13/2 (Taylor szemszöge)

Naomyval kint ácsorogtam mikor megcsörrent a telefonom..-Igen?-Csá Taylor... Gyere haza! Látogatód van.. Szerintem fontos.. jobb ha sietsz.-sürgetett Chris.-Most nem érek rá..-intettem le-De Taylor hagyd már ezt a dumát.. Állandóan nem érsz rá.. Már nagyon elegem van ezekből.. De te tudod..-Jóó elég lesz Kössz... indulok..-mondtam, majd kinyomtamElköszöntem Naomytól és el is indultam.Meglepődtem, mikor megláttam Kellyt a barátaimmal csevegni..Nem szerettem őt.. Se Willt. se neki mást.. Nem álltak hozzám közel.. Kivéve Naomyt. Ő az én mindenem.. -Ááá Taylor.. Hát meg is jöttél. Beszélnem kell veled.-jelentette ki..(Mi az hogy beszélnie kell? Majd én eldöntöm hogy kell e vagy sem..)-Ráérsz most?-kérdezte nyájasan Kelly-Jaa. Mennyünk fel.-válaszoltam, majd felhívtam.-Miről van szó?-kérdeztem megérkezve a szobámba.-Rólad és Naomyról.. Tudod én úgy gondolom, hogy ez kettőtök..-Nem érdekel mit gondolsz.. Bocs. És ha ezért jöttél, jobb ha nem is pazaroljuk egymás idejét.-mondtam közönbösen-Halgass végig kérlek.. Én szerintem nem helyes ez ami kettőtök között van.. És ebbe jobb ha te is belegondolsz.. gondold csak el, mien problémák adódhatnaka ti kettőtök fellángolásából. Meg ő még olyan fiatal, és tapasztalatlan. Még megvédeni se tudja magát.-nevetettÉs uyge neked sem lenne jó midníg azon aggódni mi történhet vele akkor amikor nem vagy mellette-mondta kihívóan, majd közeledni kezdett felém.Hátrább léptem egyet, majd úgy feleltem.-Nem tudhatod mi a jó nekem. Jobb ha én döntöm el. És Naomy elég idős már ahhoz, hogy tudja mi kell neki.És nagyon is talpraesett lány. de én ott vagyok neki, ha szüksége lenne rám.-oltottam le-Nem lennék benne olyan biztos.-nyögte ki.-Ezt meg hogy érted??-kérdeztem kissé megrémülve-Nem.. nem ..nem.. sehogy sem. Csak úgy mondtam.-védekezettSzó nélkül kimentem, hogy felhívhassam Naomyt.Nem vette fel. Újra megoróbáltam, de sikertelenül.Aggódni kezdtem, és biztosra vettem Kelly valamit tud.Bementem, és nekirontottam-Holvan???-emeltem fel hangom-Ki??? Miről beszélsz?-tette az ártatlant-tudod te. Holvan?-kérdeztem, miközben a falnak nyomtam.-Nem tudom holvan.. Nem tudom..-védekezett.-Ne hazudj. Mot kérdezem meg utoljára..Hol van Naomy??-ideges lettem-Jóó jó elmondom.. Will felvitte a hegyekbe. Egy kisházban vannak. Északnak..-motyogta félve.-Ezt még nagyon megbánod. Ígérem..-mondtam halál komolyan.. Undorodtam tőle. Szemét Ribanc..Lerohantam a fiúkhoz, szóltam hnekik, hogy hárman jöjjenek velem, és Jason, Deny Sam maraggyanak otthon, és vigyázzanak Kellyre. El ne mennyen.Kisiettem a házból, a fiúkkal, sé egyből elindultunk. Már fennt járhattunk, a hegy valamely pontjánál, mikor átöltöttük farkas énünket.A gyomrom fájni kezdett, az idegességtől. Tudtam, nem élném túl ha Naomynak valami baja esne. Ő nagyon fontos a számomra. Ő az indoka annak, hogy van miért élnem.Ez, hyog rátaláltam, arra akit nekem szántak csodálatos. De abba beleroppannék, ha el is vennék tőlem. Kiabálásokra lettünk figyelmesek. Akkor még nem tudtam, de Will hangja volt.Megláttam szerelmemet, szaladni, bár még messzi járt. Odasiettünk, és Naomy amint hátrafordult, beleütközött Chrisbe.Talán, máskor ezen még nevettem is volna. De akkor nem volt olyan vicces, ez az egész szituáció.-Chris.. Vidd el innen. Most!-parancsoltam gondolatban.Chris bólintott, majd terelgetni kezdte Naomyt aki nem akart menni.-Ne! Hagyj! Nem megyek el! Taylor! Taylor!-erősködött. Azt hittem nem bírom ki, és odamegyek hozzá, hogy megnyugtassam őt is, és saját magamat is épségéről. De erősnek kellett lennem, és csak is a dolgomra figyelni.Nem néztem rá, nem akartam hoyg lássa mennyire fáj, hogy nem vigyáztam rá.Nem volt időm ezen sokat rágódni, mert Will megjelent.Mikorra látóhatáron belülre került, rávetettem magam, és tépni kezdtem. Will nyöszörgött, és ellenállni próbált. De nem sok erővel. Nem jelentett nekem ellenfélnek..Inkáb mint egy szerenycsétlen állat, amit levadászok.. Azt akartam, hogy fájjon neki.. Legalább annyira mint nekem, és Naomynak. Megakartam ölni. Lábait kezdtem marcangolni, mint egy darab rongyot.A vére úgy folydogált, mint egy patak.. Bűntudatom is lett egyben.. Nem akartam gyilkos lenni, de tudtam, amíg előttem van, nem leszek képes abbahagyni a kínzását. És egyébként is. Mit szólna Naomy ha rájönne.. És elkerülhetetlen lenne, hoyg ne tudja meg.. Egy puszta gyilkosnak tekintene. Ezzel el is veszíthettem volna.Azonban mialatt ezeken gondolkoztam, áldozatomat még mindíg haraptam, de immár erőből.-Taylor! Ne tedd ezt. Hagyd abba. Te nem vagy gyilkos.. Nem éri meg! Már így is szenved! És az egyeség kötelez.-figyelmeztetett Brad.-Igaza van, tesó!! Engedd el!-javasolta Kevin.. Beláttam hogy igazuk van, és hogy enkem is igazam volt. Nem tehettem meg, még ha szívemszerint is akartam..De elereszteni nem akartam..Elvisszük innen olyan helyre ahonnan nem menekülhet. Hozzánk.-mondtam gondolatban a srácoknak.-Gyertek! Segítsetek! Levisszük.Nem feleltek, de segítségemre siettek.Lecipeltük hozzánk, és bezártuk a hátsó udvaron található kis fészerbe. Kicsit lehiggadtam, hogy több problémánk nem adódik majd velük kapcsolatban.. Willel, és Kellyvel.A fiúk már bementek a házba, de én is utánuk siettem. Nem találtunk lent senkit. De nem sokkal később hallottam, amint valaki sietve rohan le a lépcsőn, majd éreztem az illető szorító ölelését.Hátrafordultam, majd megöleltem.. Kezeimet hátára helyeztem, és simogattam.. Majd lesmároltam. Imádtam őt. Örültem, hogy karjaimban tudhattam.-Szeretlek.. mindennél jobban. És ne haragudj rám..- mondtam, majd beletemetkeztem illatos hajába.-Én is szeretlek. de nem értem, miért kéne haragudnom rád..-mondta zavartan-Mert nem voltam melletted. Nem vigyáztam rád.-mondtam halkan, és bűnbánóan.-Ne mondj ilyet. Megmentettél. És most is veelm vagy. De haggyuk most ezt. Nem is érdkeel semmi, csak hogy melletted lehetek.-felelteIgaza volt... Nem válaszoltam, csak közelebb húztam magamhoz, így ekészen összeolvadtunk.. Belátom, hogy egy kicsit.. szóval.. öhömm. őő. hát ja..(dehát pasiból vagyok)