3.fejezet/Örökké valóság

Nem tudtam mit reagálni, csak mereven néztem nagy sárga szemeit, mikor valami különös dolgot mondott.Vagy gondolt.Én már nem is tudom...

-Naomy.Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.Sokan mások vannak olyanok mint te.Nekik is macska vér folyik erejikbe.
Pont mint neked.Még biztos megvagy rémülve, de később mindent "tisztábban" látsz majd.Mindent kitanúlhatsz tőlem. Azért is vagyok itt Naomy.
Enek így kellett lennie. Már több mint 100 éve élek, és most itt vagyok, hogy téged tanítsalak. Ez nem a véletlen műve.
-És ők is itt élnek? Láthatom őket?-kérdeztem.
-Természetesen,bármikor.Az egyik tehetségetek az is, hogy nagyon gyorsak vagytok, így bárhol légy,bármikor hihetetlen gyorsan eljuthatsz, az úticélodhoz.
-És, és mit kell még tudnom?Nagyon furcsa ez most nekem, volt egy balesetem, a házikedvencemről kiderül, hogy több mint 100 éves, és hogy megmentette az életem,mitől
én is macskalettem!?-törtem ki zavartságom miatt.
-Tudom, hogy ez most zavaros, de hidd el később teljesen természetesnek fogod tartani.De tulajdonképpen nem vagy úgy macska.Nem vagy képes alakváltoztatásra,csak a képességeinkel rendelkezel.
Tudnod kell, hogy vannak szabályok amiket be kelll tartanod.
-nem fedheted fel a titkod.
-nem használhatod képességeidet az emberek ellen-szólt.
Lesznek még más kikötések, amelyeket be kell tartanod, de azokkal majd csak később kell foglalkoznod-jelentette ki.
-Rendben ez eddig világos, csak azt nem értem, hogy miért pont velem történik ez az egész. Minden olyan jó volt. És most valamilyen okból fogva, minden más lesz.-keseredtem el.
-Ennek így kell lennie.Kaptál egy lehetőséget, egy másik élethez, amivel te nem szeretnél élni. Mégis miért? Nem oylan bonyolult ez mint látszik.Ez egy csodálatos dolog,
hogy te megismerhetsz oylan dolgokat, és tapasztalhatsz, amiket más scak a mesékben olvas.Ezzel élned kell.Nem dobhatod fel.-keseredett el a hozzáálásomon.
-Rendben van, igazad van. Ez nem egy mindennapi dolog. Jut eszembe. A titok az a családom előtt is titok?-kérdeztem rá.
-Természetesen.Erről ők sem tudhatnak, ahogy mások sem.
-De mégis, hogy fogom tudni eltitkolni ezt az egészet?-kérdeztem vissza hirtelen.
-Óvatos vagy.Tudni fogod, mikor mit kell tenned.Csak a szavakkal kell bánnod, a többi mind önmagától adódik. Ez már nem csak rólad szól.-véste belém
-hmm. azt hiszem menni fog-nyugtattam meg.
Nagyon érdekelt mostmár minden erről az egészről.Úgyhogy alényegre is törtem:
-Szeretnék találkozni a többiekkel!-mondtam neki.
-Ezzel még várj egy kicsit.-förmedt rám.
Nem örültem válaszának, de elfogadtam, mert úgyis annyi kérdés volt még a fejembe.
-Mau! Ezentúl nem lehet barátom?Nem lehetnek majd gyerekeim?-kérdeztem megijedve
Kicsit elgondolkodott, láttam rajta, majd válaszolt:
-Ember semmiképpen.Csak magunk fajtából válogathatsz-kötötte ki.
-Áháá.Értem. De ugye ők ugy néznek ki mint a rendes emberek nem?-kérdeztem kiváncsiságból, mert nem tudom miylenek lehetnek.
-ajj. Naomy! Ne légy már buta. Természetesen néznek ki, ha nem így lenne, egyből látszana róluk hogy mások.Mint ahogy rólad is.-szidott meg egy kicsit.
-Télleg, mondtad több mint 100 éves vagy! Én is ilyen sokáig fogok élni?-kíváncsiskodtam.
-Nicsak.A legjobbat el is felejtettem mondani. Sosem fogsz megöregedni, és meghalni sem. Hallhatatlan vagy.
Azonban, ha megszeged a szabályokata fentiek, akik határoznaka sorsunkról, akkor ők képesek elpusztítani.De más nem.
Pff. jézusom! ez szörnyű! nem hsizem el! Ez oylan jó? hogy végignézhetem hogy a szeretteim, hogyan fognak meghalni? Télleg.Csodálatos.
-De szerinted ez jó? Jó, hogy végignézhetem, hogyan halnak meg azok,akiket szeretek? és Hogyan öregszenek meg?
És kicsit sem lesz feltűnő, hogy én 20 év mulva is úgy fogok kinézni mint most?-nevetségesnek tartottam.
Ez nem jó. Vannak hátrányai ennek az egésznek, mint minden másnak is. Semmi nemn tökéletes. Nem könnyű ezt majd végigcsinálnod.De nemn is lehetetlen.
Kellő tanulással, és tapasztalattal magad mögött, sokkal könynebb lesz majd. És a külsőd sem probléma. Ameddig szüleid, barátaid élnek, addig te az ő szemükbe fejlődsz. De csak a mások, látják
valódi éned.Érted már?-kérdezte.
Beszélgetésünket anya megzavarta, így nem tudtam válaszolni.A kedvenc ételemet hozta, ami már nem a kedvencem.De ehető.
Anya nézett is nagyokat, mikor meglátta Maut, majd így szólt:
-Hogy vagy képes ezekután elviselni a szobádban?-kérdezte morcosan.
-Ajj Anya. Biztos nem szándékosan tette.Szerintem csak megrémült ő is, és nem tudta, hogy ezzel akár fájdalmat okozhatott volna-feleltem kérdésére.
Anya egy "figyellek" pillantást vetett Maura, majd kiment a szobámból. Maura néztem, majd megkérdeztem jól csináltam-e, mire ő egy helyeselve bólintott kis fejével.
Még kissé furcsa volt a tudat, hogy egy macskával kommunikálok, de kezdtem megszokni.
Nem hagyott nyugodni, úgyhogy újra rátértem a találkozás dologra, amire Mau szintén ezt válaszolta:
-Még korai.
Nem tudtam mi akadálya, ezért elkezdtem vele veszekedni, mire a végén azt mondta:
Rendben van! Most örülj! Holnap délutánra, megbeszélek velük egy találkát.-mondta.
Elégedetten mosolyogtam, aztán elkezdtem azon gondolkodni, vajon mi fog történni.