8.fejezet/Minden oly tökéletes mikor velem van.

Már épp készülni kezdtem Willhez hogy elmondjam neki mit terveztem aznapra. Kicsit tartottam attól, hogy mit fog majd szólni,
hogy egy másik sráccal töltöm a napom. Meg hogy az a fiú egy farkas. Bár tudtam nincsen beleszólása. Ha Anyunak nem adok szavára ilyen téren, akkor az övére meg pláne.
Bár anyunak nem is lett volna kifogása ellene, mert helyes gyereknek tartotta Taylort. El is indultam nem törődve az idővel. Ugyanis még igen korán volt. Azt hiszem a 11 óra az.
Mármint nekem mindenképp. De minnél előbb túl akartam lenni rajta. Olyan furcsának tartottam a kapcsolatom Willel. Mert együtt voltunk, de úgy éreztem, nekem nem kell ő. Másra volt szükségem.
És nem tápláltam magamban semmilyen érzést ami neki tetszene. Tudom nagyon nem jó dolog, hogy álltatom. De én nem teszem. Nem mondom neki hogy szeretem, nem mondom neki hogy hiányzik.
Azzal hazudnék. Bár már az is hazugság, hogy nem mondom meg neki mit érzek iránta valójában. Igazából én nem is akartam ezt a kapcsolatot kettőnk között.
De sosem tudtam nemet mondani. Ha erre a dologra gondolok mindig elkeseredek. Pedig erősnek kellett lennem, mert már az ajtóban tétlenkedtem.
Nem tudtam mit tegyek, de bekopogtam és Kelly nyitott ajtót. Szorosan megölelt, majd nyomott egy puszit arcomra. Ez is rossz volt.
Mert Kelly kedves csaj. Barátnők is lehetnénk. De ez az egész Willel elrontaná. Kierőltettem magamból egy mosolyt, hogy ne lássa érzelmeim, és elkeseredettségem.
Beljebb mentem, majd leültem.
-Várj meg itt, mindjárt jövök csak szólok Willnek, hogy megjöttél. Már nagyon várt.-mondta lelkesen.
Legszívesebben sírni tudtam volna. Én nem vártam a találkát. De ő igen. Lehet csak én vagyok az önző? Csak magammal törődöm?
Mélyen elmerülhettem, mert Will arca enyémhez simult, és beleszippantott hajamba.
-Hát itt vagy édesem.-suttogta lágyan, és érzékien.
-Igen itt. Elkell mondanom valamit. Nem mehetnénk fel nyugodtan megbeszélni?-kérdeztem.
Kezemet megfogta, majd felvezetett az emeletre, a szobájába. Helyes szobája volt. Minden rendezett, és takaros.
-Most már bökd ki végre, mert megijesztesz szerelmem.-sürgetett.
-Rendben. Szóval, arról lenne szó, hogy ma megbeszéltem egy sráccal hogy találkozunk. Gondoltam elmondom.-nyöszörögtem.
-Kivel?-kíváncsiskodta
-Taylorral.-feleltem.
-Naomy. Ugye nem ugyanarra a Taylorra gondolunk!-emelte fel hangját
-De igen, azt hiszem.
-Mégis hogy találtátok ezt ki?-kérdezte
-Tudod mi már azelőtt találkoztunk, a könyvtárban, ahol volt egy kis feszültség köztünk. Mármint nem úgy értem. Megbeszéltük, hogy találkozunk ma, kiengesztelésképp.
De akkor még nem tudtam róla hogy miféle. És ő se rólam.-motyogtam
-Nem kicsim. Nem engedhetem meg. Veszélyes! Hogy juthatott ilyen az eszedbe? Nem.-háborodott fel.
Gondoltam hogy így fog reagálni.
-Nem lesz semmi bajom. Hidd el.-győzködtem
-Nem tudhatod. Kiszámíthatatlanok azok a dögök. Miből gondolod, hogy nem fog bántani?-beszélt le ötletemről.
-Megérezném. Tudnám. Nem vagyok hülye. És egyébként, nem kértem hogy szabd meg mit tegyek. Elmondtam, mert így láttam tisztességesnek.
Bár lehet nem kellett volna. És innentől nem fogok elmondani semmit, ha tudtam volna így reagálsz. Az én döntésem kivel találkozom és mikor. Ezt megkell értened.-oktattam ki.
-Jó. Oké. Nyugi. Te döntésed. De akkor sem helyeslem. És bocs hogy aggódom érted.-förmedt rám.
Nagyon nem érdekelt amit mondott.Elmondtam neki, de nem kértem kommentet. Ne akarja megmondani mikor mit tegyek.
Elvégre az én életem, én döntésem. Hátat fordítottam, majd kimentem a szobából. Will próbált visszatartani, de nem hagytam neki.
Hazamentem és kész. Nem sokkal később, Will felhívott és azt mondta:
-Rendben van, menj. Ha így látod helyesnek, elfogadom-még szép hogy elfogadja.-gondoltam magamban.-De tudnom kell, hogy minden rendben ment-e.
Aludj nálunk. Így biztosíthatsz arról, hogy télleg nem kell aggódnom érted. Mond meg annak a ....mond meg hogy hozzon hozzánk. Rendben?
-Oké.-egyeztem bele.
Beszéltünk még pár szót, de utána mentem is le anyuhoz, hogy megbeszéljem vele, hogy ott alszom Kellynél.
Nem is ellenkezett, megengedte.
Örültem, hogy eddig azért minden úgyment ahogy azt a végén akartam. Csak az a vita nem kellett volna.
Azonban eszembe jutott, hogy Taylor nem mondta mikor jön értem. Bármikor itt lehet.-tűnődtem magamban.
Nem is húztam tovább az időt, elmentem megfürdeni. Felvettem egy trendi felsőt. Kockás pólóféle volt, gombokkal. Hozzá egy farmert, és kész is.
Nem akartam kiöltözni, talán félreértette volna. Azonban megzavartak készülődésemben.
-Naomy. Gyere le.-szólt fel anyu.
Még nem volt időm begombolni felsőm, így szaladtam le.
Nagy meglepetésemre Taylorral találtam szembe magam. Iszonyatosan kínos volt, hisz a melleimet mindössze egy pici melltartó takarta, ami szintén kilátszódott.
Gyorsan összehúztam felsőm majd ránéztem haragosan anyura, amiért nem figyelmeztetett.
Köszöntöttem vendégem.
-Ő.. Szió! Bocsi, csak nem tudtam pontosan mikor jössz. De egy perc és kész vagyok.-dadogtam kicsit szégyellve magam.
Nem vártam meg mit válaszolt volna, csak gyorsan felszaladtam.
Nagyon kínos volt. Még most is elpirulok ha belegondolok. Összekaptam magam, majd vállamra vettem kedvenc táskám, és felvettem szerencsét hozó karkötőm, majd mentem is le.
(Ezek után valószínűleg szükségem lesz rá)
Egy pillanatra földbe gyökereztek lábaim, mikor mélyen egymás szemeibe néztünk. El is mosolyodott. Bár hallanám gondolatait-kívántam.
Felvettem kabátomat, cipómet, majd nyomtam anya arcára egy puszit.
-Majd jövök-nyögtem oda sietve.
Nem akartam megváratni partnerem. Aki egyébként nagyon vonzó volt.Egy fekete gatya volt rajta, egy fehér feszülős pólóval, ami kiemelte izmos felsőtestét.
És nagyon kívánatos illata volt. Szörnyű, hogy abban a pillanatban miket gondoltam. Próbáltam is elterelni őket.
-Hova megyünk most?-kíváncsiskodtam izgatottan.
-Szerintem menjünk el előbb moziba. Válasszunk ki valami jó kis filmet. Azután, meg elmehetnénk vacsizni, ha megfelel.-óvatoskodott, és féloldalas mosolya megjelent arcán, ami annyira édes volt.
-Jó. Ez tetszik.-viszonoztam mosolyát.
Kicsit furcsa érzés volt vele lenni. De kellemes is. Mellette most biztonságban éreztem magam, és minden gondom elszállt.
Odaértünk a mozihoz, és választottunk. Egyetlen jó filmet találtunk. Furcsa de a horror mellett döntöttünk.
Nagyon figyelmes volt, mert ő fizette a jegyeket, és a popcorn-omat is.
A film alatt, észrevettem, hogy sokszor engem néz, és nem azt amit ilyenkor kéne. Bár, én is így tettem.
A film közepe felé járhattunk, mikor nagyon megijedtem, és kezem az övén landolt. Forró kezeivel, megfogta enyém, majd lágyan megszorította, hogy érezzem jelenlétét, és tudjam biztonságban vagyok.
Annyira jól esett meleg érintése, ami végigfutott egész testemen, majd bizsergő érzést észleltem minden egyes porcikámban. Átjárt a forróság, melyet akkor éreztem mikor velem van.
A filmnek is vége lett, ami egyébként nagyon érdekes volt,tetszett.
Miután kimentünk a Teremből, egyenesen a hűvös estébe, a hideg végigfutott a hátamon, majd kicsit vacogtam is.
Szerintem Taylor észrevette, mert magához húzott, jó közel, és úgy haladtunk tovább. Elmentünk egy étterembe, ahol egész végig beszélgettünk. Imádtam a humorát.
Az meg még jobb volt, hogy nagyjából ugyanazokat az ételeket szeretjük. Egyezik az ízlésünk.Már az este végére értünk, mikor elvitt Willékhez.
Kelly kijött elénk, és még Taylort is behívta hozzánk.
-Sziasztok! Milyen volt az este?-kérdezte
-Jóó. Köszi.-válaszoltam neki.
-Értem. Taylor, neked nincs kedved bejönni?-kérdezte úgyszintén.
-Nem. Köszi. Nem akarok zavarni.-mondta Taylor.
-Dehogy zavarsz! Gyertek be!-szinte már parancsolta ránk.
Taylor nem maradt olyan sokáig, de amíg maradt, addig is Kelly egész végig rajta lógott. Csak beszélt beszélt beszélt.
Idegesítő volt. Úgytűnt, hogy kicsit Taylort is zavarta, de nem szólt érte. Kedves volt tőle, hogy nem teremtette le cserfes barátnőm.
Hamar eltelt az idő, és Taylor menni készült.
-Kikisérlek-mondtam.
Erre csak rámmosolygott, majd kiindultunk.
-Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam. Télleg.-majd rámosolyogtam, és kicsit elvesztem nagy-barna szemeiben
-Nincs mit. Én is nagyon jól éreztem magam veled. Ezennel szent a béke?-kérdezte egy kis fintorral az arcán.
-Igen...Az..-kacsintottam rá.
-Hát akkor, én megyek is..Szia Naomy!-mondta, majd nyomott egy puszit arcomra.
-Szia.-búcsúztam el én is.
Nagyon aranyos volt. Nem is tudom még jobban elmondani mennyire. Nem volt rámenős, pont olyan...tökéletes.
Néztem amint beszáll kocsijába és elhajt. Majd amint távolodik, és eltűnik a sötétségben.
Ezennel vége az estének. És én félek. Mert minden felkavarodik bennem, ahogyan ő rá gondolok.
Most mehetek be, hogy hála isten Willel lehessek. Nagyot sóhajtottam, majd akaratom ellenére visszamentem a házba.