22.fejezet-Feledés, vagy újrakezdés?

-Véget akarok vetni ennek az egésznek!! Mindennek. Nem akarom ezt érezni.Neem.-mondtam halkan, már-már suttogva.
A könnyek égették bőröm, és utat törtek magukak. Nem érdekelt smemi. nem érdekelt, Josh most valyon mit hitt rólam. nem érdekelt, milyen gyenge voltam. Nem érdekelt, hogy teljesen összezuhantam. egyszerűen csak kiakartam sírni magam. Végre és mindenkorra. Bár nem láttam végét. Úgy éreztem, sosem fogom tudni elfelejteni mindazt ami történt, továbblépni, és abbahagyni az állandó jellegű sírást.
-Tudom..Megértelek.. Beszélj vele!!-mondta nagy meglepetésemre Josh
-Mii? Mivan? Miket mondassz? Nem! Nemlehet!-förmedtem rá
-Mitől félsz?-szólt vissza.
-Én semmitől.Nem.-vágtam rá gyorsan, mégis bizonytalanul.
-De igen! Érzem hogy félsz, csak nem vágom mimiatt.
-Nem..Én nem tudom.. Egyszerűen csak rettegek attól, hogy belevetem magam egy új kapcsolatba, vagy netán-tán , esetleg, lehet hogy újra Taylorral akkor újra meg újra csalódom. És fájna. Ezt akarom elkerülni. Lehet gyerekesnek tartassz, de nem érdekel. Nem tudod mit éltem át. Mennyire szenvedtem sőt szenvedek. Nem tudom megakadályozni, de talán egy ideig húzhatom. És lehet, most elkéne kerülnöm mindent.-mondtam elmélkedve
-Ez egy célzás?-kérdezte szomorúan.
-Lehet. Megkéne értened. Ami taylor és köztem volt, és még talán van is, nagyon erős. Mindennél erősebb. Egyszer talán majd megérted. Nemtudom őt egyhamar kiverni a fejemből. És nem tudom hogy akarom-e egyáltalán. Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy lehetne ennek jövője, mert szeretem. de aztán mindíg kiverem a fejemből, mert nem fogok még egy óriási hibát elkövetni. És itt vagy te is. Mindent összekutyultunk. Közelebb kerültem hozzád, mint gondoltam volna.-vallottam.
-És ez baj?-kérdezte aggódó szemekkel
-Erre még nem tudom a választ. Igazad van. Időre van szükségem. Majd ha összeáll a kép válaszolok neked.-bújtam ki a válasz alól. nem akratam elhamarkodott választ adni.
-Menjünk haza.-nyújtotta felém a kezét.
Elfogadtam, majd felálltam. Az út hátralévő részében, nem beszéltünk többet pár szónál.. De jobb volt hallgatni.
Mikor hazaértünk elkértem Taylortól a telefont, és felhívtam Anyut.
-Szia anyu!-szóltam bele a telefonba.
-Kislányoom.Úgy örülök, hogy hallom a hangod. Bár téged is hallanálak kicsikém. Miújság? minden rendben? -lelkendezett
-Igen anya, minden oké. Dee, most a suliról szeretnék veled beszélni.-mondtam kicsit félve
-Én is akartam már, de mindíg más járt a fejembe. nem jutott eszembe.Nem volt alkalmam hosszasan elbeszélgetni veled. De úgy láttam jónak, hogy kiirattalak a suliból. a Felvételikre, vizsgákra meg ilyenekre uygan be kell járnod majd, és fel is kell készülnöd. Nehezebb lesz, az biztos, de nem én alakítottam így.-mondta
-Anyu.. Én épp ezt akartam mondani. Már beszélni akartam veled erről otthon, de nem volt alkalmam elmondani.-motyogtam egy szuszra, minnél előbb túl essek rajta.
-Szóval ezért mentél el??-kérdezte
-Neem, dehogy. Te is tudod hogy mi miatt. Ennek semmi köze a sulihoz. De, szerintem hamarosan hazamegyek. Ne szólj róla senkinek, nem akarom hogy olyanok fülébe jusson, akivel nem szándékozom találkozni. Dee, nem tudod mikor lesz az első vizsga?-kérdeztem.
Az olyanok alatt valójában Taylorra gondoltam. Ő volt az egyetlen akivel nem akartam találkozni.
-Neem, de hamarosan. És még azelőtt bekéne menned megbeszélni a dolgokat. De drágám, ez nem lesz így jó. Én annyira rosszul érzem magam, mióta nem vagy itt. Te az én kicsikém vagy, és most elhagytál.-hallani lehetett a hangjában az elérzékenyülést, és azt amint kiereszti magából a bánatát.
Nkeem is könnyek szöktek a szemembe.
-Anyuu.Nee, ne mondj ilyet. Én nem hagytalak el. Nem is foglak. Vedd úgy, hogy elutaztam egy kis időre. bár ez igaz is. De te is nagyon hiányzol nekem. Jobban mint hinnéd. És July is nagyon.
-Tudom. de annyira rossz nélküled. Így félemberek vagyunk.
Hát ez az.. félember.. Ahogy ezt kimondta anyu, minden világossá vált. Félember.. félember..
Taylor nélkül én is félembernek éreztem magam.
-Itt vagy??-szólongatott Anyu
-Taylorral mivan?-csúszott ki akaratlanul a számon.
-Ezt most komolyan kérdezed?? Te hogy lennél?Én nem is tudom hogy lehetne elmondani. Az arca be van esve, szeme alatt karikák éktelenkednek.. Teljesen megváltozott. Összetört. Neki is épp olyan fontos vagy, mint neked ő volt. Tiszta szívből szeret téged. Beszéltem vele. Tudom, mi történt.-magyarázta
-Ha tudod, akkor megértessz.-vágtam közbe
-Neem Naomy. Lorennel is beszéltem. Mindent magára vállalt. És Taylornak igaza volt. Csak te amilyen makacs vagy, és meggondolatlan egyből elhamarkodtad a helyzetet.-oktatott ki.
-Anyaaa! Elég már. nem kell a kioktatás. Ott voltam, láttam. Csókolóztak. Ez nem változtat a tényen!És én már továbblépnék. Nem akarok miatta sírni. nem fogom újra-meg újra becsapni magam. Taylorral már nincs miről beszélnem.-mondtam
-De hiszen szereted! -mondta, kissé felemelve a hangját. úgy csinált, mintha egy matekpéldányt akarna elmagyarázni, de én olyan hüyle, és érthetetlen vagyok, hogy nem vagyok képes felfogni, és már kiabálva kell elmondania azt az unalmas egyenletet.
-Nemérdekel! Továbbkell lépnünk. Így lesz a legjobb.
-És ezzel kit akarsz becsapni?? Csak saját magadat áltatod, és hitegeted, hogy minden jobb lesz. Miközbe így rontassz el mindent. Önfejű vagy és makacs, pont mint az apád! Próbálsz elmenekülni a gondok, a problémák, és az érzéseid elől, tudván hogy így majd minden jobb lesz! De tök hülyeséget csinálsz.
Sírni kezdtem..
-Jó és mégis mit tegyek?? Hmm.? Mennyek vissza, és tegyek úgy, mintha misem történt volna? Új életet kezdtem. Máshol, és mással! Van már egy új srác.-böktem ki.
-Miii?-kérdezte anya szerintem leesett állal. mit megnem adtam volna érte, hogy lássam az arcát..
-Jólhallottad. Joshnak hívják. És azthiszem kezdek többet érezni iránta holmi barátságnál. Mellette minden olyan egyszerű. És nekem most épp ez kell.-mondtam önelégülten.
-Hát legyen. Sajnállak.-mondta, majd rámnyomta a telefont.
-Ez meg mi volt?? Mire akart ezzel kilyukadni? -értetlenkedtem.
Csak ültem, és magamelé bámulva próbáltam fejtegetni az imént elhangzottakat..
Ezek szerint, télleg nem scak mentegetőzött.? Igazat mondott? Áhh. nemtudtam.. nem si érdekelt... Új Naomy lettem, és kész. Ami volt, a múlté. Motmásr a jelenben kell élnem. Ezzel lezártam az ügyet.