20.fejezet

Josh szemei felragyogtak amint rámpillantot, és látszott rajta hogy nincs ellenvetése a megjelenésemmel.
-Igen.. Tökéletes..-dadogta-Lemegyek szólok a hugomnak, hogy ő is készülődjön.-majd elindult lefelé a kanyargós lépcsőn
Josh lement, de pár perccel később már vissza is tért a húgával a nyomában.
-Naomy. Majd megmutatom a kedvenc helyemet, okéé?-pislogot Selly kedvesen
Ahogy ránéztem elöntött a szeretet, és a gondoskodás. Ez a kislány kihozta belőlem az anyai ösztönöket, a gyermeki mosolyával, és az önzetlen szeretetével. /Addig jó, amíg még tud így nézni.
-Rendben van.-mosolyogtam rá kedvesen
Behívott a kis szobájába, és nyöszörögve szólt hozzám
-Nemm tudom mit vegyek fel. Segítessz?-bigyesztette le pici, rózsaszínes árnyalatban tündöklő ajkait
-Hát persze.-kuncogtam
Odahúzott a gardróbjához, és keresgélni kezdtünk valami megfelelő öltözéket.
Az első szembetűnő kis pólót húztam ki, ami elnyerte a tetszésem.
Amint a kezembe fogtam, elöntött valami furcsa érzés.
Sárga színű, rózsaszínnel díszített szivecskék voltak rávarrva. Olyan aranyos volt, és picike.
-Ez tetszik?-kérdeztem
-Igeen...Ehhez van egy gatya is.-motyogta, majd kirántott a stóc
legaljáról, egy kis gatyát.
A mintázata olyan volt mint a pólónak, és pamut anyaga selymes volt.
-Na?
-Ez nem csúnya szerinted?-kérdezte
-Dehogy. Szerintem nagyon aranyos.-mosolyogtam rá. Nem bírtam megállni, hogy ne érintsem meg kipirult arcát
Lehunyta a szemeit, és halkan felkuncogott.
-Na bújj bele, én addig kint megvárlak.-szóltam, majd kiléptem a szobából
Indultam volna az én szobámba, és már átléptem a küszöböt is mikor megtorpantam.
Lemertem volna fogadni, hogy úgy elvörösödtem mint egy rák.
Véletlenül rajta kaptam Josht amint épp öltözött.
Egy farmer ugyan volt rajta, de a felső testét nem fedte semmi.
Napbarnított bőre, és kockás hasa felém fordult teljes egészében.
Amint sikerült levenni a testéről a tekintetem és Josh arcát fürkészhetem, most mit gondolhat vajon, nem tudtam semi érdekeset kiszűrni.
-Bocsii.. Én..Én sajná..lom..-motyogtam tagoltan
-Haggyad.. Semmi baj..-villantota ki fehér, tökéletes fogsorát, miközben magára kapott egy felsőt.
Elfordultam, majd türelmesen várakoztam.
Teljesen elmélyültem, és fantáziálgatni kezdtem..
Jézusom Naomy miket gondolsz..! Hagyd abba most!
Próbáltam türtőztetni magam.. Biztosan agyamra ment a bezártság...
Josh hátulról óvatosan megérintet, és a fülembe nevetett.
-Úgy csinálsz, mintha egy óriási hibát követtél volna el.. Nem történt semmi. És egyébként sem vagyok szégyenlős.-nevetett
Szótlanul álltam, és hálaisten Selly megjelent, oldva ezzel a zavartságom, és a feszültséget, ami bennem izzott.
Lementünk, mindannyian összeszedelőzködtünk, és kiléptünk az ajtón.
Kicsit furcsáltam a környezetet, mert hasonló volt az én otthonomhoz. Kivéve, hogy ez gondolom a kertváros közelében lehetett.
Elindultunk a kis úton, ami az utca végére vezetett.
Onnan már sokkal áttekinthetőbb volt hogy ez mégis egy nagy város, forgalom, sok ember, üzletek, parkok stb.
-Naomy, majd ide bemegyünk. Van ott egy nagy pajta, és mindíg ott szoktam játszani..-ujjongott Selly, miközben a szemközti oldalon elhelyezkedő parkra mutatott.
-Van kedved vásárolni?-zavarta meg a csendet Josh.
-Mégis mit??-kérdeztem kiváncsian
-Hát ruhát...nem járhatsz mindíg ebben.. ez rámnézve is rossz lenne.-vigyorgott
-Ááá nem..Dehogy..-mondtam
Nem akartam az ő bénzémől költekezni magamra.. Vicces lett volna.
-naa..Miért nem??-nézett rám szomorkásan
-Nem fogok magamnak vásárolni a te pénzedből. Nem vagyok érdekember..-mondtam
-Nem te költöd hanem én.. És ezzel engem tennél boldoggá. Ne ellenkezz már.
-Nemár. Ez nekem olyan kínos lenne.-motyogtam
-Ez a minimum..-vágta rá egyből.-Na gyere, mondta majd kézenfogott, és behúzott egy üzletbe
valamit susmogott azzal anővel, aki felém idegezett, aztán betesséket a próbafülkébe, míg a másik pár ruhát adott nekem. Kezdtem örülni, hogy ennyivel megúszom, ahoyg később kiderült Elena nevezetű eladó felém tartott még egy rakással.
-Kezd el öltözködni, és szólj ha valami nemjó.-mondta Elena, mielőtt elhúzta volna a függönyt.
Nem volt más lehetőségem, úgyhogy követni kezdtem az utasításait. A végén már élveztem is. Tetszettek a ruhák, amiket válogattak nekem, de valahogy nem voltam benne önmagam. Mind oylan plázacicás ruci volt, melyekben eddig életemben nem léptem volna ki az uccára.. Miniszoknya, toppocska.. felejtős. De akkor valahogy megtetszettek.
-Na miylen?-kérdeztem megszeppenve Josht.
Egy szűk, fekete farmer volt rajtam kissé lágyabb anyagból, és egy fehér mély dekoltázsú ezüst strasszal kirakott szélű felsővel.
-Húú.. Elképesztő vagy..Nagyon..Ő..Csinos..-mondta
-Nem én, csak a ruha..-nevettem
A következő szett már sokkal jobban tetszett.
Egy sima rózsaszín trikó, egy fekete pulcsival, és egy kék farmerrel. Ez vagányabb volt, és szolidabb is mint az előző. De persze, Joshnak ez is tetszett.
Sok cuccot próváltam még fel, de egy különösen megtetszett.
Lehet azért, mert oly távol állt tőlem.
Egy arany színű miniruha, amit két oldalt vékony pánt tartott. Elképesztően szép volt.
Egy oylan cuccot sem vettüünk, ami stílusban engem képviselt volna, mert ezek mint olyan
plázacicásak voltak. Mondhatjuk, átváltoztam..
Új élet, új ruhatár..
Ahogy ez a gondolat átfutott az agyamon, egy szomorú mosoly ült ki az arcomra.
De ez segített abban, hogy magam mögött hagyhassam a múltamat, és csak a jelenre koncentrálhassak. Kisebb, nagyobb sikerrel.
Volt, hogy még mindíg Ő szerepelt azb álmaimban, és a képek melyeket sokszor elmélázás közben láttam azok is mind az ő arcát tükrözték.
A vásárlás után, elmentünk a megbeszélt parkba, ahol más Selly élvezhette a kényesztetést. Gondolom pár már ismert lánnyal futott össze, mert igen barátságosan játszottak egymással.
Miután hazaértünk, lepakoltam a sok ruhákkal teli szatyrot, melyet egy nap alatt sikerült begyűjteni..
-Mégegyszer köszönök mindent...-mondtam hálásan
Nem sok mindenki segített volna egy számára ismeretlen személyen.Az meg pláne, hoyg nem költött volna rá egy csomo pénzt.
az adósod vagyok.-mondtam, majd megöleltem.
Kellemes, finom illata volt, de hamar elhúzódtam, mert Taylor jutott újra az eszembe. Ő is mindíg úgy ölelt mint akkor Josh.
-Mi a baj?-értetlenkedett
-Sajnálom.. Csak felkavarodtak az érsések bennem. Még nem vagyok teljesen jól lekileg.-hunytam le a szemem, sajnálkozólag
Ez így nem mehetett tovább. Tudtam, hogy elkell őt felejtenem egyszer és mindenkorra.
Ez nevetséges, hoyg megölelek egy másik srácot, és már újra ő jár a fejemben...
-Semmi baj. De megkéne tanulnod elfelejteni a múltat...-mondta
-Igen tudoom. De nem vagyok tisztában még az érzéseimmel. És fogalmam sincs, hogy csináljam.-keseredtem el.
-Lekell foglalnod magad. Ha mindíg mással törődsz, és nem lesz sok időd egyedül lenni, gondolkodni, akkor idővel már nem is jut az eszedbe.. És én majd segítek neked. Haa.. akarod.-mondta
-igen, jó lenne.-mondtam, majd küldtem egy féloldalas mosolyt felé.
-Főzök valami ebédet.-mondta figyelemelterelésképp.
-Segítek..-lelkesedtem fel.
Otthon is sokszor főztem..Basszus.. már megint a múlt..:/
-Oké.. mi legyen az ebéd?-kérdezte
-Fúú, nem tudom ti mit szerettek, de én most megennék egy jó kis lencsefőzeléket..-kuncogtam
-Jóó. Az már úgyis rég volt, és mi is szeretjük..
*****
Pár óra múlva, már készen is lettünk, és már megis ebédeltünk.. Jaa. Ebédeltünk, délután 3-kor..
Jó párost alkottunk Joshhal.
Eljött az este, és már elvásra került a sor.
-Őő. Akkor most hogy lesz.?-kérdeztem
-Hát úgy mint eddig. Te fent, Én meg alszom itt.-mutatott a kanapéra.
Elöntött a lelkismeretfurdalás. Most télleg, kiturtam a szobájából?
-Neee! Aludj csak te a szobádbam, nekem is jó lesz itt.-mondtam neki, és bociszemekkel próbáltam rávenni
-Jajj nemár. Megvagyok itt, igen kéynelmes.-ütögette meg az ágyat vigyorogva.
Elhúztam a szám, és hagytam hagy legyen amit ő akar. Felmentem, és belebújtam a pihe-puha ágyba, miközbe eszembejutott, Josh meg lennt alszik, a kényelmetlen, kemény kanapén.. Aztán még gondolkoztam egy keveset, de rám fért a pihenés. Hosszú napom volt...
Elnyomott az álom, és aludtam az igazak álmát.