Már csak arra vártam hogy felvegye.
-Igen tessék?-szólt bele végül.-hangja kissé megváltozott. Mindig olyan csilingelő, és kellemes volt a hangja, de ezúttal nem. Szomorú volt, halk és meggyötört. Azt hiszem ezek a legmegfelelőbb szavak rá.
Míg ezen filóztam, teljesen elfelejtettem visszaköszönni
-Hahóó.Ittvan?-szólongatta az ismeretlent
-Igen, itt. Anya
-Kiaz? Ki van a vonalban?-kérdezgette ismét
-Én vagyok ANYA.. Naomy.-mondtam kihangsúlyozva a lényeget
-Kincsem...Te vagy? Ne szórakozzon kérem...-dörmögte anyu a még mindig nem teljesen felismert idegent
-Én vagyok anyu, Naomy.Higgyük már el.-mondtam Tudtam hogy az utolsó mondatomra, már biztosra fogja venni, kivel is beszél. Mindíg ezt mondtuk egymásnak.
-Te vagy az. Ez nem lehet.Naomy?-izgatottságot, és hitetlenséget fedeztem fel az "új" hangjában.
-Igen anya. Nyugodj meg. minden rendben. Sajnálom, hogy eltűntem. Nem akartam. de most nem mehetek haza. ne haragudj.-hadartam egy szuszra, mintha minnél előbb túl akartam volna esni ezen a beszélgetésen.
-drágám.. tee..el sem hiszem. Mi már.. Mindenki téged keresett, de se híred se hamvad. Azt hittük hogy te...-Anya ugyan nem mondta ki, de én tudtam mire gondol. Azt hitték, meghaltam
-Nem . Jól vagyok, minden rendben. De most nem mehetek haza
-Mi az hogy nem jöhetsz haza?-kérdezte féltőn
Az, hogy mostmár Taylorral nem vagyunk együtt. Szakítottunk. És én nem akarom őt látni. De ha hazamennék, mindent felborítanék.-mondtam
-Kicsikém.. Ez nem megoldás, hogy elbújsz a problémák elől. És ne tedd ezt vele kérlek. Én mindenről tudok. Mióta elmentél, teljesen összeroppant. Már komolyan mondom, kezdek atól félni, hogy idegösszeomlást kap.-motyogta
Sírni kezdtem
-Én nem akartam ezt. De jobb lesz így. Még énsem vagyok jól. Ugyanúgy érzek mint Ő. De nyugi, idővel kiheverem, és akkor hazamegyek.-mondtam-De egyébként is, én nem bújok el, csak kikerülöm.
-Ne csináld ezt. Mindenki miattad szenved, azt sem tudják mi van veled. Ezt nem teheted.-kérlelt
-de igen. Megtehetem. Nem akarom őt látni.. Hazafogok menni. De nem most.-ellenkezdtem
-De hiszen szeret téged- Tudod, hogy szenved? Belebetegedett Naomy. Nagyon nincs jól.-mondta anya.
-Elhiszem. De nem tehetek mást. Idővel ő is belenyugszik. Szerinted nekem könnyű? Szeretem őt Anya.! Nagyon. De megbántott. Nem tudnék újra, tiszta szerelemmel rátekinteni, mert scak gyűlöletet és szenvedést éreznék. Nem tudok neki megbocsátani. Gyenge vagyok hozzá. Mert még mindíg szeretem és hiányzik. Mindenél jobban. De nem fogok visszamenni, épp ezért. Csak rosszabb lenne. Értsd meg.-küzdöttem könnyeimmel
-Ne csak magadra gondolj jó? Gondolj másokra is. a hugodra mondjuk. Tudod min megy keresztül? Elvesztete az egyetlen nővérét. A barátaid. Még mindíg nem törődtek bele, hogy esetleg nem látnak többé. Akkor ot vannak Taylor barátai. Chris.. Jared.. Jason.. ők is nagyon szomorúak. és nem a legutolsó sorban, de Taylor.-mondta anya szomorúan
A sírás, már átalakult valamiféle állandó zokogássá, mely újra és újra felszakadt, mélyről, legbelülről.
-És egyáltalán hol vagy??-kérdezte
-jó helyen..Nem árulom el.. Elárulnád Taylornak ő pedig egyből idejönne. És az lenne a lehető legrosszabb, amit most eltudok képzelni.-túloztam éreztetve ezzel, hogy ezt mennyire nem akarnám
-De kinél vagy?-kérdezte ismét faggatóan.
-Anya!! Valakinél. Ne faggass, jól vagyok, Ennyi. És hidd el hazafogok menni! És tudod mit?? Még előtte szólok is.-mondtam gúnyosan
-Ajj kicsim ne csináld ezt. Én annyira magányos vagyok. Hiányoznak az éjszakába nyúló beszélgetések. És ugye ezt az űrt, Julyval még nem tudom pótolni.
July.. Hát persze
-Anya, kérlek mond meg Julynak, hogy nagyon hiányzik, és ezerszer puszilom. De most le kell tennem. Téged is nagyon szeretlek. Hiányoztok.-biggyesztettem le ajkaim. Hazudtam hogy mennem kell, de már nem bírtam tovább fájdítani a szívét.
-Nee, kérlek.-tiltakozott buzgón
-Még hívlak..-suttogtam, majd végleg letettem.
Körbenéztem a szobába, nagyokat sóhajtozva. A családomon járt az eszem, és Tayloron.
Fogtam magam, majd lementem.
Finom illatok árasztották el, az egész lakást. Nagyot kordult a gyomrom.
Egy nagy nappaliba értem, ahol megpillantottam Sellyt.
A másik irányban a konyva volt, ahol Josh serénykedett.
-Szija.Selly vagyok.-rohant oda a barnahajú copfos kislány. Pirospozsgás arca mosolyra terült. aranyos volt, és szép
-Szija Selly. Engem Naomynak hívtak.-szóltam a leglágyabb hangomon
A kezemet megragadva pici kezével, elkezdett húzni Josh irányába.
-Gyeje, együnk.-kuncogott
Szófogadóan követtem, majd asztalhoz ültünk, ahol már megvolt terítve
Josh odahozott egy rakás melegszendvicset sültkrumplival, majonézzel ketchuppal mustárral.
Ilyet se láttam még, hogy a szendvics meg a sültkrumpli együtt.
De annál inkább ízlett.
-Köszönöm. Ez finom volt.-köszöntem meg bályosan
-Nincs mit.-felelte Josh
Selly amint végzett felpattant majd a Tv elé szaladt, amit hevesen kapcsolgatott
-Majd megállt egy mese adónál, és hangosan ujjongott.
-Lili baba lili baba..
Közelebb léptem Joshhoz.
-Aranyos hugod van...-mondtam, majd a kislányt figyeltem ahogyan a mesélt figyeli gyermeki mosolyával.
-Igen tudom. Nagyon szeretem őt.-mondta.-Ő az egyetlen nekem. Rajta kívül nincs más. Ezért is féltem annyira, és próbálok neki minden lehetőt megtenni, hogy ne kelljen hiányt szenvednie semmiben, és ne érezze magát egyedül. Neki nagyon nehéz volt feldolgozni, Anya, és az apja halálát. De próbáltam megkönnyebbíteni amennyire csak tudtam.-mesélte szomorúan
-Persze. megértem. Hány éves a hugod?
9 lesz nemsoká.-felelte
-És te?
-19..-mondta
Nemoskkal idősebb mint én.. De nem látszorr rajta.. fiatalos arca volt.
-Én 16...-mosolyogtam
-Szerintem a 16 a legszebb év.. meg a 17..-mondta
-Ja..-böktem ki
-Nincs kedved körbenézni a városban?-ajánlotta
-De.. Szivesen..-csillantak fel szemeim.-Ha már ittvagyok-fűztem hozzá
-Jólvan, akkor gyere keresünk neked valami ruhát..-húzott a kezemnél fogva fel az emeletre.-Még van pár ruha anyuéból, ami talán jó rád..-motyogta
-okés..-feleltem lelkesen
Felmentünk abba a szobába, ahol nemrégiben én feküdtem, és a szekrény tetejéről leemelt egy jó nagy dobozt, amiből kikapott pár kacatot, majd az aljáról a ruhákat
-Egy egyszerű kék mély dekoltázsú felsőt, és egy sőtétszürke farmert
Amint elnéztem divatosan öltözködött az anyukája, és még az alakja is jó lehetett.
-Ha nemjó, nézhetünk valamit a hugom ruhái közt. Bár kétlem, hogy azok jók lennének..-mondta
Udvariasan kiment, és magamrahagyott, hogy nyugodtan átöltözhessek.
Belebújtam a holmikba, amik épp jók voltak rám.. Bár a felső kicsit hosszú volt, de attól eltekintve minden passzolt.
Kimentem majd megmutattam magam Joshnak.
Hát vége..:D Ez a fejezet nem volt annyira eseménydús, max az eleje.. a végén már csak ismertető volt Josh családjáról. Remélem igy is komiztok.. Nagyon megköszönném. Puszii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése