11.fejezet/Utálomm.. utálom..

Arra ébredtem, hogy anya szólongat.-Kicsim. ébredj. látogatód van.Megörültem, mert azt hittem Taylor az, de sajnos csalódnom kellett.-Szia. Beszélnünk kell.-lépett be az ajtón Will.Elfordítottam a fejem, és vágtam egy savanyú képet, éreztetve hogy nem látom szivesen.-Naomy nagyon sajnálom ami tegnap történt.De én még mindíg szeretlek, és foglak is, és mikor megláttam melletted azt a ... szóval.. akkor elvesztettem a fejem.-mondta sajnálkozóan.Szótlanul vártam, hogy folytassa mondandóját.-Nem akartam bajt, de ő kezdett el provokálni.-Hagyd ezt. Ne őt hibáztasd. Te vagy a hibás. Nem kellett volna odajönnöd. És nem érdekel a bocsánat kérésed. Nem fogadom el. Szállj ki az életemből.-morogtam.-Nincs értelme ezen rágódni. Értsd meg nekünk nincs közös jövőnk! Nem szerettelek, és nem is foglak-mondtam határozottan, nem kertelve.-Kérlek ne mond ezt.! Mindent megadok neked-hangja elcsuklott, és térdre rogyott előttem. Fejét kezeibe temette, majd úgy folytatta-Tudod, hogy akármit kérsz, megadom neked.-sírta el magát.-Még mindíg nem értessz. Nem érdekel, mit adnál és mit nem. Nem érdekel mit meg nem tennél értem. Szépen elmondtam már. Nem értem miért kell magadra haragítanod. Elég volt már.Nem értelek meg. Lehettünk volna továbbá is barátok. De te mindent elrontottál.-mondtam szomorúan.-Neeem.! Nem és nem. Nem hagyom, hogy vele legyél. Soha. Ő nem szeret téged. Miatta nem hagyhatsz el.!-kiabált rémísztően, és a falnak nyomott.Elkezdett erőszakosan viselkedni, és akaratom ellenére csókolni. Ellenkeztem de hiába.-Nekem te kellessz. Rád van szükségem.-mondta, szünetenként, mikor abbahagyta erőszakoskodását.-Nekem nem kell tőled semmi. Te sem!! Nincs szükségem drága holmikra, ékszerekre.Eressz el már!-sírtam fájdalmamba, mert erősen szorította kezeim.-Miért neked mi kell? Biztos megtudom adni!-mondta, miközben elengedett, de még mindig éreztette hogy nem menekülhetek.-Nem! őt nem lehet csak úgy megvenni Will. Én...én...Tay...-mielőtt végigmondhattam volna az ajtó kinyílt és Taylor állt előttem. Győnyőrű csillogó szemei, most hirtelen elsötétültek, és elkeseredést mutattak.-Naomy. Te..te.. miért? Nem hiszem el.. a tegnap után te..itt vagy vele?-kérdezte fájdalmat sugározva hangjából.-hogy tehetted?Itt vagy vele összebújva? Neked ő kell?Akkor lehet nekem nincs helyem.-mondta halkan, szomorúan. Láttam amint szemeiben összegyűltek a könnyek, és lassacskán végigfolytak arcán.-Nem... Nem.. Taylor. Félreérted.Nem kell más. Hidd el. SZERETLEK -mondtam még meggyötörtebben, hiszen csalódást okozok annak akit szeretek.Miattam kell, hogy szenvedjen. Bármelyik lány megadna bármit, egy ilyen srácért, én meg ezt teszem vele. Bár ne lennék.Bárcsak hagytak volna meghalni. Mindenkinek könnyebb lenne.-Szeretsz? Komolyan? Akkor miért van ő itt?-kérdezte.-Nem.. Nem így volt. Will eljött, hogy megszerezzen. De elutasítottam. Ő pedig erőszakkal a falhoz nyomott. Én elmondtam neki hogy nem lehet semmi. Nemigaz Will?-magyarázkodtam.-Mi? Naomy. Miről beszélsz? Nem az imént csókoltuk egymást? Azt mondtad te is szeretsz. Ne tagadd le mit érzel. Ne félj kimutatni.-motyogta ezeket a hazugságokat.Taylor fájdalmasan hallgatta mindezt, és csalódottan nézett énrám.-Mi?? nem. Ne hazudj. Ilyet soha nem mondanék. Taylor. Bízz meg bennem.-estem kétségbe mindezektől a hülyeségektől.-Nem hallgatom ezt tovább. Nem tudom.-mondta Taylor halkan, majd kisétált a szobámból.-Gyűlöllek Will. Takarodj innen!!!-üvöltöttem rá, majd kirohantam Taylor után.Kirohantam a házból, és Szaladtam a már túloldalon járó Taylor után.-Várj meg. Halgass meg kérlek.-Nem Naomy. Ezek után nincs miről beszélnünk. Elmondtam neked mit érzek, hogy beléd vésődtem. De te látom, nem értettél meg. Nem értetted meg mit érzek.Hogy te vagy nekem az a lány,de te nem értetted meg.Szeretlek, de te nem vagy kész még erre.-mondta csalódottan, és szomorúan. Könnyei ismét kifolytak, és mélyen a szemeimet fürkészte. -Ne mond ezt. Én készen állok rád. Nem értettél meg te. Én nem akarok semmit Willtől. Eljött, és bocsánatot kért. Én elküldtem, és erre ő erőszakkal a falnak nyomott, és csókolt. Nem tehettem semmit. nem értettél meg. nem bízol bennem.Most nekem kellene csalódottnak, és sértődöttnek lennem. nem pedig fordítva. Ismerned kéne már.Will csak szét akart minket választani, te pedig bedőltél neki.-Lehet. De ott volt a szobádban.. Azzal a lánnyal akit én csókoltam én szeretek. Te mit hittél volna a helyemben? Ha te igy látnál egy másik lánnyal mit hinnél?-kérdezte-Hm. Semmit. Odamentem volna, és kikapartam volna a lány szemét.-mosolyogtam.Odaléptem hozzá, és megcsókoltam.-Szeretlek.-súgtam-Én is. És hülye voltam. Télleg ne haragudj. Igazad volt.-mondta-Szeretlek. Nem számít. A lényeg az, hogy itt vagy velem.-mondtam egy csókkal kísérve szavaim.Szorosan tartott karjaiban, mintha soha nem akarna elveszíteni. De nem is fog.Ezennel az övé vagyok. Ő pedig az enyém.