23.fejezet-Valami új

Josh feljött, én pedig odamentem, és átöleltem.

-Mindent sajnálom. Buta voltam. És ne hidd, hogy én ilyen vagyok. Egyébként nem. csak kár, hogy most ismertél meg.. De, ami fontos, hogy tudom a kérdésedre a válaszom.-suttogtam fülébe

Ő csak ennyit mondott:

-És ez baj?-idézte fel szavait

-Nem, nem az. Egy újéletet kezdtem. Veled..-mondtam

-Közösen?? És már egészben velem leszel?-tudakolta, hogy biztos legyen a saját, és az én érzéseimmel is.

-Már nem tartozom magyarázattal Taylornak, és hozzá se. Ő a multé. Én viszont megtanulok feledni, továbblépni, és már csak neked van helyed.-mondtam

-Ezt nagyon jó hallani. De nem fogod megbánni? Dönthetsz. Én semmire nem kényszerítelek.-mondta magabiztosan

nekem meg jól esett, hogy tiszteletben tartotta a kívánságom, és a döntéseim.

-Tudom De én nem szándékozom meggondolni magam.-feleltem egy kis tétovázás után.

Josh közeledni kezdett, mire én teljesen bepánikoltam, és elfordítottam a fejem.. Erre még nem álltam készen.

-Még..Várj rám kérlek. ez gyors.-csitítottam indulatait.

-Rendben. Megértem.-mondta ő is beleegyezően.

Megpusziltam a nyakát, majd kimentem a fürdőbe, kis egyedüllét után keresgélve

De nem jött össze.....

A tükörképem visszanézett rám, és szánakozóan pislantott vissza.Nem csak én voltam.. Ketten voltunk. A régi butus, naív Naomy, és aki lettem, az összetört szívű lány, aki próbált megállni a saját lábán. de annyi fájdalom, és keserűség volt bennem, hogy nehéz volt tisztán gondolkodni. ezért elkövettem hibákat.

Sértett az a személy, akit a tükörben láttam. Mintha nem értett volna egyet velem. Nem őrültem meg, nyugi. Mármint, remélem..De így volt.

Belülről folytogatott, én pedig haldokoltam. Ki akart törni. A másikfelem azt kiabálta, hogy nee! Ne adjam fel a múltat. De ÉN azt éreztem ez a helyes. És ennyi. Nem bírtam tovább, szenbenézni saját magammal. Kimentem, beszélnem kellett Joshal.

Hiányzott a családom. És anya szavai is kicsit észheztérítettek. Utáltam, d emindíg neki volt igaza.

-Josh..-léptem közelebb hozzá.-Hazaakarok menni.-nem kerteltem, egyenesen kimondtam.

-Mii?És mégis mikor?-kérdezte

-Minnél előbb. A családomnak szüksége van rám, és nekem is őrájuk. Anyu teljesen kivan... Nem jó így. De visszajönnék.-mondtam

-Biztos ezt akarod?-kérdezte.. Taylorra célzott.(szerintem)

-Teljesen.-vágtam rá

-veled mehetnék?-kérdezte elhalkúlva

-Háát.Miért is ne.-feleltem

Elmosolyodott, de hirtelen komollyá vált.

-Selly?

-Húú! -nyögtem..csak ennyi telt tőlem.

-Nem hagyhatom itthon magára.De most elvinni sem vinném el.-mondta szomorúan

-Nincsenek barátai? Vagy ismerősötök, akiknél addig jóhelyen lenne?-hoztam del az ötletem.

-Hát persze..Elena. Ő a családunk közeli ismerőse. Anyu barátnője volt. Biztos segítene.-mondta boldogan, felcsillant szemekkel.
Én is mosolyogtam.
-Megyek felhívom.-jelentette ki, majd eltűnt .
Örültem hogy Josh velem jön. Így sokkal könnyebb lesz, megtartani a magamnak tett ígéretet. azthiszem.
Pár nap elteltével, már anyuval is megbeszéltem, és már minden készen állt, a "visszatérésre".
Másnap indultunk.
Az aznapi nap a pakolásról szólt, és hogy sellyt elvittük Elenához. Mindenem megvolt, minden fontos, szükséges dolgot beszerzett nekem Josh. ezért örökké hálás leszek neki, az egyszer biztos.
Éjszaka, álmatlanul, meggyötörten vergődtem. Féltem, az elkövetkezendő napoktól. Mi lesz, ha minden másképp sűl el? Ha Jost egyszerűen lenézik amjd a szeretteim, és gorombán bánnak veel.. mi lesz, ha Taylor majd próbálkozni fog.. Mi lesz, ha nekem meg nem lesz ellenemre. És mi lesz, ha scak jobban kiborulok? márha ennél lehetett volna jobban..
Lehet, korai ötlet volt? Nrem kellene ilyen hamar hazamennem? Mivan, ha hülyeséget csinálok?
Annyi kérdés volt, amire keresve se találtam válaszokat. Féltem, hogy valami hülyeséget csinálok. Nem tehetem meg. Már nem. Mostmár én is épp úgy mint Josh, felelőséggel tartozom neki.
Félek. Előre félek, hogy megingok. Taylor.. Taylor Taylor Taylor Taylor.. Miért tetted ezt velem? Miért kellett mindent elrontanod? Miért nem szerettél úgy, mint ahogyan én imádtalak téged!? Átvertél. Azt hittem boldog vagy mellettem. Hogy nincs szükséged másra..
dehát persze.. hogy is kellettem volna épp ÉN neked. Te olyan tökéletes vagy, és elképesztő. A helyedben, én nekem sem lett volna szükségem egy oylan csúnya, ügyetlen, gyenge lányra mint én...-eféle gondolatok gyötörtek, és nem hagytak aludni.
De tudtam, meg kell próbálnom egy kicsit erősnek lennem. De akkor is ott motoszkált bennem az a hang, hogy gyenge leszek, és hagyom amgam az érzések szerint cselekedni.
Ez nem lenne fer Joshsal szemben..
Utána még nagyon sok mindenen törtem azt a ..... fejem, de nem jutottam düllőre. Aztán hagytam magam elmerülni az öntudatlanságban. ( Bár megjegyzem, anélkül is abba voltam)
Még meggondolhattam volna, de nem tettem.
-Szia Naomy! Hogy aludtál?-kérdezte kivirultan Josh. Látszólag, ő várta ezt a napot. Ellentétben velem.
-Köszi jól!-Te?-füllentettem, miközbe próbáltam látszólag jókedvűen mosolyogni.
Egyébként bántott, hogy nem lehetek őszinte Joshsal, még akkor sem, ha ő mindent elmondana nekem. De ő nem tudhatta az életem nagy titkát. Nem.. És emiatt hazudnom kell neki. Mindíg.És ez bűntudatot keltett bennem.
-Én is.-vigyorgott
Megreggeliztünk, kivittük a cuccokat a taxihoz, és elindultunk a reptérre.
Kicsit sokat kellett várni a felszállásra, de a lényeg, hogy minden rendben ment.
Josh elaludt az úton én pedig őt néztem. Ar arca olyan fiatalos volt, és nyugodt. Nagyon jóképű volt. Barna fürtjei belelógtak a szemébe, de őt ez mistem zavarta. Olyan kisimult volt, és sima. Utána meg szintén gondolkodtam. Azon, hogy mi lehetne a legjobb döntés. Én már nem tudtam.
A landolás után, taxival mentünk el hozzánk.
*****
Mikor kiszálltunk, kicsit tétováztam. Elkapott a pánik, és a gyomrom úgy remegett, minta épp akkor szálltam volna ki egy nagyon állat körhintából. Josh addig, kiszedte a csomagokat, és mellém állt.
-Nem megyünk be?-zökkentett ki Josh a gondolatokból.
-Dee..M.Mennyünk.-fogtam meg a szabad kezét, majd elindultunk az ajtófelé.
Szokás szerint nyitva volt, így bementünk.
Minden olyan volt, mint emlékeimbe. semmi sem változott. Egyből otthon éreztem magam.
-anyuuu! Megjöttem!-kiabáltam
-Kicsiim! Hát itt vagy!?-szaladt le a lépcsőn az én drága édesanyám.
Azonban, mikor mehlátta a mellettem álló fiút, megállt, és lassabban, mintha óvakodva közeledett volna tovább, miközbe végig őt méregette.
-Kicsikéém. Jól vagy?-nézett végig rajtam, miközbe arcomat két keze közé fogta.
-Nagyon csinos vagy.-jelentette ki.
-Igen, jól. Köszi. Éstii?-érdeklődtem.
-Hát mostmár igen. De nem akarom hogy elmenny. Maradj itthon kérlek!-fűzögetett.
-Ezt majd megbeszéljük. de beakarom neked mutatni őt. Anyu, ő itt Josh.-mondtam mosolyogva.
-Látom..-dörmögte az orra alatt közönbösen.
Én próbáltam minnél észrevétlenebbül közölni vele, hogy mi a helyzet. Megböktem az oldalát, jelezve hogy ezt nem kéne.
-Örvendek.-tette hozzá durcásan, amint felfogta hogy mit akartam vele közölni.
-Viszont.-felelte kedvesen Josh.
Felmentünk, és segítettem neki elhelyezkedni.
-Szép szobád van.-dícsérte
-Köszii.-mosolyogtam. -Pakolj le nyugodtan, nekem van egy kis beszélnivalóm anyuval, addig rendezkedj el meg minden.-Rendben lesz?-kérdeztem.
-Persze, menj csak.-intett
Lemnetem, és szó szoros értelemben nekiestem anyámnak, pedig semmi kedvem nem volt vitatkozni, főleg hogy most látom azóta..
-Anyu, ez meg mi a farnc volt???-vontam kérdőre
-Nem tudom..-vontott vállat.-Igazán szólhattál volna, hogy ez is jön-sziszegte
-Milyen eeez? van neve is.! Joshnak hívják.. Mi bajod van, elmondanád?
-Egyszerűen scak nem szimpatikus. És te meg scak álltatod magad, hogy szereted. A fenéket szereted te.. Csak kárpótolni akarod Taylor! Csak kihasználod.-mondta
Ez nagyon sértett, hogy ilyen dolgokat vág a fejemhez..Pont ettől tartottam.
-Neem. Az nem helyes, hogy beleszólsz az életembe. Ez nem tartozik rád. -förmedtem rá.
-Dee látom, hogy nem cselekedsz jól. Nem értem, hogyha szereted, miért akarod távoltartani magadtól. Rossz látni, hjogy mit próbálsz elhitetni magaddal, és hogy feleslegesen kínzod magadat.-mondta teljes komolysággal a hangjában.
-Mert ha adnék neki egy esélyt, tudom, hogy újra megtörténne. És megint fájna. Ezt nem akarom. Inkább megpróbálok valami mást. És mostmár úgyis mindegy. Nem tehetek mást. Motmásr nem lehetnénk újra együtt, még akkor sem, ha tudom hülyeséget tettem. Azzal Taylornak ártanék. Teljesen összezavarnám.
tulajdonképpen, ezt akkor mondtam ki először. Hogy a valós ok igazából, hogy rájöttem rosszul cselekedtem, és mostmár próbálok ezalól kibújni.
-Jajj kicsim.-mondta anya lágy hangon, és magához szorított.
Elsírtam magam. Kibuggyantak az első könnyek.
-Most mégis mit tegyek?-kérdeztem tanácstalanul.
-Szereted Josht?-kérdezte
-Nem tudom.. Nem tudom mit érzek. Inkább csak, hálát, amiért annyi mindent megtett értem, holott nem is ismert. És, tudod, mellette más vagyok. Olyan, aki lenni akarok.-motyogtam, lesütött szemmel. Szégyelltem magam, mert anyának igaza volt. Kihasználtam volna? Lehet..
-És Taylor?
A névre vágtam egy elkeseredett fintort, majd belekezdtem.
-Taylo.. Húú. Őt örökké szeretni fogom. Ő a szerelmem. Mindennél jobban szeretem, ezért is félek, hogy csalódnom kell.-mondtam tiszta szívemből.
-Csak bízz meg benne.Most télleg nem ő volt a hibás. Én a helyedben a barátnőimet válogatnám meg..-mondta
Ebben a percben, anyu nem az anyám volt. Úgy éreztem, a legjobb barátnőm, akinek elmondhatom a gondjaimat, és ő segít nekem, tanácsokat ad, ahogy egy barátnőhöz illik, és nem ítélkezik felettem.
-Nem tudom.. Lehet jobb lesz ez így. Mostmár nem fordíthatom újra fel az életét. És én is mondtmár elhatározást hoztam. Összejöttem Joshhal, és nem tehetem meg vele, hogy megbántom. Új életet kezdtem.El akarok felejteni mindent, ami HOZZÁ kapcsolódik. De meg is akarom tartani magamnak.-sírtam.
-Te tudod, csak nehogy megbánd.-szorított ismét magához.
-July? Hol van?-hoztam fel, hogy eltereljem a gondolataimat.
-Iskolában. Nemsoká végez.-felelte
-Tudja hogy ittvgyok?-kérdeztem.
-Azt tudja, hogy hazajössz. Hogy mikorra érkeztél, azt nem tudja. -mondta
-Értemegyek. Biztos örülne. És én is megakarom már szeretgetni végre.-nyafogtam
-Jó.. Most van 1 óra. 35-kor végez. Meg még ebédel.. 45-körül jön ki a suliból. Most kéne elindulnod.
-Jó, akkor már ittsem vagyok.-töröltem le könyneim, és elindultam az ajtó felé.
-Héj..Kisasszony. És a fiúval milesz?-kérdezte
-Basszus.. Josh.. Mond meg neki, hogy elmentem a hugomér. Majd jövök. Puszii.-már mentem is.
Már a sulinál várakoztam, mikor valaki a nevemen szólított. Megdöbbenve néztem az ismerőst.

22.fejezet-Feledés, vagy újrakezdés?

-Véget akarok vetni ennek az egésznek!! Mindennek. Nem akarom ezt érezni.Neem.-mondtam halkan, már-már suttogva.
A könnyek égették bőröm, és utat törtek magukak. Nem érdekelt smemi. nem érdekelt, Josh most valyon mit hitt rólam. nem érdekelt, milyen gyenge voltam. Nem érdekelt, hogy teljesen összezuhantam. egyszerűen csak kiakartam sírni magam. Végre és mindenkorra. Bár nem láttam végét. Úgy éreztem, sosem fogom tudni elfelejteni mindazt ami történt, továbblépni, és abbahagyni az állandó jellegű sírást.
-Tudom..Megértelek.. Beszélj vele!!-mondta nagy meglepetésemre Josh
-Mii? Mivan? Miket mondassz? Nem! Nemlehet!-förmedtem rá
-Mitől félsz?-szólt vissza.
-Én semmitől.Nem.-vágtam rá gyorsan, mégis bizonytalanul.
-De igen! Érzem hogy félsz, csak nem vágom mimiatt.
-Nem..Én nem tudom.. Egyszerűen csak rettegek attól, hogy belevetem magam egy új kapcsolatba, vagy netán-tán , esetleg, lehet hogy újra Taylorral akkor újra meg újra csalódom. És fájna. Ezt akarom elkerülni. Lehet gyerekesnek tartassz, de nem érdekel. Nem tudod mit éltem át. Mennyire szenvedtem sőt szenvedek. Nem tudom megakadályozni, de talán egy ideig húzhatom. És lehet, most elkéne kerülnöm mindent.-mondtam elmélkedve
-Ez egy célzás?-kérdezte szomorúan.
-Lehet. Megkéne értened. Ami taylor és köztem volt, és még talán van is, nagyon erős. Mindennél erősebb. Egyszer talán majd megérted. Nemtudom őt egyhamar kiverni a fejemből. És nem tudom hogy akarom-e egyáltalán. Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy lehetne ennek jövője, mert szeretem. de aztán mindíg kiverem a fejemből, mert nem fogok még egy óriási hibát elkövetni. És itt vagy te is. Mindent összekutyultunk. Közelebb kerültem hozzád, mint gondoltam volna.-vallottam.
-És ez baj?-kérdezte aggódó szemekkel
-Erre még nem tudom a választ. Igazad van. Időre van szükségem. Majd ha összeáll a kép válaszolok neked.-bújtam ki a válasz alól. nem akratam elhamarkodott választ adni.
-Menjünk haza.-nyújtotta felém a kezét.
Elfogadtam, majd felálltam. Az út hátralévő részében, nem beszéltünk többet pár szónál.. De jobb volt hallgatni.
Mikor hazaértünk elkértem Taylortól a telefont, és felhívtam Anyut.
-Szia anyu!-szóltam bele a telefonba.
-Kislányoom.Úgy örülök, hogy hallom a hangod. Bár téged is hallanálak kicsikém. Miújság? minden rendben? -lelkendezett
-Igen anya, minden oké. Dee, most a suliról szeretnék veled beszélni.-mondtam kicsit félve
-Én is akartam már, de mindíg más járt a fejembe. nem jutott eszembe.Nem volt alkalmam hosszasan elbeszélgetni veled. De úgy láttam jónak, hogy kiirattalak a suliból. a Felvételikre, vizsgákra meg ilyenekre uygan be kell járnod majd, és fel is kell készülnöd. Nehezebb lesz, az biztos, de nem én alakítottam így.-mondta
-Anyu.. Én épp ezt akartam mondani. Már beszélni akartam veled erről otthon, de nem volt alkalmam elmondani.-motyogtam egy szuszra, minnél előbb túl essek rajta.
-Szóval ezért mentél el??-kérdezte
-Neem, dehogy. Te is tudod hogy mi miatt. Ennek semmi köze a sulihoz. De, szerintem hamarosan hazamegyek. Ne szólj róla senkinek, nem akarom hogy olyanok fülébe jusson, akivel nem szándékozom találkozni. Dee, nem tudod mikor lesz az első vizsga?-kérdeztem.
Az olyanok alatt valójában Taylorra gondoltam. Ő volt az egyetlen akivel nem akartam találkozni.
-Neem, de hamarosan. És még azelőtt bekéne menned megbeszélni a dolgokat. De drágám, ez nem lesz így jó. Én annyira rosszul érzem magam, mióta nem vagy itt. Te az én kicsikém vagy, és most elhagytál.-hallani lehetett a hangjában az elérzékenyülést, és azt amint kiereszti magából a bánatát.
Nkeem is könnyek szöktek a szemembe.
-Anyuu.Nee, ne mondj ilyet. Én nem hagytalak el. Nem is foglak. Vedd úgy, hogy elutaztam egy kis időre. bár ez igaz is. De te is nagyon hiányzol nekem. Jobban mint hinnéd. És July is nagyon.
-Tudom. de annyira rossz nélküled. Így félemberek vagyunk.
Hát ez az.. félember.. Ahogy ezt kimondta anyu, minden világossá vált. Félember.. félember..
Taylor nélkül én is félembernek éreztem magam.
-Itt vagy??-szólongatott Anyu
-Taylorral mivan?-csúszott ki akaratlanul a számon.
-Ezt most komolyan kérdezed?? Te hogy lennél?Én nem is tudom hogy lehetne elmondani. Az arca be van esve, szeme alatt karikák éktelenkednek.. Teljesen megváltozott. Összetört. Neki is épp olyan fontos vagy, mint neked ő volt. Tiszta szívből szeret téged. Beszéltem vele. Tudom, mi történt.-magyarázta
-Ha tudod, akkor megértessz.-vágtam közbe
-Neem Naomy. Lorennel is beszéltem. Mindent magára vállalt. És Taylornak igaza volt. Csak te amilyen makacs vagy, és meggondolatlan egyből elhamarkodtad a helyzetet.-oktatott ki.
-Anyaaa! Elég már. nem kell a kioktatás. Ott voltam, láttam. Csókolóztak. Ez nem változtat a tényen!És én már továbblépnék. Nem akarok miatta sírni. nem fogom újra-meg újra becsapni magam. Taylorral már nincs miről beszélnem.-mondtam
-De hiszen szereted! -mondta, kissé felemelve a hangját. úgy csinált, mintha egy matekpéldányt akarna elmagyarázni, de én olyan hüyle, és érthetetlen vagyok, hogy nem vagyok képes felfogni, és már kiabálva kell elmondania azt az unalmas egyenletet.
-Nemérdekel! Továbbkell lépnünk. Így lesz a legjobb.
-És ezzel kit akarsz becsapni?? Csak saját magadat áltatod, és hitegeted, hogy minden jobb lesz. Miközbe így rontassz el mindent. Önfejű vagy és makacs, pont mint az apád! Próbálsz elmenekülni a gondok, a problémák, és az érzéseid elől, tudván hogy így majd minden jobb lesz! De tök hülyeséget csinálsz.
Sírni kezdtem..
-Jó és mégis mit tegyek?? Hmm.? Mennyek vissza, és tegyek úgy, mintha misem történt volna? Új életet kezdtem. Máshol, és mással! Van már egy új srác.-böktem ki.
-Miii?-kérdezte anya szerintem leesett állal. mit megnem adtam volna érte, hogy lássam az arcát..
-Jólhallottad. Joshnak hívják. És azthiszem kezdek többet érezni iránta holmi barátságnál. Mellette minden olyan egyszerű. És nekem most épp ez kell.-mondtam önelégülten.
-Hát legyen. Sajnállak.-mondta, majd rámnyomta a telefont.
-Ez meg mi volt?? Mire akart ezzel kilyukadni? -értetlenkedtem.
Csak ültem, és magamelé bámulva próbáltam fejtegetni az imént elhangzottakat..
Ezek szerint, télleg nem scak mentegetőzött.? Igazat mondott? Áhh. nemtudtam.. nem si érdekelt... Új Naomy lettem, és kész. Ami volt, a múlté. Motmásr a jelenben kell élnem. Ezzel lezártam az ügyet.

21.fejezet-Újabb csalódás

Már egy ideje Joshnál laktam.. A következő 4 hét sem telt másképp. Josh nagyon figyelmes volt velem, ott volt mellettem, ha kellett, és tudta mikor kellett egy kis magány. Már egész jól beilleszkedtem közéjük. Mindenben segített. Akárcsak egy nagyon jó bárát. És erre szükségem volt. Valakire, aki támaszt nyújt nekem, és tudja hol a határ...Nem lépi át azokat. Velem van, olyan közel, amennyire kell. De aznap.. Egy keddi napon már nem tudtam mit gondoljak


*****
Joshhal lementünk a partra, sétálgatni. Leültünk a sziklákra, és hallgattuk a vizet.
-A legutóbb, mikor ilyen helyzetbe voltam, elsodort a víz, melybe nem is tudom hogy kerültem bele, majd 23 napig eszméletlenül feküdtem egy idegen lakásában.. Vicces nem?-úztem gúnyt az életem egy részéből.
-Ne mond ilyet! Szerintem eggyáltalán nem vicces! Dee.. Én örülök, hogy ez így történt. Persze jobb lett volna más körülmények közt megismerni, de a végeredmény ugyan az nemde? Megismerhettem egy remek lányt, és én nem változtatnék semmit.-csattant fel
-Ez kedves..-felálltam, majd elkezdtem sétálni. Josh követett, tehát tudtam hogy hallja mit mondok, így elkezdtem:
-De én mindent másképp tennék az életembe.. Minden egyes percet,órát,napot feleslegesnek érzek, amit az utóbbi jó ráp évben megéltem.-motyogtam magam elé búsan.
-Pedig nem az.. Én nagyon örülök, hogy vagy.. Hogy ismerlek.-mondta, majd megállított.
--Tudod, én is voltam ilyen időszakban. Hogy feleslegesnek éreztem mindent. És ha előre tudhattam volna, hogy ez lesz, ami volt, másképp cselekedtem volna. De nem búslakodom... Elfogadom, mert nem fordulhatok magamba. A hugom számít rám. Felelőséggel tartozom neki. És itt vagy tee.. Tudod.. kezdem azt érezni, hogy te.. te érted is.. felelek. .. Úgy érzem hozzám tartozol..-mondta, majd a következő percben arra eszméltem, hogy ajkai sasként csapnak le az enyémekre...Egy percre álltam csókjai ostromait, de végül elhúzódtam.
Álltam előtte egy darabig, és lecsapásként érő képek zajlottak le a fejembe. Elszaladtam... Bután viselkedtem, tudom. De mentségemre szóljon, hogy teljesen összezavarodtam. Minden összekuszálódott.
Azok a szálak, melyek már kezdtek visszaforni, most újra kiszakadtak a helyükről.
Bűntudatom volt, pedig nem tartoztam magyarázattal senkinek. De Taylor.. Minden olyan rossz volt. És én még halálosan belevoltam esve. Szerettem még. Próbáltam elfelejteni, de nem ment. Lehet, nem is akartam...? Nehéz volt ez nekem. Gyenge voltam, törékeny, és könnyen sebezhető. Kitártam előtte a szívemet.. megnyitottam neki a hozzá vezető utat. A hozzám vezető utat!!! De ő eldobta a lehetőséget. Megsebezett, a szívem pedig vérzett. Időre volt szüksége. Amit meg is kapott. Aztán már épp, hogy kezdtek gyógyulni a hegek, ittvolt egy másik fiú, aki szétnyitotta őket. megnyitotta a maga utát. És ezzel a fiúval, névszerint Joshhal, minden más volt. Mellette más lehettem.
Mellette, a legátlagosabb EMBERNEK éreztem magam, ki ismét lenni akartam. És ez tetszett.
2 személy létezett számomra. Taylor, az igazi, örök szerelmem, akit mindennél jobban szerettem, de ő halálosan megbántott.
Josh, aki mellett olyan voltam, amilyen lenni akartam. Csak egy lány a sokközül. És én, .. meg..megszerettem őt. Közel kerültem hozzá.
De vajon mennyire? Jobban mint Taylorhoz? Vagy nem?
Magam sem tudtam..
Megijedtem az érzésektől. Lehet, hoyg az, hogy szeretem Josht csak egy átmeneti elmezavar. De mivan, ha mégis megszerettem?
Taylor.. Rákellett jönnöm, hogy ő örökké fontos lesz nekem. Mindíg is az életem része lesz. Csak lehet, már nem úgy mint korábban.
De viszont, most biztos nagyon megbántottam Josht. Biztos azt hiszi, vele volt a gond.
Megálltam, és leültem a víz közelébe. Térdeimet felhúztam, ás ráhajtottam a könnyekben úszó arcomat, miközben karjaimmel lágyan átkaroltam a lábaim. Összevoltam törve lelkileg!
-Ne haragudj. nem kellett volna.-hangzottak el e szavak mellőlem.
-Nee. Te ne haragudj rám. Nem miattad volt. Egyszerűen csak összezavarodtam.-magyarázkodtam.
-Tudom.. És épp ezért nem kellett volna.-mondta bűnbánóan.
-Neeem! Hagyd már abba! Épp ez az. Hát nem érted? Én.. én élveztem. Nem volt ellenemre.! -kiabáltam le Josht, aki csak megszeppenve, csodálkozva nézett énrám.
A lelkiösszeroppanás határait feszegettem, de már nagyon félő volt, hogy átszakítom, és beelőrülök.
Rájöttem, ezt nem kellett volna kimondani.
Mostmár nem csak én voltam az, aki nem tudta mi is történik, hiszen ha az eszemre már nem is, csak a lelkemre, szívemre hagyatkozhattam, melyek nem segíthettek nekem ebben az igen nehéz, megrázó időszakban.
Josh ott állt előttem, még mindíg olyan rémült fejet vágva, mialatt a megfelelő válaszra kereste a szavakat.
-Nem bántad meeeg?-kérdezte merő meglepettséggel a hangjában.
-Neem! Nem tudom.. Már semmit nem értek. Akartam, hogy tovább csókolj, de azt nem hogy megcsókolj érted?? -kérdeztem.
-Neem!-felelte rögtön.
-Ajj. Na.. szóval. nem akartam, hogy megcsókolj. Jobb szerettelek volna barátomnak, aki most segít kiláballni ebből az időszakból.. De megtetted, és így, hoyg már éreztem az ízed, az érzelmeid, vágyom arra hogy még többször megtedd. akartam, de ez mindent összezavart.
-Taylort..És te.. Már nem tudom..-zokogtam.
-ss.Ne sírj. Én.. nem tudom mit felelhetnék.. Lehet jobb lenne, ha félretenném az érzéseim, de nem bírom magamba folytani. Vágod milyen érzések kavarognak bennem is? Megszerettelek.. Azt hiszem hogy.....-félbeszakítottam. Nem akartam, hogy kimondja.
-Nee. elég! Kérlek.. Ezt ne. Csak ezt nee.! Én.. Áá.Mit tegyek? Hhh? Mond meg nekem! Te. egyszerűen nem szerethetsz engem. Én, Taylort szeretem.! ŐŐŐŐT! Azthiszem.. Hiába teszek bármit, mindig ő jár a fejembe. De most erre előállsz ezzel a szeretlek szöveggel. Nem tudom, hogy bízhatnék meg még egy férfiban.. Pedig, veled minden olyan amilyennek szeretném. Egyszerű, és kedves. Melletted..olyan..nem is tudom..törtem ki.
Nem akartam újabb kapcsolatot. nem akartam csalódni. nem akartam több sérelmet.. de ilyen a szerelem(sajnos)
-Hhhu.-nyögte ki.
-Igen.. Huu. Ez vagyok én.. Így már nem is kellek igaz? Ha igen, így kell elfogadnod. Én nem lehetek egészében a tied. Félemberként kell hogy szeress. Mert a másikfelem Tayhez húz. Azt súgja, vele kell lennem. Mellette a helyem. A másik meg az ellenkezőjét...-zokogtam.
Nem tudom mi a mocskos franc ütött belém.. Ugyan, csak az igazat mondtam, de ezzel teljesen a földbedöngöltem Josht.
-Neked időre van szükséged. Jobb lesz, ha szépen hazamegyünk, és szépen lefekszel. Pihensz, és hagyod, hogy lehiggadj.Minden rendben lesz.-csitított.
ezzel iszonyatosan felmérgesített. Nem értettem, hogy tudott ezek után is ilyen önzetlen lenni. Neki is fájtak a szavaim, mégis velem törődött. Bántott, hogy én milyen otrombán a képébe vágtam az igazságot, ő meg még ezek után is higgadt, és kedves volt velem. Télleg, lehetséges ez?
Ezen mélyen elgondolkodtam.




****
Tessék, itt a fejezet.:D éjfél után 49 perccel kezdtem el írni..:D 1.50 van:D De meghoztam..;)

Hinnétek?:D Még1 Díííj♥

Szabályok:1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled.

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

3. Értesíted őket az ajándékról.

4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.

5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.

Lianátóóól kaptam..:D (www.stormoftears.blogspot.com) tehetséges írója:D

2. 10 embernek küldjem el:

Háháháhááháhá nézzétek meg az előzőbe.. Ottt elküldtem 10 embernek.. Azóta se változott a véleményem, és nem gazdagodtam újabb bloggal.

Jaaaaaa, dee:D

Dorcii oldalával: (www.chiaro-de-luna.blogspot.com) Imádni fogjátok ezt is..

3. Hát hogyne..:D

4.Miért szeretek másoknak írni?

Hát ez egy jó kérdés.. Tulajdonképp azért, mert jóleső érzéssel tölt el, hogy mostmár télleg van egy olyan dolog, amint nem csak elkezdek és pár hónap múlva befejezek.. Tudom, hogy régen mindíg ezt csináltam.. Elmentem táncolni.. pár hónapig okés is volt a dolog, aztán otthagytam csak mert meguntam.. mazsoretteztem is. na az már kicsit tovább ment, de azt is otthagytam. És most itt ez a blog írás. Azért írok, mert tudom, hogy ez nem csak egy olyan dolog, amit addig csinálok amíg kedvem tartja, és ha valamit elrontok akkor otthagyom duzzogva és továbblépek.. nem. felelőséggel tartozom nektek, olvasoknak.. Olyan mintha kötődnél valakihez. Na nállam ez pont olyan érzés. És én örömből írok. Mindíg is író akartam lenni, de nem hittem, hoyg majd izé hogyne habiszti blogot fogok írni az interneten. Vicces nem? Ezt akarom dolgozni.. Ezt, amit nem csak egy idejig folytatok, amig rá nem unok. Nem a nyaggatások miatt írok, hanem mert szeretek nektek írni..:D És a komik, amiket tőletek kapok, legyen az csak pár szó, akkor is ösztönzésre hívnak..;) Naa, jó válasz?

5.A nagy bemutatkozás..

Szigeti Krisztinek hívnak de a csúfnevem szimplán Krisztiike. Szeretem a napjaimat.. Igazából, én hangulatember vagyok. Sokszor jókedvem van sokszor rossz. De ha még a világ legszarabb érzésével is vagyok elöntve, és szomorúnak, unalmasnak érzem magam, de látom, hogy mellettem más is így érez, odamegyek és megvigasztalom. Rühellem, ha mellettem valaki nem érzi jól magát. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy félretudom tenni a saját érzéseimet, csakhogy a másikéval törődhessek. Szeretek lelkizni.. De ez sokszor nem látszik. mert imádok eközben viccelődni, nevetni, és egyben nevettetni is. Tudoood, " csupa móka, és kacagás" Általába, ha szerelmes vagyok, versírásnak kezdek.. mármint inkább csak verseket írok ki a netrőől:D És szomi számokat halgatok. Ilyenkor anyum egyből tudja mi a szitu. Kiismerhető vagyok.. De mostanság nem igen szoktam "pasigogásnak" eredni. Nem akarok csalódni, és sérelmeket.. Többet, és többet. dE ezzel jár a szerelem.:D (Sajnos)

Eljárok ide-oda a barátnőimmel/barátaimmal. Utálom az iskolát..:/ De kii nem? Ellenben viszont, imádom az osztályomat.:DS Még a kis Asztalost is ♥♥

Szeretek, és szeretnivaló vagyok.. :D Asszem.:/:D Kiállok magamért, megmondom a véleményemet.. Tehát: Szókimondó vagyok.. Így naggyából ezek a legfontosabb tulajdonságaim..:D Jaa és ne feljtsük, hogy általába fejjel megyek a falnak..:/ Ha elkap a hév, helóó.:D Van, hogy előbb cselekszem, majd utána gondolkodok. háát igen.. ilyen esetekről van mesélnivalóm..:D NA de azt majd egy másik történetben.. Háháháhá.. Pár mondat magamról mii? Hát tessék. Sztem ezt a hosszú szövegelést, úgysem olvassátok el.:D Na de mind1..:D Puszipáás♥

Újabb dííj♥

1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról

1. Megköszönöm Andinak, amiért újabb díjat ajándékozott nekem. Igazából nem is értem mivel érdemeltem ki ezt;):D

http://thanlightinthefog.blogspot.com/

2. Amint látod, itt van:D

3. Magamról.

1.Imádok megnevettetni másokat, még akkor is ha így én válok nevetségessé.:D Ugye Domi?:D

2.Sokszor, mikor látom, hogy valaki szomorú, és éppenséggel lehangolt, mindíg megpróbálom megvigasztalni az illetőt, mert nekem is rossz, ha a másik szenved.

3.Alkalmas vagyok elsírni magam egy blog olvasásánál, ha szomorú a történet.. aki eddig a legtöbbször képes volt könnyeket kicsalni a szememből, az Vivika♥

4. Kedves, vicces, vagány csaj vagyok..;)

5. Makacs, és az önfejű tulajdonságaim is megnyilvánulnak olykor..

6. Szeretek csavarogni itt-ott a barátnőimmel.

7. Szeretek csinosan, és divatnak megfelelően öltözködnii..Tudod, halaggy a korral:D:DxD

4. 7 embernek adjam tovább.:D Hát ha te tudsz nekem kapásból 7-et modnani, gratulálok..

:D

Akinek tovább adnám, ha nem lenne még meg neki, ők lennének:D

-Liana-www.stormoftears.blogspot.com

-Andus-www.twilightdawnlight.blogspot.com, a másikat fentebb találhatood.

-Linda-www.twilighthappyendornot.blogspot.com/

-Lilii-www.alkonyat-lili.blogspot.com

-Spirit Bliss-www.twilightfic.blogspot.com

-Biankaa-www.orokkevele.blogspot.com

-Lana-www.natureoftears.blogspot.com

-Emmus-www.emma-blogja.blogspot.com

-Zsóka-www.taycobfanfictions.blogspot.com

5. Okéés.;)

20.fejezet

Josh szemei felragyogtak amint rámpillantot, és látszott rajta hogy nincs ellenvetése a megjelenésemmel.
-Igen.. Tökéletes..-dadogta-Lemegyek szólok a hugomnak, hogy ő is készülődjön.-majd elindult lefelé a kanyargós lépcsőn
Josh lement, de pár perccel később már vissza is tért a húgával a nyomában.
-Naomy. Majd megmutatom a kedvenc helyemet, okéé?-pislogot Selly kedvesen
Ahogy ránéztem elöntött a szeretet, és a gondoskodás. Ez a kislány kihozta belőlem az anyai ösztönöket, a gyermeki mosolyával, és az önzetlen szeretetével. /Addig jó, amíg még tud így nézni.
-Rendben van.-mosolyogtam rá kedvesen
Behívott a kis szobájába, és nyöszörögve szólt hozzám
-Nemm tudom mit vegyek fel. Segítessz?-bigyesztette le pici, rózsaszínes árnyalatban tündöklő ajkait
-Hát persze.-kuncogtam
Odahúzott a gardróbjához, és keresgélni kezdtünk valami megfelelő öltözéket.
Az első szembetűnő kis pólót húztam ki, ami elnyerte a tetszésem.
Amint a kezembe fogtam, elöntött valami furcsa érzés.
Sárga színű, rózsaszínnel díszített szivecskék voltak rávarrva. Olyan aranyos volt, és picike.
-Ez tetszik?-kérdeztem
-Igeen...Ehhez van egy gatya is.-motyogta, majd kirántott a stóc
legaljáról, egy kis gatyát.
A mintázata olyan volt mint a pólónak, és pamut anyaga selymes volt.
-Na?
-Ez nem csúnya szerinted?-kérdezte
-Dehogy. Szerintem nagyon aranyos.-mosolyogtam rá. Nem bírtam megállni, hogy ne érintsem meg kipirult arcát
Lehunyta a szemeit, és halkan felkuncogott.
-Na bújj bele, én addig kint megvárlak.-szóltam, majd kiléptem a szobából
Indultam volna az én szobámba, és már átléptem a küszöböt is mikor megtorpantam.
Lemertem volna fogadni, hogy úgy elvörösödtem mint egy rák.
Véletlenül rajta kaptam Josht amint épp öltözött.
Egy farmer ugyan volt rajta, de a felső testét nem fedte semmi.
Napbarnított bőre, és kockás hasa felém fordult teljes egészében.
Amint sikerült levenni a testéről a tekintetem és Josh arcát fürkészhetem, most mit gondolhat vajon, nem tudtam semi érdekeset kiszűrni.
-Bocsii.. Én..Én sajná..lom..-motyogtam tagoltan
-Haggyad.. Semmi baj..-villantota ki fehér, tökéletes fogsorát, miközben magára kapott egy felsőt.
Elfordultam, majd türelmesen várakoztam.
Teljesen elmélyültem, és fantáziálgatni kezdtem..
Jézusom Naomy miket gondolsz..! Hagyd abba most!
Próbáltam türtőztetni magam.. Biztosan agyamra ment a bezártság...
Josh hátulról óvatosan megérintet, és a fülembe nevetett.
-Úgy csinálsz, mintha egy óriási hibát követtél volna el.. Nem történt semmi. És egyébként sem vagyok szégyenlős.-nevetett
Szótlanul álltam, és hálaisten Selly megjelent, oldva ezzel a zavartságom, és a feszültséget, ami bennem izzott.
Lementünk, mindannyian összeszedelőzködtünk, és kiléptünk az ajtón.
Kicsit furcsáltam a környezetet, mert hasonló volt az én otthonomhoz. Kivéve, hogy ez gondolom a kertváros közelében lehetett.
Elindultunk a kis úton, ami az utca végére vezetett.
Onnan már sokkal áttekinthetőbb volt hogy ez mégis egy nagy város, forgalom, sok ember, üzletek, parkok stb.
-Naomy, majd ide bemegyünk. Van ott egy nagy pajta, és mindíg ott szoktam játszani..-ujjongott Selly, miközben a szemközti oldalon elhelyezkedő parkra mutatott.
-Van kedved vásárolni?-zavarta meg a csendet Josh.
-Mégis mit??-kérdeztem kiváncsian
-Hát ruhát...nem járhatsz mindíg ebben.. ez rámnézve is rossz lenne.-vigyorgott
-Ááá nem..Dehogy..-mondtam
Nem akartam az ő bénzémől költekezni magamra.. Vicces lett volna.
-naa..Miért nem??-nézett rám szomorkásan
-Nem fogok magamnak vásárolni a te pénzedből. Nem vagyok érdekember..-mondtam
-Nem te költöd hanem én.. És ezzel engem tennél boldoggá. Ne ellenkezz már.
-Nemár. Ez nekem olyan kínos lenne.-motyogtam
-Ez a minimum..-vágta rá egyből.-Na gyere, mondta majd kézenfogott, és behúzott egy üzletbe
valamit susmogott azzal anővel, aki felém idegezett, aztán betesséket a próbafülkébe, míg a másik pár ruhát adott nekem. Kezdtem örülni, hogy ennyivel megúszom, ahoyg később kiderült Elena nevezetű eladó felém tartott még egy rakással.
-Kezd el öltözködni, és szólj ha valami nemjó.-mondta Elena, mielőtt elhúzta volna a függönyt.
Nem volt más lehetőségem, úgyhogy követni kezdtem az utasításait. A végén már élveztem is. Tetszettek a ruhák, amiket válogattak nekem, de valahogy nem voltam benne önmagam. Mind oylan plázacicás ruci volt, melyekben eddig életemben nem léptem volna ki az uccára.. Miniszoknya, toppocska.. felejtős. De akkor valahogy megtetszettek.
-Na miylen?-kérdeztem megszeppenve Josht.
Egy szűk, fekete farmer volt rajtam kissé lágyabb anyagból, és egy fehér mély dekoltázsú ezüst strasszal kirakott szélű felsővel.
-Húú.. Elképesztő vagy..Nagyon..Ő..Csinos..-mondta
-Nem én, csak a ruha..-nevettem
A következő szett már sokkal jobban tetszett.
Egy sima rózsaszín trikó, egy fekete pulcsival, és egy kék farmerrel. Ez vagányabb volt, és szolidabb is mint az előző. De persze, Joshnak ez is tetszett.
Sok cuccot próváltam még fel, de egy különösen megtetszett.
Lehet azért, mert oly távol állt tőlem.
Egy arany színű miniruha, amit két oldalt vékony pánt tartott. Elképesztően szép volt.
Egy oylan cuccot sem vettüünk, ami stílusban engem képviselt volna, mert ezek mint olyan
plázacicásak voltak. Mondhatjuk, átváltoztam..
Új élet, új ruhatár..
Ahogy ez a gondolat átfutott az agyamon, egy szomorú mosoly ült ki az arcomra.
De ez segített abban, hogy magam mögött hagyhassam a múltamat, és csak a jelenre koncentrálhassak. Kisebb, nagyobb sikerrel.
Volt, hogy még mindíg Ő szerepelt azb álmaimban, és a képek melyeket sokszor elmélázás közben láttam azok is mind az ő arcát tükrözték.
A vásárlás után, elmentünk a megbeszélt parkba, ahol más Selly élvezhette a kényesztetést. Gondolom pár már ismert lánnyal futott össze, mert igen barátságosan játszottak egymással.
Miután hazaértünk, lepakoltam a sok ruhákkal teli szatyrot, melyet egy nap alatt sikerült begyűjteni..
-Mégegyszer köszönök mindent...-mondtam hálásan
Nem sok mindenki segített volna egy számára ismeretlen személyen.Az meg pláne, hoyg nem költött volna rá egy csomo pénzt.
az adósod vagyok.-mondtam, majd megöleltem.
Kellemes, finom illata volt, de hamar elhúzódtam, mert Taylor jutott újra az eszembe. Ő is mindíg úgy ölelt mint akkor Josh.
-Mi a baj?-értetlenkedett
-Sajnálom.. Csak felkavarodtak az érsések bennem. Még nem vagyok teljesen jól lekileg.-hunytam le a szemem, sajnálkozólag
Ez így nem mehetett tovább. Tudtam, hogy elkell őt felejtenem egyszer és mindenkorra.
Ez nevetséges, hoyg megölelek egy másik srácot, és már újra ő jár a fejemben...
-Semmi baj. De megkéne tanulnod elfelejteni a múltat...-mondta
-Igen tudoom. De nem vagyok tisztában még az érzéseimmel. És fogalmam sincs, hogy csináljam.-keseredtem el.
-Lekell foglalnod magad. Ha mindíg mással törődsz, és nem lesz sok időd egyedül lenni, gondolkodni, akkor idővel már nem is jut az eszedbe.. És én majd segítek neked. Haa.. akarod.-mondta
-igen, jó lenne.-mondtam, majd küldtem egy féloldalas mosolyt felé.
-Főzök valami ebédet.-mondta figyelemelterelésképp.
-Segítek..-lelkesedtem fel.
Otthon is sokszor főztem..Basszus.. már megint a múlt..:/
-Oké.. mi legyen az ebéd?-kérdezte
-Fúú, nem tudom ti mit szerettek, de én most megennék egy jó kis lencsefőzeléket..-kuncogtam
-Jóó. Az már úgyis rég volt, és mi is szeretjük..
*****
Pár óra múlva, már készen is lettünk, és már megis ebédeltünk.. Jaa. Ebédeltünk, délután 3-kor..
Jó párost alkottunk Joshhal.
Eljött az este, és már elvásra került a sor.
-Őő. Akkor most hogy lesz.?-kérdeztem
-Hát úgy mint eddig. Te fent, Én meg alszom itt.-mutatott a kanapéra.
Elöntött a lelkismeretfurdalás. Most télleg, kiturtam a szobájából?
-Neee! Aludj csak te a szobádbam, nekem is jó lesz itt.-mondtam neki, és bociszemekkel próbáltam rávenni
-Jajj nemár. Megvagyok itt, igen kéynelmes.-ütögette meg az ágyat vigyorogva.
Elhúztam a szám, és hagytam hagy legyen amit ő akar. Felmentem, és belebújtam a pihe-puha ágyba, miközbe eszembejutott, Josh meg lennt alszik, a kényelmetlen, kemény kanapén.. Aztán még gondolkoztam egy keveset, de rám fért a pihenés. Hosszú napom volt...
Elnyomott az álom, és aludtam az igazak álmát.

Dííííjjj♥♥

Köszönöm szépen Andinak, Emmának...

DÍJ



Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:






1)ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2)a logót kirakom a blogomba.

3)a szabályzatot kirakom a blogomba.

4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7)betartom a szabályokat.


Akiknek adom:
a nevét nem tudom sajnos, de imádom a történetét:
www.taycobfanfictions.blogspot.com
Spirit Bliss♥:
www.twilightfic.blogspot.com
Lianaa/Noncsii♥
www.stormoftears.blogspot.com
nekii se tudom a nevét, de elképesztő a törije:
www.orokkevele.blogspot.com
És persze nagyon sokan vagytok még, de máár megkaptátok.. Az említést viszont megérdemlitek, hamár díjat nem tudok adni
Anduus
Lili
Lana
Brigi
Emma
Vivika oldala, ami már vége, de olvassátok, ha még nem ismeritek.
Betti
Betty
Éss így ennyi...


Sajnos másnak nem tudom adni, mivel akiket olvasok, azoknak már van..:(

Teszt:

Név: Kriszti
Becenév: Krisztike, Kiki, Kriszta, Krisztu..Ahogy érzed
Lakhely: Magyarország, Pest megye
Születési hely: Magyarország, Pest megye
Magasság: 160 cm
Névnap: Augusztus 5.
Foglalkozás: Tanuló
Testvérek: Van egy báttyám-.-
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, angol
Gyűjtemények: bélyeggyűjtemény..Háháháháh/ könyvek, dvd-k, rajzok..
Cipőméret: 37 feles
Iskola: Általános Iskola..remélem nem sokáig.. Pf..:'(
Osztály: 7.a..
Kedvencek: Minden twilight-os blog..:D Csokik, és a blogos baráátok, meg persze a normálisak is
Hobbi: Olvasás, írás, csajokkal itt-ott...
Zsebpénz: van elég:D
Kívánság: Komoljatok sokat..
Álom: Taylor Lautnerrel, vagy inkább Jacobbal valóó örökké valóság.. hogy melyikükkel, azon még nem gondolkodtam..:/
Szerencseszám: 6,9.. //rakd össze..;) xD
Szeretnék találkozni: Andussal, LilivelxD, Domival, Emmával, Lianaval..

19.fejezet

Úgy döntöttem, felhívom rég nem látott Anyámat.
Már csak arra vártam hogy felvegye.
-Igen tessék?-szólt bele végül.-hangja kissé megváltozott. Mindig olyan csilingelő, és kellemes volt a hangja, de ezúttal nem. Szomorú volt, halk és meggyötört. Azt hiszem ezek a legmegfelelőbb szavak rá.
Míg ezen filóztam, teljesen elfelejtettem visszaköszönni
-Hahóó.Ittvan?-szólongatta az ismeretlent
-Igen, itt. Anya
-Kiaz? Ki van a vonalban?-kérdezgette ismét
-Én vagyok ANYA.. Naomy.-mondtam kihangsúlyozva a lényeget
-Kincsem...Te vagy? Ne szórakozzon kérem...-dörmögte anyu a még mindig nem teljesen felismert idegent
-Én vagyok anyu, Naomy.Higgyük már el.-mondtam Tudtam hogy az utolsó mondatomra, már biztosra fogja venni, kivel is beszél. Mindíg ezt mondtuk egymásnak.
-Te vagy az. Ez nem lehet.Naomy?-izgatottságot, és hitetlenséget fedeztem fel az "új" hangjában.
-Igen anya. Nyugodj meg. minden rendben. Sajnálom, hogy eltűntem. Nem akartam. de most nem mehetek haza. ne haragudj.-hadartam egy szuszra, mintha minnél előbb túl akartam volna esni ezen a beszélgetésen.
-drágám.. tee..el sem hiszem. Mi már.. Mindenki téged keresett, de se híred se hamvad. Azt hittük hogy te...-Anya ugyan nem mondta ki, de én tudtam mire gondol. Azt hitték, meghaltam
-Nem . Jól vagyok, minden rendben. De most nem mehetek haza
-Mi az hogy nem jöhetsz haza?-kérdezte féltőn
Az, hogy mostmár Taylorral nem vagyunk együtt. Szakítottunk. És én nem akarom őt látni. De ha hazamennék, mindent felborítanék.-mondtam
-Kicsikém.. Ez nem megoldás, hogy elbújsz a problémák elől. És ne tedd ezt vele kérlek. Én mindenről tudok. Mióta elmentél, teljesen összeroppant. Már komolyan mondom, kezdek atól félni, hogy idegösszeomlást kap.-motyogta
Sírni kezdtem
-Én nem akartam ezt. De jobb lesz így. Még énsem vagyok jól. Ugyanúgy érzek mint Ő. De nyugi, idővel kiheverem, és akkor hazamegyek.-mondtam-De egyébként is, én nem bújok el, csak kikerülöm.
-Ne csináld ezt. Mindenki miattad szenved, azt sem tudják mi van veled. Ezt nem teheted.-kérlelt
-de igen. Megtehetem. Nem akarom őt látni.. Hazafogok menni. De nem most.-ellenkezdtem
-De hiszen szeret téged- Tudod, hogy szenved? Belebetegedett Naomy. Nagyon nincs jól.-mondta anya.
-Elhiszem. De nem tehetek mást. Idővel ő is belenyugszik. Szerinted nekem könnyű? Szeretem őt Anya.! Nagyon. De megbántott. Nem tudnék újra, tiszta szerelemmel rátekinteni, mert scak gyűlöletet és szenvedést éreznék. Nem tudok neki megbocsátani. Gyenge vagyok hozzá. Mert még mindíg szeretem és hiányzik. Mindenél jobban. De nem fogok visszamenni, épp ezért. Csak rosszabb lenne. Értsd meg.-küzdöttem könnyeimmel
-Ne csak magadra gondolj jó? Gondolj másokra is. a hugodra mondjuk. Tudod min megy keresztül? Elvesztete az egyetlen nővérét. A barátaid. Még mindíg nem törődtek bele, hogy esetleg nem látnak többé. Akkor ot vannak Taylor barátai. Chris.. Jared.. Jason.. ők is nagyon szomorúak. és nem a legutolsó sorban, de Taylor.-mondta anya szomorúan
A sírás, már átalakult valamiféle állandó zokogássá, mely újra és újra felszakadt, mélyről, legbelülről.
-És egyáltalán hol vagy??-kérdezte
-jó helyen..Nem árulom el.. Elárulnád Taylornak ő pedig egyből idejönne. És az lenne a lehető legrosszabb, amit most eltudok képzelni.-túloztam éreztetve ezzel, hogy ezt mennyire nem akarnám
-De kinél vagy?-kérdezte ismét faggatóan.
-Anya!! Valakinél. Ne faggass, jól vagyok, Ennyi. És hidd el hazafogok menni! És tudod mit?? Még előtte szólok is.-mondtam gúnyosan
-Ajj kicsim ne csináld ezt. Én annyira magányos vagyok. Hiányoznak az éjszakába nyúló beszélgetések. És ugye ezt az űrt, Julyval még nem tudom pótolni.
July.. Hát persze
-Anya, kérlek mond meg Julynak, hogy nagyon hiányzik, és ezerszer puszilom. De most le kell tennem. Téged is nagyon szeretlek. Hiányoztok.-biggyesztettem le ajkaim. Hazudtam hogy mennem kell, de már nem bírtam tovább fájdítani a szívét.
-Nee, kérlek.-tiltakozott buzgón
-Még hívlak..-suttogtam, majd végleg letettem.
Körbenéztem a szobába, nagyokat sóhajtozva. A családomon járt az eszem, és Tayloron.
Fogtam magam, majd lementem.
Finom illatok árasztották el, az egész lakást. Nagyot kordult a gyomrom.
Egy nagy nappaliba értem, ahol megpillantottam Sellyt.
A másik irányban a konyva volt, ahol Josh serénykedett.
-Szija.Selly vagyok.-rohant oda a barnahajú copfos kislány. Pirospozsgás arca mosolyra terült. aranyos volt, és szép
-Szija Selly. Engem Naomynak hívtak.-szóltam a leglágyabb hangomon
A kezemet megragadva pici kezével, elkezdett húzni Josh irányába.
-Gyeje, együnk.-kuncogott
Szófogadóan követtem, majd asztalhoz ültünk, ahol már megvolt terítve
Josh odahozott egy rakás melegszendvicset sültkrumplival, majonézzel ketchuppal mustárral.
Ilyet se láttam még, hogy a szendvics meg a sültkrumpli együtt.
De annál inkább ízlett.
-Köszönöm. Ez finom volt.-köszöntem meg bályosan
-Nincs mit.-felelte Josh
Selly amint végzett felpattant majd a Tv elé szaladt, amit hevesen kapcsolgatott
-Majd megállt egy mese adónál, és hangosan ujjongott.
-Lili baba lili baba..
Közelebb léptem Joshhoz.
-Aranyos hugod van...-mondtam, majd a kislányt figyeltem ahogyan a mesélt figyeli gyermeki mosolyával.
-Igen tudom. Nagyon szeretem őt.-mondta.-Ő az egyetlen nekem. Rajta kívül nincs más. Ezért is féltem annyira, és próbálok neki minden lehetőt megtenni, hogy ne kelljen hiányt szenvednie semmiben, és ne érezze magát egyedül. Neki nagyon nehéz volt feldolgozni, Anya, és az apja halálát. De próbáltam megkönnyebbíteni amennyire csak tudtam.-mesélte szomorúan
-Persze. megértem. Hány éves a hugod?
9 lesz nemsoká.-felelte
-És te?
-19..-mondta
Nemoskkal idősebb mint én.. De nem látszorr rajta.. fiatalos arca volt.
-Én 16...-mosolyogtam
-Szerintem a 16 a legszebb év.. meg a 17..-mondta
-Ja..-böktem ki
-Nincs kedved körbenézni a városban?-ajánlotta
-De.. Szivesen..-csillantak fel szemeim.-Ha már ittvagyok-fűztem hozzá
-Jólvan, akkor gyere keresünk neked valami ruhát..-húzott a kezemnél fogva fel az emeletre.-Még van pár ruha anyuéból, ami talán jó rád..-motyogta
-okés..-feleltem lelkesen
Felmentünk abba a szobába, ahol nemrégiben én feküdtem, és a szekrény tetejéről leemelt egy jó nagy dobozt, amiből kikapott pár kacatot, majd az aljáról a ruhákat
-Egy egyszerű kék mély dekoltázsú felsőt, és egy sőtétszürke farmert
Amint elnéztem divatosan öltözködött az anyukája, és még az alakja is jó lehetett.
-Ha nemjó, nézhetünk valamit a hugom ruhái közt. Bár kétlem, hogy azok jók lennének..-mondta
Udvariasan kiment, és magamrahagyott, hogy nyugodtan átöltözhessek.
Belebújtam a holmikba, amik épp jók voltak rám.. Bár a felső kicsit hosszú volt, de attól eltekintve minden passzolt.
Kimentem majd megmutattam magam Joshnak.

Hát vége..:D Ez a fejezet nem volt annyira eseménydús, max az eleje.. a végén már csak ismertető volt Josh családjáról. Remélem igy is komiztok.. Nagyon megköszönném. Puszii

Köszi♥páás

Na hali csajszik..:D Remélem tetszenek a mostani fejezeteim, és hogy olvassátok őket.. ÉS az remek hogy elolvassátok, mert nagyon jó tudni, hogy vannak akik várják a rendszeres frissítést, viszont nem látom a nyomát.. Tudom már unjátok az állandó nyaggatásokat, de ez fontos nekem. Nagyon boldog lennék, hogyha megírnátok a véleményeteket.. Még ha chatbe akkor is nagyon örülnék.. Remélem szereztek nekem egy kis örömet.. Köszii♥ Puszi nektek.. A frisss meg holnap meglesz.(Vasárnap) Puszipáás♥

18.fejezet/ Sírni kell hogy újra nevess

Egy szobában ébredtem. Megrémülve néztem szét, mert ismeretlen volt számomra, és fogalmam sem volt róla, hogy kerültem oda. Hiszen a sziklán ültem.
-Júúj. Josh Josh.. Gyeje..Fejébredt. -ujjongott mellettem egy kislány. Picit selypített is.
-Hugi, menny ki.-szólta le egy mély, mégis fiatalos férfi hang.
Ziháltam a félelemtől, és a rémültségtől.
-Szia. Joshua vagyok. És benned kit tisztelhetek?-vigyorgott
Nem tűnt olyannak, mint aki bántana akarna, de jobb ha óvatos maradok-gondoltam
-Hol vagyok??-kérdeztem halkan, és félve
-Hogy hívnak?-kérdezett vissza
-Naomynak.-feleltem
-Jelenleg nálam vagy. Az otthonomba.-válaszolt immár ő is a kérdésemre
-Miért?
-Nem jutott jobb az eszembe. Megkérdezni meg nem tudtalak. Azóta most tértél először magadhoz.-mondta
-Mii? Mióta? Micsoda? Nem értek semmit!-mondtam zavartan, és a homályosság amit éreztem, csak erősödött, ezzel még jobban megrémísztve. Sírni kezdtem.
Fogalmam sem volt mit keresek én ott. Annyira zavaros volt minden.
Gondolom Joshua látta rajtam ennek a jelét, ígyhát közelebbjött és megkérdezte:
-Mi a baj?
-Szerinted? Hogy kerülök én ide? Utolsó emlékem, hogy a parton ültem.
-Én ezt nem tudom. A vízben találtam rád eszméletlenül. Idehoztalak, mert segíteni akartam.-mondta együttérzően.
Az utolsó percek teljesen kiestek. Nem tudom hogy kerültem a vízbe. Nem emlékszem hogy belementem volna. De várjunk csak!? Percek? Órák? Napok? Hetek?
-Mióta vagyok itt?És egyáltalán hol is?-kérdeztem egy kis idő hallgatás után.
-Ha jól emlékszem, 23 napja. És nállam vagy.-mondta
Mihelyst kiejtette ezeket a szavakat, egyszerűen megállt bennem az ütő. Lesokkoltam.
-Mii? N..Neeem.. Nem lehet..Hhh. Jézusom. Ez lehetetlen.-emeltem fel a hangom.
-Sajnálom. -suttogta-Én nem akartam neked rosszat. Féltettelek is. Azt hittem ennyi nap eszméletlenség után valami bajod történt.
-Történt is. Ez az egész. A.. családom..Nem tudsz valamit?-kérdeztem, de egyből eszembe jutott Tay.
A könnyek kiszöktek szememből. Minden rémlett. Hogy ő és Loren... Hogy ők ketten mit tettek. És az is, hogy azt mondtam Taynek hogy ne keressen többé. De most mégis hiányzott.
-Talán rosszul döntöttem?-kérdeztem véletlenül hangosan magamtól
-Tessék?-kérdezte Josh
-Semmi..
Tudtam így lesz a legjobb. Ő és én.. Mi. nekünk ez nem működött. Pedig az elején minden olyan jó volt.
-Nem tudom kik a szüleid. Hiszen, még azt sem tudtam te kivagy.De mond miért sírsz?-kérdezte ő is szomorúan
-Minden miatt. A még mielőt rám találtál történtek miatt. Eszembe jutott valaki. És a családom. Biztos aggódnak. Azthiszem.De lehet nem is hiányzom nekik. Akkor már kerestek volna.-mondtam még elkeseredettebben
-Nem tudom. Nagyon sajnálom. Ez az én hibám.-hunyta le a szemét.
-Neem.. neem. nem te vagy a hibás.-mondtam
-Jóváteszem. Kik a szüleid? Hol laksz?-kérdezte
Hhh,.. Jóváteszem..Pont ezt mondta Taylor is.. Hogy jóváteszi..
-Clintonban.-folytattam volna de félbeszakított
-Jézusom.. Bajban vagyunk..-mondta elhalkulva
-Miért?? Mi baj??-kérdeztem ijedten
-______________Az innen nagyon messzi van.-bögte ki végül, egy jó hosszú halgatás után.
-Mii? Mégis milyen messzi?
-Háát. egy repülőút, meg még egy kevés autóval ...több mint 2000 km-re onnan. Asszem
Hát én akkorra totál kikészültem.
-Neee kérlek mond hogy ne. Dee akkor én mégis hogy jutotam ide? Mit keresek én itt?!
-Mondom hogy a vízben találtam rád. Valószínű elsodort.Várjál. ez nem lehet. Ha ez így történt, akkor te.. akkor.csoda hogy túlélted.-nézett rám nagy zöld szemeivel. Akkor néztem csak meg ki is az én megmentőm
Egy télleg helyes srác. Sötétbarna haja, és szép zöld szemek. Nem volt olyan hűha de kigyúrt gyerek, de így is kidolgozott teste volt.
-Igen. Télleg.-hazudtam
Számomra nem holmi csoda volt. Ezt annak köszönhettem, hogy nem egy átlagos képességekkel rendelkező ember voltam.
-És.. ki volt az a kislány aki itt volt?
-Jaa, ő a hugom. Selly.. bocsi, ha rádijesztett, csak már ő is úgy várta hogy felébredj.-mosolygott
-Értem...
-És neked ki jutott eszedbe az előbb? Mikor sírni kezdtél?-kérdezett vissza
-Mindig ezt csinálod?-kérdeztem
-Háát van hogy ja.-mosolygott
-Taylor jutott eszembe.Miatta voltam a parton. Tudod, őő.. a barátom volt. Fontosabb volt bárki másnál. De aznap ő és a legjobb barátnőm szóval.. érted.Csókolóztak-mondtam halkan-Én megbíztam benne.Nagyon szerettem őt. És erre tessék. Mit ér a feltétel nélküli szerelem, ha a másik ezt nem értékeli..Becsapot engem érted? Megcsalt.
Hitegetett, hogy így szeret meg amúgy. Én hülye meg elhittem, és én szintén úgy éreztem iránta. De mielőt rámtaláltál, én rajta kaptam őket.-hangom elcsuklott de folytatni akartam.
Elakartam mondani valakinek, mi nyomasztja a lelkem, és vigaszt kerestem.
-Meglátott, hogy én otvoltam, és néztem amint mit múvel, mire odajött
Azt mondta félreértem, és hogy nem az történt amit gondolok.. mert hogy őt váratlanul érte, és hogy őt letámadta Loren.Chh. Láttam.-mondtam nevetve. Nem azért mert vicces volt, hanem mert már erre nem lehet mit mondani. Csak nevetni rajta, hogy milyenek egyesek. Nevetségesek.
-Láttam hogy nem tolta el magától. pedig ha télleg szeretne megtette volna. De ő csak azt állította hogy nem tudott mi9t reagálni. Olyan hirtelen érte. "loblokkolta" meg ilyenek. De én már nem akarok többet miatta sírni. Megmondtam neki, még ha fáj is, hogy nem akarom többé látni, felejtsük el egymást, meg hogy nem akarok több sérelmet, szóval ne keressen. És eljöttem. Lementem a partra, gondolkodni. Ot pedig az az utolsó emlékem, hogy a sziklán ülök. majd it ébredek fel, és most beszélgetek veled.-mondtam. -De így lesz a legjobb neki is és nekem is Tudom.-fűztem hozzá, mégis bizonytalanul.
Könnyeim megintcsak kifolytak.
De Josh figyelmesen hallgatott engem, és ez jól esett. Hogy beszélhettem vele erről.
-Húú. nem lehetett könnyű. De mivan ha, télleg úgy történt ahogy elmondta?-szegezte felém a kérdést.
-Nem tudom. de mindegy. Ha nem akrta volna azt a csókot, még csak azt sem haggya hogy Loren közeledjen felé. De nem. Láttam hogy nem csinált semmit.-mondtam szomorúan.
Josh odajött, és leült az ágy szélre.
-És most mit érzel iránta?Szereted?
-Persze hogy szeretem. Egy ilyen erős kapcsolatot nem lehet egyről a kettőre elfelejteni, és úgy tenni mintha nem lett volna semmi. Nem olyan könyű. DE elfogom felejteni. Idővel. Csak még mindent megteszek, hogy elkerüljem őt. És hogy nem találkozhatunk.
Furcsa volt, hogy kitártam a lelkem egy ismeretlennek, de jól esett. Egy nagy kő esett le a szívemről, ami azt csak nyomasztotta. Hogy magamba tartottam.
-És most mit fogsz csinálni?-kérdezte
-Látod ez egy nagyon jó kérdés. Bár tudnám.-mondtam halkan
-Figyelj, így a helyzetedből ítélve, felőlem nyugodtan itt maradhatsz ameddig csak akarsz. Már csak a barátod meg a távolság miatt is.
-Már nem a barátom...-mondtam.-De köszönöm hogy megengednéd, de még átgondolom.És a szüleid terhére sem akarok lenni.
-Nincsenek szüleim. Már mindketten elhunytak. Apám még a születésem előtt, anyu meg már 3 éve.-mondta
Nagyon elszégyelltem magam, felhoztam. Biztos elszomorodott
-Sajnálom. Neharagudj.-mondtam halkan
-Semmi baj. Már rég volt.
-És most akkor csak ketten vagytok egymásnak?
-Igen.. De így is teljesen jól megvagyunk. Tudod anyu mindíg tett félre, ha valami baj történne, akkor nekünk legyen miből élnünk. Hát ez jól jött. Így még azt sem mondhatom, hogy itt hagyott minket árván, és szegényen.-mesélte
-Huu. Akkor neked sem lehet könnyű életed. Nekem apám az aki nem él velünk. Anyu elhagyta.-mondtam-De azért sajnálom, hogy ez történt.
-Nemkell.. Már én sem sajnálom.-mosolygott-Hűű télleg, de udvariatlan vagyok. Megse kérdeztelek. Kérsz valamit inni, enni? Mostmár biztos farkas éhes vagy.
Én sírni kezdtem.. Olyan gyenge voltam.. Nem is hiszem el.. Kimondta hogy farkas, én meg egyből sírásnak estem.. Tudtam, nem lesz könnyű feldolgozni, de hogy ennyire.
Josh értetlen szemekkel nézet rám, várva a magyarázatom
-Bocsánat .. Csak nem is tudom. Ez olyan szomorú..-lódítotam
Nem mondhattam mást? Mit kellet volna? Bocsi, csak a volt fiúm farkas volt? Vagy mi? Nem jutott jobb az eszembe.
-Jaa, értem.. De mondom, ne sajnáld.-mosolygott-Na, de kérsz valamit?-tete fel újra a kérdést
-Igen, jólenne.-mondtam
-Rendben, akkor összedobok valamit. Addig estleg.. nem szeretnél beszélni a családoddal?-kérdezte
-Jujj, de télleg, ez jó lenne télleg.-feleltem
Akkor tessék.-nyújtotta felém a mobilját, majd kiment.
Én pedig fogtam a telefont, és tárcsáztam a már fejből ismert számot. Féltem, de egyben örültem, hogy újra hallhatom anyu hangját. Furcsa volt ez a kettő együtt. Megnyomtam a zöld gombot, majd vártam.

(Emma kérésére, már most feltettem;) Na puszii. Remélem tetszik, és hogy sokat komoltok:D ♥)

Idáig is eljutottunk:D

Na szóval.. itt vagyunk.. ezek a fejik azok amikről írtam.. hogy nagyon rossz időszak lesz.. Innentől ilyeneket olvashattok(egy darabig)
Remélem igy sem tántorodtok el a blog olvasásától:D Na pusziii
(Jaa és most segítsetek léccy:( Nem tudom hogy mikor tegyek fel fejiit? Mert legszivesebben most elkezdenék írni, de úgy nem fogtok izgulni, hogy jujj milesz..:/ Deeee írhatnékom van..:D Megakarom osztani veletek:C:D Na milegyen??

17.fejezet/Sírni kell, hogy újra nevess

Vasárnap reggel volt. Az eső esett, a szél fújt. A mi kedvünk mégis vidám volt.
Lorennel lementünk reggelizni majd leültünk a tévé elé, mikor megszólalt a telefonom.
-Igen?-szóltam bele rögvest
-Sziaa szivem. Én vagyok. Nem jössz le hozzám?-kérdezte Tay. Felálltam, és átmentem a másik szobába, majd feleltem.
-Lemennék, de Lorennel vagyok. -tudtam hogy nem fog örülni a kijelentésemnek. Mert Lorent mégsem sikerült megszeretnie. Miattam. Mert én csakis vele voltam elfoglalva. Taylor pedig megharagudott rám, és Lorenre amiért "elvonja a figyelmem". Alig sikerült kibékülnöm vele.
-Jó nembaj. Hozd le őt is. Majd a srácokkal ellesz.-mondta
-Okés. Ha neki így is jó, lemegyünk. De mikor?
-Akár most.-felelte
-Jó, akkor megkérdezem, és ha minden okés, már indulunk is. De ha nem, felhívlak. Na szia, szeretlek.
-Rendben szia. Csókollak.-mondta, majd egyszerre letettük.
Elmondtam Lorennek, aki úgy tűnt hogy örült. Csak nem tudom minek. Annak hogy majd a crácokkal lesz? vagy hogy Taylorral? Már nem tudtam mi a helyzet. Kicsit nehezteltem rá, a multkori beszólása miatt Meg még az elmúlt napokban is tette magát a fiúm előtt.
Próbáltam éreztetni vele, hogy nemkéne, de szólni nem szóltam. Mert lehet csak én voltam paranoiás. Lehet, közben nem is viselkedett félreérthetően. Kituggya.
a léyneg hogy Loren nem akadékoskodott. Meg már voltunk lennt párszor Taylornél, akkor se volt durcás vagy valami hasonló.
Elindultunk, és már félúton jártunk, mikor megszólalt a telóm(már megint)
-Szia kicsim, anyu vagyok. Menj már be a fodrászhoz, és kérj nekem létszives időpontot. Ha lehet, mihamarabbra, mert már elviselhetetlen vagyok.-magyarázott
Hát az vagy..-gondoltam magamba
-Anya! Majd később. Most épp Taylorhoz tartunk.-feleltem
-Én meg most kértelek meg. Van elég időd.Még sok is. Ne mond nekem, hogy nem tudsz 10 percel később odaérni.-felelte haragosan.
-Jóóóvan máár. Bemegyek.. Szia..-mondtam flegmán.
-Loren emlékszel még merre kell menni?-kérdeztem tőle
-Igen, persze. Mert?-nézett rám kiváncsian
-Mert nekem tennem kell egy kis kitérőt. Addig indulj el, majd megyek utánad. Egy 10 perc.-kértem
-Rendben. Siess. Szia.-váltunk el.
Bementem a fodrászhoz, aki ttermészetesen még tett vett egy darabig ezzel is húzva az időt..
Nadekirály. Hogyne.. Dejóó, hogy állandóan közbe jön valami.-mérgelődtem magamba
Mihelynst végeztem, elindultam én is, de abban biztos voltam, hogy a 10 perc az már egy ideje eltelhetett.
Leértem, és a bokrok ugyan takarták, de én már láttam szerelmemet.
Kicsit sietni kezdtem, majd megtorpantam.. :O:O:O:O Látván, hogy Loren és Taylor..csókolóznak
Csak álltam, és néztem megdermedve, amint Taylor "nyakig benne van Loren szájában"
Könnyeim már eláztatták arcom, és zokogtam. Miféle játékot úz velem az Isten?? Mit??
Miért kell mindennek ilyen fájónak lennie? Ez akkor az én esetemben az volt. Kegyetlen, és fájdalmas.
A legjobb barátnőm, és az imádott srác, akiért mindent feláldoztam volna egymással csókolóznak. Ez nem jó. nagyon nem.
Azt hittem télleg szeretett. De már elegem lett. A folytonos csalódásokból, és a gyötrelmekből. Kikészültem. Taylor pillantása az enyémre tévedt. Milyen szánalmas volt. Egyből szétugrottak, és azt it láttam, hogy felém indult. De nekem eszem ágába sem volt kivárni míg odaér.
Hátatfordítottam és elindultam. De megéreztem forró érintését karomon.
-Eressz el!-kiabáltam.
-Neee.. nee. Én nem.. Télleg nem akartam.. Én nem.. makogott.
-Haggyuk már. Ez az állandó duma?? ti pasik nem tudtok jobbal előállni? Nem érdekel.-kiabáltam zaklatottan.
-Dee télleg nem én kezdtem..Szeretlek.
-Neem, te csak folytattad. Képzelem mennyire..-feleltem -Nem úgy látszott, mint akit szeretsz. Ha így lenne, nem tennél ilyet velem. De nem is érdekel. Haggyál békén. Soha többé nem akarlak látni. Haggy elmenni.-kiáltoztam, miközben könnyeim csak potyogtak. Nagyon sírtam . Nagyon fájt mindez, ami akkor történt azalatt a kevés idő alatt.
-Nem. Nee kérlek. Én télleg nem akartam. Nem akartalak megbántani. Odajöt, elkezdett valamit magyarázni, majd lesmárolt.-mondta könyörgő szemekkel.
-Nem érdekel. Mindent láttam. De te nem is ellenkeztél.Hagytad. Úgyhogy nincs miről beszélnünk.-zokogtam
-Nee. Kérlek neee. Én nagyon sajnálom. Nem tudtam, mit kellett volna tennem. Leblokkoltam.-magyarázkodott, miközben mostmár az ő arcát is áztatták a bűnös könnyek.
-Tudom. És aztis, hogy nemlesz több ilyen. Már nem kell nekem húséggel, és felelőséggel tartoznod. És most engedj el!-parancsoltam
-Nem.. kérlek nee.. Jóváteszem. Szeretlek!Szeretleek!-mondogatta újra meg újra, ugyanazt.
-Hát itt az ideje hogy bebizonyítsd. Ha szeretsz, elengedsz. Nem akarok többet miattad sírni. Jobb lesz így. Nekem is, és neked is.-mondtam, bár nem szívesen. Nagyon fájt mindez, hogy ezeket kellett mondanom. nem akartam elengedni, mert a szívem oda húzott közel hozzá, de neem. Ezt nem játszom le újra meg újra.
-Ígérem nem csinálok többet ilyet. Nekem te vagy a mindenem. Meghalnék, ha elkéne téged engednem. Nem élet az, ha te nem vagy mellettem És időm se volt reagálni. Loren letámadott. Én nem viszonoztam neki semmit. Te is észrevetted hogy nyomul.-mondta
-Én viszont abba halnék bele, ha ezt újra meg újra átkélne élnem. Nem fogom. Nem vagyok buta liba, hogy mindent megbocsátsak. Ha fontos vagyok neked, nemhagyod hogy szenvedjek. És ahoz elkell eresztened. Ne keress többé. Fejezzük be végleg. És pont. -ahogy ezt kimondtam, kirántottam kezem fogásából, és hátatfordítva elmentem onnan. Nem néztem vissza. Nem akartam tovább fájdítani egyikünk szívét sem. Neki az fájt, hogy elmentem, nekem az fájt volna, ha tovább maradtam volna. Könnyeim továbbra is csak potyogtak, de nem tehettem másként jól. -rögzült meg bennem.
Nem tudtam hova kéne mennem, de a lábaim az othonom felé vették az irányt. És mást egyébként sem tehettem volna.
Hazamentem, és felsiettem a szobámba. Loren holmijai mindenütt ott hevertek. A gyűlölet, a fájdalom, a csalódás, az undor.. minden.. átvette rajtam az uralmat, és kitörtem. Mindent szanaszét téptem mérgembe, majd elgyengülve leenyésztem a földre..
Erőt vettem magamon, és magabiztosan mindent összeszedtem, betettem a kis táskáiba, és lementem, onnan meg egyenesen ki. Lodobtam a cuccait a kert füvére, majd otthagytam. Nem akartam hogy betegye a lábát az otthonomba.
Hogy újra meg újra megérintse azt ami az enyém, ami hozzám tartozik. Vagy inkább őt. Őt, aki hozzám tartozott. Elvette tőlem. De ezt a családommal nem teheti meg. Többé látni se akarom.-dühöngtem magamba. Próbáltam elfolytani mindazt amit éreztem.
Anyu mellettem támadt, és kérdőn, egyben összezavarodva nézett rám.
-Nem teheti be a lábát ide többé!-mondtam kieggyensúlyzottan.-mondtam, majd elrohantam.
A parton kötöttem ki. Hogy miért ott, nem tudtam.
Leültem egy sziklára, és a víz sordását figyeltem.
Minden olyan egyszerű volt. Az élet miért nem az??-kérdeztem önmagam, választ nem várva
Nem volt senki a parton. Csak én. Egyes egyedül. az akkor engem jellemzett. Mostmár, egyedül voltam. Nem volt mellettem senki, hogy óvjon, védelmezzen, és boldoggá tegyen. Csak egymagam,senkire, csak magamra számíthattam.
Már nem haragudtam, nem sírtam, nem örültem,és végül nem lélegeztem