23.fejezet-Valami új

Josh feljött, én pedig odamentem, és átöleltem.

-Mindent sajnálom. Buta voltam. És ne hidd, hogy én ilyen vagyok. Egyébként nem. csak kár, hogy most ismertél meg.. De, ami fontos, hogy tudom a kérdésedre a válaszom.-suttogtam fülébe

Ő csak ennyit mondott:

-És ez baj?-idézte fel szavait

-Nem, nem az. Egy újéletet kezdtem. Veled..-mondtam

-Közösen?? És már egészben velem leszel?-tudakolta, hogy biztos legyen a saját, és az én érzéseimmel is.

-Már nem tartozom magyarázattal Taylornak, és hozzá se. Ő a multé. Én viszont megtanulok feledni, továbblépni, és már csak neked van helyed.-mondtam

-Ezt nagyon jó hallani. De nem fogod megbánni? Dönthetsz. Én semmire nem kényszerítelek.-mondta magabiztosan

nekem meg jól esett, hogy tiszteletben tartotta a kívánságom, és a döntéseim.

-Tudom De én nem szándékozom meggondolni magam.-feleltem egy kis tétovázás után.

Josh közeledni kezdett, mire én teljesen bepánikoltam, és elfordítottam a fejem.. Erre még nem álltam készen.

-Még..Várj rám kérlek. ez gyors.-csitítottam indulatait.

-Rendben. Megértem.-mondta ő is beleegyezően.

Megpusziltam a nyakát, majd kimentem a fürdőbe, kis egyedüllét után keresgélve

De nem jött össze.....

A tükörképem visszanézett rám, és szánakozóan pislantott vissza.Nem csak én voltam.. Ketten voltunk. A régi butus, naív Naomy, és aki lettem, az összetört szívű lány, aki próbált megállni a saját lábán. de annyi fájdalom, és keserűség volt bennem, hogy nehéz volt tisztán gondolkodni. ezért elkövettem hibákat.

Sértett az a személy, akit a tükörben láttam. Mintha nem értett volna egyet velem. Nem őrültem meg, nyugi. Mármint, remélem..De így volt.

Belülről folytogatott, én pedig haldokoltam. Ki akart törni. A másikfelem azt kiabálta, hogy nee! Ne adjam fel a múltat. De ÉN azt éreztem ez a helyes. És ennyi. Nem bírtam tovább, szenbenézni saját magammal. Kimentem, beszélnem kellett Joshal.

Hiányzott a családom. És anya szavai is kicsit észheztérítettek. Utáltam, d emindíg neki volt igaza.

-Josh..-léptem közelebb hozzá.-Hazaakarok menni.-nem kerteltem, egyenesen kimondtam.

-Mii?És mégis mikor?-kérdezte

-Minnél előbb. A családomnak szüksége van rám, és nekem is őrájuk. Anyu teljesen kivan... Nem jó így. De visszajönnék.-mondtam

-Biztos ezt akarod?-kérdezte.. Taylorra célzott.(szerintem)

-Teljesen.-vágtam rá

-veled mehetnék?-kérdezte elhalkúlva

-Háát.Miért is ne.-feleltem

Elmosolyodott, de hirtelen komollyá vált.

-Selly?

-Húú! -nyögtem..csak ennyi telt tőlem.

-Nem hagyhatom itthon magára.De most elvinni sem vinném el.-mondta szomorúan

-Nincsenek barátai? Vagy ismerősötök, akiknél addig jóhelyen lenne?-hoztam del az ötletem.

-Hát persze..Elena. Ő a családunk közeli ismerőse. Anyu barátnője volt. Biztos segítene.-mondta boldogan, felcsillant szemekkel.
Én is mosolyogtam.
-Megyek felhívom.-jelentette ki, majd eltűnt .
Örültem hogy Josh velem jön. Így sokkal könnyebb lesz, megtartani a magamnak tett ígéretet. azthiszem.
Pár nap elteltével, már anyuval is megbeszéltem, és már minden készen állt, a "visszatérésre".
Másnap indultunk.
Az aznapi nap a pakolásról szólt, és hogy sellyt elvittük Elenához. Mindenem megvolt, minden fontos, szükséges dolgot beszerzett nekem Josh. ezért örökké hálás leszek neki, az egyszer biztos.
Éjszaka, álmatlanul, meggyötörten vergődtem. Féltem, az elkövetkezendő napoktól. Mi lesz, ha minden másképp sűl el? Ha Jost egyszerűen lenézik amjd a szeretteim, és gorombán bánnak veel.. mi lesz, ha Taylor majd próbálkozni fog.. Mi lesz, ha nekem meg nem lesz ellenemre. És mi lesz, ha scak jobban kiborulok? márha ennél lehetett volna jobban..
Lehet, korai ötlet volt? Nrem kellene ilyen hamar hazamennem? Mivan, ha hülyeséget csinálok?
Annyi kérdés volt, amire keresve se találtam válaszokat. Féltem, hogy valami hülyeséget csinálok. Nem tehetem meg. Már nem. Mostmár én is épp úgy mint Josh, felelőséggel tartozom neki.
Félek. Előre félek, hogy megingok. Taylor.. Taylor Taylor Taylor Taylor.. Miért tetted ezt velem? Miért kellett mindent elrontanod? Miért nem szerettél úgy, mint ahogyan én imádtalak téged!? Átvertél. Azt hittem boldog vagy mellettem. Hogy nincs szükséged másra..
dehát persze.. hogy is kellettem volna épp ÉN neked. Te olyan tökéletes vagy, és elképesztő. A helyedben, én nekem sem lett volna szükségem egy oylan csúnya, ügyetlen, gyenge lányra mint én...-eféle gondolatok gyötörtek, és nem hagytak aludni.
De tudtam, meg kell próbálnom egy kicsit erősnek lennem. De akkor is ott motoszkált bennem az a hang, hogy gyenge leszek, és hagyom amgam az érzések szerint cselekedni.
Ez nem lenne fer Joshsal szemben..
Utána még nagyon sok mindenen törtem azt a ..... fejem, de nem jutottam düllőre. Aztán hagytam magam elmerülni az öntudatlanságban. ( Bár megjegyzem, anélkül is abba voltam)
Még meggondolhattam volna, de nem tettem.
-Szia Naomy! Hogy aludtál?-kérdezte kivirultan Josh. Látszólag, ő várta ezt a napot. Ellentétben velem.
-Köszi jól!-Te?-füllentettem, miközbe próbáltam látszólag jókedvűen mosolyogni.
Egyébként bántott, hogy nem lehetek őszinte Joshsal, még akkor sem, ha ő mindent elmondana nekem. De ő nem tudhatta az életem nagy titkát. Nem.. És emiatt hazudnom kell neki. Mindíg.És ez bűntudatot keltett bennem.
-Én is.-vigyorgott
Megreggeliztünk, kivittük a cuccokat a taxihoz, és elindultunk a reptérre.
Kicsit sokat kellett várni a felszállásra, de a lényeg, hogy minden rendben ment.
Josh elaludt az úton én pedig őt néztem. Ar arca olyan fiatalos volt, és nyugodt. Nagyon jóképű volt. Barna fürtjei belelógtak a szemébe, de őt ez mistem zavarta. Olyan kisimult volt, és sima. Utána meg szintén gondolkodtam. Azon, hogy mi lehetne a legjobb döntés. Én már nem tudtam.
A landolás után, taxival mentünk el hozzánk.
*****
Mikor kiszálltunk, kicsit tétováztam. Elkapott a pánik, és a gyomrom úgy remegett, minta épp akkor szálltam volna ki egy nagyon állat körhintából. Josh addig, kiszedte a csomagokat, és mellém állt.
-Nem megyünk be?-zökkentett ki Josh a gondolatokból.
-Dee..M.Mennyünk.-fogtam meg a szabad kezét, majd elindultunk az ajtófelé.
Szokás szerint nyitva volt, így bementünk.
Minden olyan volt, mint emlékeimbe. semmi sem változott. Egyből otthon éreztem magam.
-anyuuu! Megjöttem!-kiabáltam
-Kicsiim! Hát itt vagy!?-szaladt le a lépcsőn az én drága édesanyám.
Azonban, mikor mehlátta a mellettem álló fiút, megállt, és lassabban, mintha óvakodva közeledett volna tovább, miközbe végig őt méregette.
-Kicsikéém. Jól vagy?-nézett végig rajtam, miközbe arcomat két keze közé fogta.
-Nagyon csinos vagy.-jelentette ki.
-Igen, jól. Köszi. Éstii?-érdeklődtem.
-Hát mostmár igen. De nem akarom hogy elmenny. Maradj itthon kérlek!-fűzögetett.
-Ezt majd megbeszéljük. de beakarom neked mutatni őt. Anyu, ő itt Josh.-mondtam mosolyogva.
-Látom..-dörmögte az orra alatt közönbösen.
Én próbáltam minnél észrevétlenebbül közölni vele, hogy mi a helyzet. Megböktem az oldalát, jelezve hogy ezt nem kéne.
-Örvendek.-tette hozzá durcásan, amint felfogta hogy mit akartam vele közölni.
-Viszont.-felelte kedvesen Josh.
Felmentünk, és segítettem neki elhelyezkedni.
-Szép szobád van.-dícsérte
-Köszii.-mosolyogtam. -Pakolj le nyugodtan, nekem van egy kis beszélnivalóm anyuval, addig rendezkedj el meg minden.-Rendben lesz?-kérdeztem.
-Persze, menj csak.-intett
Lemnetem, és szó szoros értelemben nekiestem anyámnak, pedig semmi kedvem nem volt vitatkozni, főleg hogy most látom azóta..
-Anyu, ez meg mi a farnc volt???-vontam kérdőre
-Nem tudom..-vontott vállat.-Igazán szólhattál volna, hogy ez is jön-sziszegte
-Milyen eeez? van neve is.! Joshnak hívják.. Mi bajod van, elmondanád?
-Egyszerűen scak nem szimpatikus. És te meg scak álltatod magad, hogy szereted. A fenéket szereted te.. Csak kárpótolni akarod Taylor! Csak kihasználod.-mondta
Ez nagyon sértett, hogy ilyen dolgokat vág a fejemhez..Pont ettől tartottam.
-Neem. Az nem helyes, hogy beleszólsz az életembe. Ez nem tartozik rád. -förmedtem rá.
-Dee látom, hogy nem cselekedsz jól. Nem értem, hogyha szereted, miért akarod távoltartani magadtól. Rossz látni, hjogy mit próbálsz elhitetni magaddal, és hogy feleslegesen kínzod magadat.-mondta teljes komolysággal a hangjában.
-Mert ha adnék neki egy esélyt, tudom, hogy újra megtörténne. És megint fájna. Ezt nem akarom. Inkább megpróbálok valami mást. És mostmár úgyis mindegy. Nem tehetek mást. Motmásr nem lehetnénk újra együtt, még akkor sem, ha tudom hülyeséget tettem. Azzal Taylornak ártanék. Teljesen összezavarnám.
tulajdonképpen, ezt akkor mondtam ki először. Hogy a valós ok igazából, hogy rájöttem rosszul cselekedtem, és mostmár próbálok ezalól kibújni.
-Jajj kicsim.-mondta anya lágy hangon, és magához szorított.
Elsírtam magam. Kibuggyantak az első könnyek.
-Most mégis mit tegyek?-kérdeztem tanácstalanul.
-Szereted Josht?-kérdezte
-Nem tudom.. Nem tudom mit érzek. Inkább csak, hálát, amiért annyi mindent megtett értem, holott nem is ismert. És, tudod, mellette más vagyok. Olyan, aki lenni akarok.-motyogtam, lesütött szemmel. Szégyelltem magam, mert anyának igaza volt. Kihasználtam volna? Lehet..
-És Taylor?
A névre vágtam egy elkeseredett fintort, majd belekezdtem.
-Taylo.. Húú. Őt örökké szeretni fogom. Ő a szerelmem. Mindennél jobban szeretem, ezért is félek, hogy csalódnom kell.-mondtam tiszta szívemből.
-Csak bízz meg benne.Most télleg nem ő volt a hibás. Én a helyedben a barátnőimet válogatnám meg..-mondta
Ebben a percben, anyu nem az anyám volt. Úgy éreztem, a legjobb barátnőm, akinek elmondhatom a gondjaimat, és ő segít nekem, tanácsokat ad, ahogy egy barátnőhöz illik, és nem ítélkezik felettem.
-Nem tudom.. Lehet jobb lesz ez így. Mostmár nem fordíthatom újra fel az életét. És én is mondtmár elhatározást hoztam. Összejöttem Joshhal, és nem tehetem meg vele, hogy megbántom. Új életet kezdtem.El akarok felejteni mindent, ami HOZZÁ kapcsolódik. De meg is akarom tartani magamnak.-sírtam.
-Te tudod, csak nehogy megbánd.-szorított ismét magához.
-July? Hol van?-hoztam fel, hogy eltereljem a gondolataimat.
-Iskolában. Nemsoká végez.-felelte
-Tudja hogy ittvgyok?-kérdeztem.
-Azt tudja, hogy hazajössz. Hogy mikorra érkeztél, azt nem tudja. -mondta
-Értemegyek. Biztos örülne. És én is megakarom már szeretgetni végre.-nyafogtam
-Jó.. Most van 1 óra. 35-kor végez. Meg még ebédel.. 45-körül jön ki a suliból. Most kéne elindulnod.
-Jó, akkor már ittsem vagyok.-töröltem le könyneim, és elindultam az ajtó felé.
-Héj..Kisasszony. És a fiúval milesz?-kérdezte
-Basszus.. Josh.. Mond meg neki, hogy elmentem a hugomér. Majd jövök. Puszii.-már mentem is.
Már a sulinál várakoztam, mikor valaki a nevemen szólított. Megdöbbenve néztem az ismerőst.