July szemszöge-->1.fejezet/2

Juli szemszögéből----> Naomy szólt, hogy visszakell mennie, hogy becsukja az ablakot, én pedig adig továbbhaladtam. Azon tűnődtem fogok-e valamiből dogát írni, mert akkor még azt átkéne olvasnom, mikor nagy csattanásra, kiáltásra, és dudálásra lettem figyelmes. Hártafordultam, és iszonyatosan megrémültem, mikor láttam kedvenc nővéremet a földön, vérben feküdni. Lesokkoltam, majd elkeztem iszonyatosan sírni, és odarohantam, hogy felmérjem mi is történt. Édesanyám, kiváncsian rohant ki az ajtón, lába közt kisurrant Mau-val Naomy macskájával. Anya nagyon megrémült, és kapta is elő a telefonját, segítségért, miközben egyenesen felénk rohant.
MaU nyávogására lettem figyelmes, mikor megláttam azta szemét dögöt, hogy épp nővérkém nyakába mélyeszti körmeit, próbáltam lelökdösni róla, de féltem is.Aztán Naomy elkezdett rászkódni, és abbamaradt, egyből, mikor aza dög kihúzta karmait. Mégjobban sírtam, mert láttam, hogy a nővérem vérben feküdt, és tisztában voltam vele, nem tudok érte mit tenni, csak várni.
Sokk alatt áltam, mert a látvány, és maga a tudat, hogy ki fekszik ott, ledermesztett. Kis idő múlva, megérkezett a mentő, és felkapták egy kocsira testvéremet, majd a mentőhöz tolták. Értesítették anyát, hogy hova kell mennünk, majd el is halytottak. Anya is összeszedte magát, majd rohant a házba a kocsikulcsért, és már mentünk is a mentő után.
Mihelynst odaértünk, felvették Naomy adatait, és azt mondták, hogy türelmünket kérik, és legyünk szivesek várni, amig az orvos megvizsgálja Naomy állapotát.
Nem tudtunk anyuval egymásnak mit mondani, de megtörtem a csendet:
-Most mi fog történni? Mikor tudjuk meg hogy van?-annyi kérdés volt bennem, hogy nemn tudtam mivel kezdjem.
-Fogalmam sincs. Miután az orvos megvizsgálja, már többet fogok én is tudni, addig kérlek légy türelemmel,és ne aggódj minden rendben lesz.-mondta
Nem válaszoltam, nem tudtam erre mit mondani.Nagyon sokat töprengtem, azon, hogy mi fog ezek után történni, és hogy mi lesz majd vele.Legszivesebben sírni tudtam volna, de anya azt mondta ne aggódjak minden rendben lesz.
Nem értettem hogy tud iylen erős lenni, miközben ilyen szőrnyűség történt.Mindíg is anya volt a példaképem, mert annyira erős volt, és sebezhetetlen, hogy azt kivántam már nem egyszer hogy bárcsak ilyenné válhatnék mint amilyen ő.
Várakoztunk, majd megszomjaztam, de nem akartam anyát idegesé tenni vagy valami hasonló. Inkább csak ültem, és vártam az orvost, hogy többet tudjunk
Nemsokkal később, valkai Mary Anderson-t szólította, és anya egyből odarohant velem együtt, hogy megtudjuk mi történt.
Az orvos igen meglepő dolgokat mondott:
-Ne tessenek aggódni, a lánya száraz bőrrel megúszta, a körülményekhez képest.Enyhe fejsérülést szenvedet, és pár furcsa mélyedés van a nyaka mindkét oldalán,de azok nem a baleset következtével kerültek oda.
-És mit gondol mikor engedik ki?-kérdezte anyu
-Hát még eszméletén kívül van, de az ő szerencséjével, talán már ma délután kiengedik, de csak ha magához tér.
-Köszönjük doktor úr-mondta udvariasan anya.
-Nincsmit-köszönt el az orvos.
Nagyon örültem hogy nincs Naomy-nak semmi komoly baja, de az a szemét macska, nemm tudom mit tett vele de az orvos is azt mondta, hogy sebek lettek rajta.
Csak kerüljön a kezem közé.Anya azt mondta, hogy megkérdezi, belehet e menni Naomy-hez, addig én várjak itt.
Pár perc múlva már mellettem is volt, és azt mondta, hogy most bennt van nálla a nővér, úgyhogy várnunk kell.
-Anya, egyébként az orvos említette a mélyedéseket Naomy nyakán. Én tudom mik azok.-szóltam
-Mii??-kérdezte hevesen anya
-Mikor Naomy a földön feküdt, Mau odament, és belemélyesztette körmeit, a nyakába-mondtam dühösen
-Az a ..........macska.Mi lett vele?!-Vágta rá feldúltan.
-Nem tudom, csak annyit-hagytam félbe, mert a nővér minket kért, a 107-es kórterembe.
Anyuval siettünk, nem tudtuk mi baj lehet.
A nővér azt mondta, hogy Naomy elkezdett valamit hallkan bezsélni, és annyit tudott kivenni a szavaiból, hogy drága kiscicám.
Iszonyatosan nagy düh árasztot el, hogy a nővérem azt a buta macskát szólítgatja, miközben nem tudja mit tett vele.
Naomy magához tért, és kicsit nyugtatgattuk, mert nem tudta mi történt és hogy hogy kerül egy kórházi ágyra. Elmondtuk neki a történteket és erre csak annyit tudott mondani, hogy:
Huuuh.-szólt meglepetten.
Kis idő mulva, már teljesen jól volt, már kábultnak sem érezte magát, úgyhogy azt mondták, hogy a jó állapotát tekintve haza is mehet, de pihengesen..
Mondtuk hogy minden rendben lesz, és hogy vigyázunk rá. Összeszedtük a holmiját, majd elindultunk a kocsihoz.Mikor hazaértünk, Naomy furcsa dolgokra kezdett el panaszkodni.