15.fejezet/ Hirtelenjött öröm

A tudat, hogy nem szerethetem azt, akit szeretek fájdalmas, és igazságtalan volt.Elmondtam Taylornak, hogy mi történt, és ő megígérte minden rendben lesz. Megbíztam benne, de akkor is volt bennem egy kis félsz. Mivan ha nem lehetek vele együtt többé? Mi van ha elveszik tőlem?-csakis ilyen gondolatok záporoztak hevesen. Én ugyanis a kis házban voltam, míg szerelmem beszélt a maga tanácsával, meg mindenkivel, akivel szükséges volt. Bebújtam a puha ágyba, és végig csak töprengtem. Addig-addig míg álomba nem zuhantam.

"Kimentem az erdőbe, Taylor hangját követve, ami csak távolodott. Sietősebbre vettem a tempót, és úgy kerestem kit szerettem. De csak mentem, és mentem a végtelenségig. Nem értem célba...Megálltam, és vártam mikor valaki hátulról elkapott. Hátrafordultam, de nem találtam ott senkit"-röviden, és összefoglalva ennyi. Erről álmodtam, mindaddig amíg Taylor meg nem érkezett. arra ébredtem, hogy drágám arcomat puszilgatja.Felé fordultam, és kedvesen rámosolyogtam.
-Na? Mi történt?-kérdeztem kissé álmosan
-Semmi rossz. Beszéltem a farkasok tanácsával, és elmondtam nekik a gondjainkat.Megígérték, hogy mindent elintéznek. Ugyanis ha egy farkas megtalálja bevésődésének tárgyát, attól már nem szakíthatják el. Történjék bármi. Úgyhogy minden olyan lesz, mint volt. Sőőt. Még jobb is.-kacsintott rám, csibészes mosollyal mellékelve.
-Dee, ha nem sikerült volna, én akkor sem hagytalak volna el. Történhetett volna bármi. Kitartottam volna melletted.-suttogtam szerelmes szavaim fülébe, miközben gyengéden, és mindent elárulóan megöleltem.
Ő csak megpuszilta a számat. Lehellete csiklandozta az arcomat.
Ledöntött az ágyra, majd simogatni kezdte combomat. Csókolgatta a vállaim, a nyakam, és az ajkaim. Lehunytam a szememet, majd úgy élveztem kényeztetéseit. Éreztem, amint szívverése felgyorsult, és ebből egyből elárulta önmagát. Rám vágyott. A testemre. De én még nem akartam.. Mármint, nem úgy, és nem ott. Meg nem voltam rá kész. Különlegesnek akartam.
-Taylor...-szólongattam elgyengülve
Tay nyomott egy csókot az ajkamra, majd felkelt.
-Ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém...-mondta keserűen.
-Nem kell bocsánatot kérned. Nem csináltál semmi rosszat. Férfiből vagy.-mosolyogtam-Akár farkas, akár nem, te is olyan vagy mint minden ember.
Bólintott, majd megkérdezte:
-Kimegyünk egy kicsit..? Jobb ha kiszellőztetem a fejem.
-Jóó. Oké..-egyeztem bele.
Kint sétálgatunk, mikor kérdezett egy elgondolkodtatót.
-Mik a terveid a jövőre nézve?
-Húú. Háát. Nem is tudom.. Ugye, 2 hét és itt a suli. Nekem meg már most elkellene ismételnem.. Most tudom, jól kell teljesítenem, de nagyon sok időt elvenne.-szomorkodtam
-Értem. De most figyelned kell. Az a legfontosabb.-biztatott
-Neeeem. Te vagy a legfontosabb-ellenkeztem-Megkell beszélni Anyuval, hogy magántanuló lehessek. Nehezebb lesz, de megoldom.-mondtam
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Utolsó éved. Odakell tenned magad. Ne rontsd el miattam. Én mindíg veled leszek.-magyarázta
-tudom. de a hétköznapok..akkor nem. nem bírnám ki-mosolyogtam
Nem válaszolt, csak velem nevetett
Jó volt mikor vele voltaam. Izzott közöttünk a levegő.
-Nem jössz át? Nekem mennem kéne, de viszont nem akarom, hogy elmenj.
-Dee átmehetek,de nem most. Sajnálom. De még el kell intéznem valamit.
-mondta Tay
-Hát jóó. És mégis mit?
-Háát őő. Szóval. tudod Kelly meg Will még mindig nálunk vannak. Valamit tennünk kell.-mondta
-Ajj. Félek.. Tudod?? Tudom, hogy bosszúra szomjaznak, és ha újra elengeditek őket, akkor megtalálnak. Azonban...azt sem akarom, hogy BAJUK ESSEN-nyomtam meg az utolsó két szót.
-Jóó, tudom mire gondolsz. de ne aggódj. Se neked, se nekik nem esik bajuk..-mondta a végén elhalkulva.
Megpuszilta a homlokom, és magához ölelt.
Tovább mentünk, aztán ahoz a ponthoz érkeztünk, hogy ő neki is, és nekem is másfelé kellett mennünk.
-Elkisérjelek?-kérdezte
-Neem. Inkább menj, és intézd el amit kell, aztán siess hozzánk.
-Ok. Szia Szeretlek.-nyomott le egy nagy pusziit az arcomra, majd a számra.
Ő is ment az útjára, és én is. Egyszer visszanéztünk egymásra, és ő kedvesen mosolygott, és kacsintott.
Tudtam, hogy a suli nemsoká itt van, aminek nem örültem. Mindennap suli, aztán lecke, meg a tanulás, és Taylorra meg semmi időm. Ez így nem menne.
Anyuval meg kell beszélnem, hogy engedje meg, hogy magántanuló lehessek. Figyelnék, és még így is jók lennének az eredményeim. Ismerem magam. Tudom. És így meg amúgy sem menne. Kicsit felhúzom magam, aztán egyből elő a karmokkal, meg fújással. Szép lenne, ha ezt látnák. Nem tudhatja meg senki. De ezt a suli, és a sok ember előtt nehéz lenne titkolni. Ha nem kéne suliba járnom, sokkal könnyebb lenne minden.
Taylorral is lehetnék, és a titkom is titok maradna.-amíg ezeken gondolkodtam, hamar hazaértem.
-Sziasztok!-köszöntöttem a családomat.
-Szia kislányom! Hol voltál?-kérdezte anya
-Taylorral császkáltam...-mondtam, majd nemis húztam tovább az időt.
Nem voltam sokat a családommal(sajnos) De mindíg közbe jön valami, és egy teljes napot nem tudok velük eltölteni-morcoskodtam
Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam agépet. Hátha jött levelem tudattal.
Megnéztem, és igen meglepődtem ezt olvasván.
"Kedves Naomy
Rég dumcsiztunk, és már hiányoznak a jól eltöltött idők. Meg persze te is. Szeretnélek látni! Lehet róla szó? Arra gondoltam, hogy még suli előtt vagyunk 2 héttel asszem és addig átmehetnék hozzátok pár napra, mint régen. Olyan jó lenne Várom a válaszod..Ja, és a számom még a régi, úgyhogy hívj ha megkaptad, és érdekel. Puszcsi: Lorenn"
Mikor ezt olvastam, nagyon megörültem. Loren az egyik legjobb barátnőm, és már télleg régen találkoztam vele. Akkoriban, ők elköltöztek messzi tőlem, így nem volt alkalmunk csak úgy összefutni. Lerohantam Anyuhoz, és elújságoltam neki a nemrég történteket.