5.fejezet/Barátok vagy elenségek?

Barátok vagy ellenségek?

-Nekem még elkell intéznem pár dolgot, de majd jövök.Tudni fogod.-köszönt el Mau
Vajon mi fontos elintézni valója lehet egy macskának? Bár ő nem egy átlagos macska.Válaszoltam magamnak.Addig lementem
Anyuékhoz, és mondtam nekik, hogy hamarosan el kell mennem, de nem maradok sokáig.Eddig minden rendben ment.Remélem
a továbbiakban is így lesz. Kicsit rendbe szedtem magam, majd Mau is megjött.
-Na szóval. Már mondhatok részleteket is. Menj a kávézóhoz, ha lehet akkor egy 10 perc múlva már indulj is el, mert
Kellyék is bármikor ott lehetnek.-magyarázta
-Rendben van. De még mindig tartok tőle, hogy esetleg nem fognak kedvelni.-vágtam hozzá egy fancsali képet
-Ne aggódj. Nagyon kedvesek, és megértenek majd. Ők is átmentek ezen. Nyugalom. Csak légy önmagad.-nyugtatgatott
Pff. Már rég nem az vagyok. Mióta történt ez az egész. Teljesen más lettem. Na de mindegy.
Elindultam minden előkészület után. Egész úton azon töprengtem mi lesz majd. Lehet tiszta buta vagyok, mert minden jó lesz. De azért a félelem érzet megvan.
Hamar odaértem, és már láttam is két személyt a teraszon ücsörögni. A lánynak, akit Kellynek hívnak, fekete közepes hosszú haja volt.
Csinos lánynak tűnt. A srác aki vele szemben ült, Will, szintén fekete hajú, és kigyúrt izomzata volt. Testvérek voltak.
Odamentem, majd egyből tudhatták én volnék a lány, mert szívélyesen fogadtak:
-Szia. Biztos te lennél Naomy. Nemde? Én Kelly vagyok, ő pedig a Báttyám Will. Foglalj helyet.-kedvesen bólintott Will, köszönésképpen.
Eddig minden rendben.
-Sziasztok.Igen én volnék-mosolyogtam-majd helyet foglaltam mellettük.
Megittunk, egy csésze forró kakaót, majd beszélgetésbe bonyolódtunk. Nem is volt kellemetlen.Pedig arra számítottam.
Kelly úgy viselkedett, mintha már ezer éve ismernénk egymást. A testvére, pedig állandóan csak mosolygott rám, és figyelt.
Ez az egy kicsit zavarba ejtő volt. Ahogy megbeszéltük, a kávézóból egyenesen elmentünk Kellyékhez, hogy nyugodtabban tudjunk beszélgetni.
Mi Kellyvel, elindultunk a kocsi felé, az idő alatt, pedig Will rendezte a számlát. Hamar megérkeztünk, és képletesen értve,
a lélegzetem is elállt.Mikor megpillantottam házukat.
Óriási fehér villa.Gyönyörű volt. Mindkét oldalt, fák álldogáltak. Kövekkel volt kirakva, a bejárati ajtóhoz vezető út.
Azon végigsétáltunk, majd beléptünk a házba. Egy előtérben kötöttünk ki, ahol a fal, végig macskás képekkel volt díszítve.
Nagyon hangulatos lett ettől. Beljebb mentünk, és egy nagy csigalépcső volt beépítve. Vörös szőnyeggel volt beburkolva.
Hirtelen Will kézen fogott, majd körbevezetett a ház minden egyes zugában. Kicsit kellemetlen volt, de nem volt szándékom
megbántani.Így szótlanul tűrtem.Már a kávézóban is észrevettem, hogy feltűnően méricskél. Nem akartam viszont azt sem
hogy félreértsen, így kezem kihúztam övéiből, és odamentem Kellyhez. Nagyon szép házuk volt.De hát nem csodálom.
A nappali falán, megpillantottam egy különös képet. Annyit vettem ki belőle, hogy a macskák harcoltak a farkasokkal, és még
volt rajta, egy mást ábrázoló faj, de azokat nem ismertem fel.Odahúztam magamhoz Kellyt, majd megkérdeztem:
-Figyelj, ennek a képnek van valami jelentősége, vagy csak úgy kint van? És kik vannak rajta?-érdelődtem..
-Uu. Tudtuk, hogy úgyis megkell tudnod, de nem gondoltuk hogy már most ilyen hamar.-látszódott rajta hogy hirtelen milyen feszült lett
Eközben Will is mellettünk termett.
-Válaszolnátok lécci?-sürgettem őket.
-Szóval.Tudod rajtunk kívül, vannak még mások is. Akikkel nem igen kéne puszi pajtásnak lenned. Nem ellenségek, de nem kiszámíthatóak.
Veszélyes lehet-sóhajtozott Will.
-De mégis kik ők?-kérdeztem aggodalmaskodva.
-Ideje hogy mindent megtudj.Annó mikor megjelentünk itt mi macskák, a farkasok és a vámpírok már akkor itt éltek.
Ellenségek voltak akkor is, és még most is ugyan olyan a helyzet. Megállapodtunk abban, hogy letelepedhetünk itt, ha segítségükre sietünk,
ha valami probléma adódna a vér szívókkal. De csak ma megszegik az egyezséget, miszerint nem haraphatnak meg embert.-tájékoztatott Kelly.
-Hmnm.. értem. Ezek szerint, ha jól értettem, akkor a farkasok nem az ellenségeink nemde?-kérdezősködtem tovább.
-Jól értetted-mosolyodott el új barátnőm.
Eszembe jutott a srác a könyvtárból. Lehet ő is valamiféle? Vámpír? Farkas? Eszembe jutott a megérzésem.Ami ha minden igaz nem csal.
-Lehetséges, hogy én féljek tőlük?-érdeklődtem.
-Nem. Nincs okod hogy félj tőlük.-mormogta Will.
De..Lehet hogy a srác egy farkas? Ez még nem volt világos. Azt tudom hogy nem ember. De akkor mi?
-Naomy. Tudod valamikor viszont megkell látogatni a farkasokat. Mert ha új taggal bővülünk, akkor arról nekik szólni kell, és ismertetni
kell velük, ki az illető, hogy tudják nem csak egy jelentéktelen bevándorló..-mondta Kelly.
-Micsoda? Nem.Kizárt. Én nem megyek oda.Mi lesz ha...-szakított félbe Kelly:
-Ne aggódj. Nem lesz semmi bántódásod. Ha ettől félsz, akkor ezt el is felejtheted.-nyugtatott meg Kelly.
-De mégis mikor?-idegeskedtem
-Hamarosan.-hagyta rám.
Pff..Ez remek.Találkozni fogok farkasokkal.Mi van ha majd őt is meglátom közöttük? akkor majd újra láthatom. De ez egyáltalán jó hír?
Izgatott lettem hogy láthatom őt. Bár nem tudom miért, hiszen csak egy pofátlan farkas.(azt hiszem).
Kikellet zökkennem, mert ráébredtem arra hogy nekem mennem kell. Még a végén Anya aggódni fog.
-Ő. Will.Kelly. Nekem mennem kéne, nem akarom hogy anyu idegeskedjen.
-Rendben.Elkisérünk.-mondta Will.
-Nem . Hagyd csak.Hamar visszatalálok.Megy egyedül is.-feleltem
-Jajj. Ne kéresd magad. Hiába. Elkísérünk és kész.-szinte már kiabált.
-Nekem mindegy.-vágtam rá durcásan.
El is indultunk, de Kelly csak a kávézóig jött, mert Will megkérte most már induljon vissza. Mert majd ő hazakísér.
Nem ellenkeztem, mert úgy voltam vele, legalább útközben még többet megtudhatok. Azonban önként is mesélni kezdett,
és azt mondta hogy másnap találkozzunk nálluk, és akkor elmondja mikor kell majd lemennünk a farkasokhoz.
Beleegyeztem, majd elköszöntem tőle, majd keresni kezdtem a lakás kulcsom. De megint előjött az az érzés, mintha figyelnének.
Hátrakaptam fejem, majd szétnéztem, de csalódnom kellett. Senkit nem láttam.Lehet hogy csak üldözési mániám van.
Bementem a házba, majd nyomtam egy nyugtató puszit anyukám arcára aki éppen egy filmet nézett.Kedvesen rám mosolygott
majd így szólt:
-Szia Kincsem. Minden rendben? Jól érezted magad? Ha éhes lennél főztem egy kis húslevest, meg csináltam paprikás csirkét.-szólt kedvesen.
-Köszi jól. Persze minden.-válaszoltam, miközben a hűtő felé vettem az irányt.
-Rendben. Holnapra ne tervezz semmit, mert elmegyünk vásárolni a húgoddal együtt.-közölte le.
-De anya! Holnap nekem nem jó. Már mást beszéltem meg a barátaimmal.-lepődtem meg.
-Akkor mond le! Holnap te is eljössz. Nincs vita.-mondta
-Nem teheted.Kérlek! Télleg elkell mennem. Már megígértem, és fontos dolgunk van. Fontosabb mint a vásárlás.-kérleltem
-Majd elintézitek máskor.-felelte határozottan.
Nem tehetek semmit. Nem hiszem el..Mindig csak úgy kell ugrálnom ahogyan ő fütyül. Megértem hogy az Anyám, és ő szabja
meg a feltételeket, de akkor sem tilthatja meg hogy elmehessek. És teszek is róla, hogy ne így legyen.