9.fejezet/ Itt a vége.

A tegnapi " randim" után, nem akartam sokáig fentlenni, mivel Willel kicsit összevesztem azon, hogy megakarja szabni mit tegyek. Már igen sajnálom, hogy öszejöttem vele. De nem akartam megbántani, mert nem szeretek fájdalmat okozni senkinek. De úgy se jó, ha szerelem nélkül vagyok valakivel együtt. Ez nem működik. Nem akarom eröltetni, azt ami nincs is. Beszélnem kell vele.-gondolkodtam, még az ágyban lustálkodva. Kelly szobájában aludtam. Ugyan is Will mellé nem volt ínyemre befeküdni.
Felkeltem, és megkerestem Willt.
-Szia.Ráérsz egy kicsit?-köszöntöttem.
-Persze, gyerecsak.-hívott be szobájába.
-Fontos dolgokról szeretnék veled beszélni.És kérlek hagyd hogy végigmondjam. Oké?-nyugtalankodtam.
-Huu. Persze.Mond csak.-mondta, egy kis rémültséggel a hangjában.
-Tudod arra a döntésre jutottam, hogy legyünk csak barátok. Nekünk ez nem működik. Én nem vagyok beléd szerelmes, és nem is leszek. Annak pedig semmi értelme, hogy kényszerből veled legyek. Hát nem látod? Ha télleg szeretnél, észrevennéd, hogy nem vagyok melletted boldog. Nem én vagyok az a lány, aki neked kell. Akit boldoggá tudsz tenni.-mondtam, egyenesen, és őszintén.
-Naomy. Ne csináld ezt velem. Mindent megadok neked. Szeretlek.-kérlelt.
-Erről beszélek. Neked csak az számít, hogy te mit akarsz? Hogy neked mi a jó? Az egyáltalán nem érdekel, hogy a másiknak milyen? Önző vagy. Nagyon is.-keseredtem el.
-Nem. Nem vagyok az. Ha te ezt így látod, nagyon sajnálom. Akkor nem ismersz eléggé.-förmedt rám.
-Igen így.-dacoskodtam
-Jóó.-vágta vissza.
-Okéé.!!-vágtam rá mérgesen, majd kirohantam a szobából. Tudtam hogy ez lesz. Annyira számítottam rá. Még ő sértődik meg, miközben belevitt egy olyan kapcsolatba, amire nekem nem volt szükségem.
Lementem Kellyhez, és egyből szembetűnt, hogy furcsán néz rám.
-Ez meg mi volt?-kérdezte
-Semmi.Hagyjuk.-motyogtam
-Hmm. Miért kellett ezt így?Nem kellett volna kiabálnod-förmedt rám.
-Még én kiabálok? Úristen.. Normálisan elmondtam neki az érzéseim, amikkel ő nem is törődik. Csak a saját érdekeit nézi.-törtem ki.
Nem elég, hogy Will is nekem esik, csak mert bevallottam neki mit érzek, még Kelly is.
-Pedig én már azt hittem, ez egy hosszű kapcsolat lesz.-szomorodott el.
-Hát tévedtél.-vágtam rá, még mindíg durcásan.
-Jobb lesz, ha én most megyek.-jelentettem ki.
-Rendben. De még látjuk egymást?-kérdezte bánatosan.
-Nem tudom. Megoldjuk. Oké?
-Igen. Azért mi még barátnők maradunk.-mosolygott rám, majd megölelt.
-Persze. Na megyek.-köszöntem el, majd cuccaimat összeszedve, elindultam haza.
Mikor beléptem, otthonunkba, igencsak leesett az állam.
-Szia Naomy. Mizu?-nevetett rám Taylor.
-sziiaa. -lepődtem meg.-Hát te?-kérdeztem
-Hát én gondoltam meglátogatom anyukádat. Neeem. Hozzád jöttem.-mosolygott.
-És minek köszönhetem?
-Magam sem tudom. Csak látni akartalak-mondta.
Mikor meghallottam amit mondott, nagyot dobbant a szívem. Ő látni engem? Huu.
-Ez ..Huu. Kedves tőled-mosolyogtam vissza rá.
Furcsa hogy eljött hozzám. Még mindíg nem értem. Lepakoltam, majd felhívtam Taylort a szobámba.
-Üllj le nyugodtan!-ajánlottam neki a helyet.
-Tudod, nem véletlen jöttem.-sütötte le a szemét.
-gondoltam...
-A tegnap este után, úgy gondolom találkozhatnánk sűrűbben. Jól érzem magam, ha a közelemben vagy. Lehetnénk barátok, ha nem bánnád hogy egy farkassal lógsz.-mosolygott rám csibészes mosolyával.
-Húú. De csak ha téged nem zavar, hogy egy macska a barátod.-bögtem meg izmos mellkasát.
-Akkor ezt megbeszéltük. És a barátod nem fog rinyálni?-érdeklődött.
-Tudod.. Már nem a barátom.-elmeséltem neki a történteket, de nem láttam rajta az együttérzés jelét.
-Aha.-csak ennyit mondott
-Nem voltál belé szerelmes?-kérdezte
-Nem. Azt hittem, idővel majd csak kialakul, de ehelyett inkább csak elhúzódtam tőle. Te voltál már így valaha?-kíváncsiskodtam.
-Nem soha. Én nem lehetek szerelmes! Nállunk ez máshogy működik.Úgy hívják bevésődés. Nincs olyan, hogy többemberbe szerelmes lehetsz. Az életed során, egyetlen lány lehet, akit szerethetsz. Megkell találnod, és ha megtörténik, mindörökké csak őt szeretheted. Egy óriási kötelék lesz köztetek.-magyarázta
-És te megtaláltad már?-érdeklődtem, ugyanis érdekelt ez a dolog.
-Őőő. Szóval.. még nem. De úgy érzem, már nem kell sokat várnom.-mondta kicsit kelletlenül. Azt hiszem, kicsit zavarbahoztam.
-Értem. Remélem így lesz.-majd rámosolyogtam.
-Én is.-suttogta
-Egyébként te hogy lettél iylen? macska?-érdeklődött
-Hát.. Szóval, nem rég volt egy balesetem. És a macskám Mau megmentette az életem. Nem volt választása. Vagy olyanná válok mint ő, vagy meghalok.-mondtam kissé még mindíg megzavarodva, mikor erről beszélek.
-Szóval. Ha jól értettem, ennek köszönheted az életed.-fogta meg kezeim, majd rábólintottam.
Érintése, nagyon jól esett. Megnyugtató volt, és melegséggel töltött el.
-Nem volna kedved eljönni velem valamerre?-kérdezte
-De igen. Most jólenne egy kis séta. Benne vagy?-egy kis friss levegőre vágytam.
-Igen.. És közbe elviszlek valahova.-mondta határozottan.
Tudtam Anyu nem fogja meghiúsítani tervünket, hisz szerette Taylort, és azt hitte a pasim. Mikor ezt elmeséltem Taylornak nagyot nevetett ő is. Lementünk kézenfogva, a látszat kedvéért, és ez egy kicsit zavarbaejtő is volt, de élveztem közelségét. Elmondtuk anyunak tervünket, és úgy lett mint azt gondoltam. Felöltöztünk, majd elindultunk.