket, és a popcorn-omat is.
A film alatt, észrevettem, hogy sokszor engem néz, és nem azt amit ilyenkor kéne. Bár, én is így tettem.
A film közepe felé járhattunk, mikor nagyon megijedtem, és kezem az övén landolt. Forró kezeivel, megfogta enyém, majd lágyan megszorította, hogy érezzem jelenlétét, és tudjam biztonságban vagyok.
Annyira jól esett meleg érintése, ami végigfutott egész testemen, majd bizsergő érzést észleltem minden egyes porcikámban. Átjárt a forróság, melyet akkor éreztem mikor velem van.
A filmnek is vége lett, ami egyébként nagyon érdekes volt,tetszett.
Miután kimentünk a Teremből, egyenesen a hűvös estébe, a hideg végigfutott a hátamon, majd kicsit vacogtam is.
Szerintem Taylor észrevette, mert magához húzott, jó közel, és úgy haladtunk tovább. Elmentünk egy étterembe, ahol egész végig beszélgettünk. Imádtam a humorát.
Az meg még jobb volt, hogy nagyjából ugyanazokat az ételeket szeretjük. Egyezik az ízlésünk.Már az este végére értünk, mikor elvitt Willékhez.
Kelly kijött elénk, és még Taylort is behívta hozzánk.
-Sziasztok! Milyen volt az este?-kérdezte
-Jóó. Köszi.-válaszoltam neki.
-Értem. Taylor, neked nincs kedved bejönni?-kérdezte úgyszintén.
-Nem. Köszi. Nem akarok zavarni.-mondta Taylor.
-Dehogy zavarsz! Gyertek be!-szinte már parancsolta ránk.
Taylor nem maradt olyan sokáig, de amíg maradt, addig is Kelly egész végig rajta lógott. Csak beszélt beszélt beszélt.
Idegesítő volt. Úgytűnt, hogy kicsit Taylort is zavarta, de nem szólt érte. Kedves volt tőle, hogy nem teremtette le cserfes barátnőm.
Hamar eltelt az idő, és Taylor menni készült.
-Kikisérlek-mondtam.
Erre csak rámmosolygott, majd kiindultunk.
-Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam. Télleg.-majd rámosolyogtam, és kicsit elvesztem nagy-barna szemeiben
-Nincs mit. Én is nagyon jól éreztem magam veled. Ezennel szent a béke?-kérdezte egy kis fintorral az arcán.
-Igen...Az..-kacsintottam rá.
-Hát akkor, én megyek is..Szia Naomy!-mondta, majd nyomott egy puszit arcomra.
-Szia.-búcsúztam el én is.
Nagyon aranyos volt. Nem is tudom még jobban elmondani mennyire. Nem volt rámenős, pont olyan...tökéletes.
Néztem amint beszáll kocsijába és elhajt. Majd amint távolodik, és eltűnik a sötétségben.
Ezennel vége az estének. És én félek. Mert minden felkavarodik bennem, ahogyan ő rá gondolok.
Most mehetek be, hogy hála isten Willel lehessek. Nagyot sóhajtottam, majd akaratom ellenére visszamentem a házba.