14.fejezet/ Fájdalmas percek

Sokáig öleltem még Taylort, de visszakellett térnem a valóságba.
-Willel mivan?
-Még él.. -nevetett.
-Haha.. Nagyon vicces vagy. Én komolyan kérdeztem.
-Én meg komolyan mondtam. Najóó.(-adta meg magát) kint van.. a kis házban.. Jókezekben.-mondta
-Ok...Látni akarom-jelentettem ki.
-Mii? Ezt most komolyan gondolod? Hát én esküszöm nem értelek.. Én jó messziről elkerülném a helyedben, te pedig még látni akarod.. -mondta gúnyosan
-Jó oké. Nembaj.. Akkor is. Vigyél oda.. Kérlek.. Naa-néztem rá bociszemekkel
-Jóó. Oké. Csak ne nézz így rám. Tudod, hogy ennek nem birok ellenálni. De rajtad tartom a szemem-mosolygott Taylor
Kimentünk, és megkértem Taylort, hogy várjon meg kint.
Bementem, és megláttam Willt. Azt hittem elájulok. A lába.. a Ruhája.. Ez hihetetlen.. Még a végén kiderül, hogy megsajnáltam..
-Ő. Húú. Naomy.! Mit keresel itt? Ha azért jöttél, elmond mennyire gyűlőlsz, és megvetsz, kérlek ne folytasd. Tudom.. Igazad van.. Hülyeség volt amit tettem, de nem tudtam elviselni, ami történt.. És még most sem megy.. Én.. én.. Ha az enyém nem.. Akkor az övé sem lehetsz..-motyogta..
-Nem.. Nem ezért jöötem. Azért, hogy elmondjam, undorító voolt amit Kellyvel csináltál.. Nemszámít velem mit tettél.. az nem érdekel.. De a hugoddal? Átverted! Becsaptad őt! Hogy voltál erre képes? És a legszomorúbb, hogy mindezt azért, hogy végigcsinálhass egy nagyon gonosz tervet.. Will én kezdem azthinni, nem is ismerlek téged. Én sosem gondoltam volna hogy te ilyet tennél.-mondtam csalódottan
-Tudom tudom! Én sem tudom mit higgyek magamról. Elvetted az eszemet. És neharagudj, amiért ezeket tettem.-sajnálozott.
-Ne.. Ne is mond ezt.. Én.. most őszinte leszek hozzád! Nem tudok neked megbocsátani. Mindazért amit tettél. Én óriásit csalódtam benned. És fájdalmat okoztál nekem.. De nem számít. Zárjuk le ezt az egészet.. jobb ha elfelejtjük. De megbocsátani nem fogom. Ezt inkább Kellynek mond.! Tőle kell bocsánatot kérned, amiért manipuláltad.-mondtam..
-Rendben.. Így lesz. De kérlek te is bocsáss meg!-kérlelt újra
-nem megy! Sajnálom.-mondtam, majd kimentem a helységből.
-Jól vagy??? -szaladt oda Taylor..
-Igen.. Csak ez az egész, olyan hihetetlen és szomorú.. Én.. elakarom felejteni ezt az egészet-fogtam a fejem, miközben ezeket mondtam
-Értem.. Nyugodj meg. Túl leszünk ezen az egészen.-vígasztalt
Átkaroltam izmos hátát, majd elindultunk visszafele.
Nem találtunk lent senkit, így felmentünk az emeletre a többiekhez.
-Sziasztok!-köszöntötte barátait Tay.
-Csá Tay! -szaladt oda Chris, hogy megveregesse cimborája hátát.
Ahogy észrevettem ők ketten álltak a legközelebb egymáshoz.. Tay megbízott benne.. Hiszen az én biztonságba helyezésemet is rábízta.
És Chris velem is nagyon kedves volt. Megkedveltem őt.. Jófej srác.
De viszont ott volt Sam, aki még akkor is ellenszenves volt velem.. Szemrehányóan nézett rám. Nem tudtam miért volt ilyen modortalan. Hiszen, én nem adtam rá okot. Mikor Tay meg én lementünk, hogy kettesben maradhassunk, rá is kérdeztem nála.
-Figyelj csak!? Szóval.. Nem tudod miért viselkedik Sam olyan visszahúzódóan, és bunkón velem ? Én nem mondtam neki semmi rosszat. Vagy bármit amivel megbánthattam volna. Hiszen nem is ismerjük egymást. de ő mégis olyan furi..-motyogtam
-Ne is törődj vele. Amúgy nem veled van baja.. Nem a személyeddel.. Hanem a pozícióddal.
Hogy te vagy a barátnőm. Őő.. mást akar itt látni mellettem.-magyarázta
-Igen? És mégid kit?-érdeklődtem
-Hát.. Az unokahugod Vanessát. Az a lány full belém van zúgva, és Sam azt akarja, hogy valahogy én is így legyek ezzel.-nevetett
-Aha.. Ja.. És .. nem is tetszik a lány?-kérdeztem félve
-Jajj ne butáskodj.. Úgy imádlak, amikor féltékenykedsz..:D(nevetett) Ha tetszene, ő lenne itt és nem te..-mosolygott
-Jaa.-motyogtam
-Jajj ne csináld már kicsim.. Én tudod hogy beléd vagyok vésődve, és nem másba.. Veled fogom leélni minden egyes percemet. De csak ha te is szeretnéd..-mondta
-Jobban mint gondolnád..-mosolyogtam majd szenvedélyesen megcsókoltam.
Forró kezeit derekamra csúsztatta, majd úgy kányesztetett. Harapdálta a szám szélét, amitől olyan szenvedélyes volt minden egyes perc.
Félbeszakítottam, majd beszélni kezdtem.
-Nekem mennem kéne. Tudod mikor ... Szóval.. Mikor Willel eljöttünk, anyuék nem voltak otthon.. Már biztos aggódik értem.-mondtam
-Jóó. Igazad van. Elkísérlek.
-Neee! Most ne.. Itthon biztosan nagyobb szükség lesz rád. Amúgy, ti mind itt laktok?-kérdeztem utólag.
-Nem.. Az szép is lenne. Nem férnénk el. Csak Chris meg én.. A többiek meg a mellettünk lévő házakban..-mondta
-Jaa. Értem.. Na megyek.-adtam egy futópuszit, majd mentem..
Siettem, nem akartam mégjobban magamraharagítani Anyuékat.
-Sziasztok!! Anya, ne haragudj, de Taylorral észrese vettük, hogy már mennyi az időő. És nem voltál itthon, mikor elmentem.. Így még szólni se tudtam hol vagyok.-kértem elnézést
-Jólvan.. de tudod, van telefon is. De amúgy, lemertem volna fogadni, hogy vele vagy. Állandóan vele vagy! De nemsoká vége a szünetnek, és jó lenne ha most arra figyelnél.-mondta
-Jóó. Fogok is.-mondtam, majd felmentem szobámba, hogy kerülhessem a témát.
Nagy meglepetésemre rég nem látott cicusomat véltem felfedezni az ágyamon. Odamentem, felkaptam, amjd jól megpuszilgattam..
-Hmm. Ilyet már rég nem csináltál.. Mióta már beszélgetünk, még scak megse simizted a buksim, mint rég.-dörmögte
-Jajj, bocsika, ha nem volt eszembe hogy egy beszélő macskát simogatni kellene.-nevettem
-Jó innentől majd legyen..-nevetett ő is.-Egyébként nem véletlen jöttem. azt hiszem komoly beszélni valónk van.-mondta.
-okéé.-feleltem, majd letettem az ágyra.
-Szóval.. Hallottam a kapcsolatotokról Taylorral.. Szerintem te nem vagy normális.. Nem veszed túl komolyan a dolgokat.
-Már miért ne venném? De igen is komolyan veszem, és normálisabb vagyok mint valaha.. -mondtam sértődötten
-Nem úgy látszik.. Gondolkozz már egy kicsit.. Te nekiállsz szerelmest játszani egy Farkasfiúval.. Szerinted ilyet normális emberek csinálnak?-mondtaú
-Nem!! De én nem is vagyok ember. És miért lenne ez baj? Neki is van egy titka! Előtte nem kell hazudnom.! Akkor nem értem ez miért baj..-mondtam
-Csak mert ő nem hozzád való. Vele nem lehetsz jóban. Ezt jobb ha kivered a fejedből. Nem beszélhesz, nem találkozhatsz vele többé.. Megértetted?-követelte
-Mert mért ne??-néztem lá hitetlenül
-Mert a fenti gyűlés így döntött. Szerintük, és szerintem sem helyes amit csináltok.. Nem szabadna nektek együtt lenni. Ez veszélyes. Ez nem játék Naomy.. -mondta
-És miért érdekeljen hogy ők mit akarnak??Ha nekik nem fontos, én mit akarok, akkor engem sem érdekel az hogy ők.-feleltem dacosan.
-Naomy.. Téged és őt megölnek.. nem várnának vele egy percig sem, ha veszélyben érzik magukat.
-Te miről beszélsz? Milyen veszély?? Beszélj már érthetőbben..-estem kétségbe.
-Hát talán gondolkozz el ezen egy kicsit. Lehet nem vagytok emberek, de képesek vagytok oylanra, mint ők.-motyogta
-Bökd már ki mire gonolsz!! Mit kell itt húzni az időt..-idegeskedtem
-Gyereket!! Na.. Ez az ami miatt nem lehettek együtt. Később majd biztos eszetekbe jut.. És nagyon rossz következményei lehetnének..-mondta
-Najóó. én nem hallgatom ezt tovább. elegem van abból, hogy be akarnak szabályozni! Független nő vagyok, önálló döntésekkel! Tudom mit akarok.. És hogy mi jó nekem.-bögtem ki, majd elsiettem ..
Valami biztonságos, nyugodt helyre vágytam.
Elmentem Ahhoz a házhoz, ahova Taylor vitt.
Látni akartam őt.. látni azt, akit nem szabadna.. De mit érdekel engem? Csináljanak amit akarnak. én is így fogok tenni.-sírtam
Tárcsáztam Taylor számát, majd hívtam
-Taylo.Én vagyok..Ide kell jönnöd..-sírtam
Végig csak az járt az eszembe, hogy mivan ha ezzel most télleg veszélybe sodrom őt is és magamat is?
-Naomy.. Mi a baj?? hol vagy?-kérdezte aggódóan.
-Itt a kisházban. A réten..-mondtam zaklatottan
-Sietek.-mondta majd letette.
Izgatottan vártam, hogy megérkezzen, és magamon tudhassam ölelését, érintését.
-Drágám! Mi történt?-kérdezte Talyor. Észre se vettem hogy megjött.
-Nemjóó.! Mi. bajban vagyunk..-mondtam
-Mi?? Miért?? Meséld el..
Én így tettem ahogy kért.. mindent elmondtam neki, szóról szóra.
-Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj.. -mondta magabiztosan..
Mintha tudna valamit, amit én nem...