25.fejezet-Valaminek a vége,valaminek a kezdete

Nem törődtem semmivel, csak futottam. Nem érdekelt, ki lát meg, és ki nem. Nem érdekelt, hogy a szél csípte az arcomat, sé a könnyeim is kifolytak.(Bár azok maguktól is eleredtek) Csak az érdekelt, hogy az a személy, akit mindennél jobban szeretek, most miattam szenved. Én miattam. Azért, mert én tévedtem. Mert önfejű voltam.. És felesleges ígéreteket tettem magamnak, és összekötöttem az életem egy másik fiúval akit valójában nem is szeretek. Mármint szeretek, de mint egy barátot. Pedig ott van az, akit igazából akarok, de mostmár késő. Dehiszen csapdába estem.
Ha visszamegyek Taylorhoz, amit mindennél jobban szeretnék, megbántanék veel egy oylan személyt, aki mellettem állt a nehéz időkben. De ha azt a barátot választom, megbántom vele az életem szerelmét.
És én mindezt nem fogtam fel.
Felinlantam a szobámba mit sem törődve anyámmal aki a konyhából nézett.
Bementem, és ledobtam magam az ágyra.-mármint csak akartam, mert ott volt Josh.
-szia.-dörmögtem halkan, mert tudtam ha nekiállok rendes hangnemben beszélni elcsuklik a hangom.
-Szia. Merre voltál?-érdeklődött kedvesen.
-Sétáltam.-feleltem tömören.
Nem volt kedvem beszélgetni, és reméltem ez majd neki is leesik.
-Nem megyünk el valahova?-kérdezte fülig érő mosollyal.
-Most nincs kedvem.-feleltem
-Naa. Kérlek. Ez nekem télleg nagyon jó, hogy itt vagyok begubózva a szobádba..Kicsit foglalkozhatnál velem.-mondta teljesen jogosan.
Igazság szerint, mióta megérkeztünk 1 percnél többet nem beszéltem vele...
-jó mennyünk.-egyeztem bele kelletlenül.
Kimentünk, majd kézenfogva sétáltunk. Zavart az érintése, de mégis érezni akartam bőrének melegét.
Már egy ideje sétáltunk, mikor megállt, és megcsókolt.
Egy ideig álltam, de utána elutasítottam. Nem tudtam volna mindenféle bűntudatnélkül csókolózgatni vele, ott ahol nemrég még egy másik férfit csókoltam szerelmesen
-Mibaj?-kérdezte megmerevedve
-Neharagudj. De nekem ez nem megy. Én ezt nem tudom megtenni. Nem tudlak szeretni téged. Képtelen vagyok rá. Egyszerűen máshoz húz a szívem. Nagyon szeretlek téged, de nem úgy mint ahogyan azt te szeretnéd. Neharagudj rám kérlek, de én nem tudok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Nem tudok felejteni. Nem megy. És én, mindent megtettem, de akkor is őt szeretem.-magyaráztam neki, de őt nem is érdekelte.
Pedig én most bevallottam neki, hoyg nem szeretem, és hogy nem kell a szerelme, de ő nem is figyelt rám.
Megfogtam az arcánál, hogy nézzen már a szemembe, és mondjon valamit, de ő nem...
-Kérlek válaszolj. Ha utálsz megértelek...De hidd el én nem akartalak kihasználni, vagy átverni. Én télleg megakartam próbálni.De érzem, hogy nem tudok mást szeretni.-mondtam szinte már a sírógörcs szélén egyensúlyozva.
-Szerintem ezzel ő is így van.-mondta mély hangján
-Mivel?-kérdeztem érthetetlenkedve
-Azzal, hogy nem tud néküled élni.-felelte
Lesütöttem a szemem, majd úgy feleltem.
-de, szerintem ezek után megbírkózik veel. Biztos teljesen utál, és haragszik rám. Biztos vagyok benne. Láttam rajta, mennyire fájt neki, amiket mondtam...de csak azért mondta neki, hogy nem szeretem, mert nem akartam hogy küzdjön értem, mert én veled akartam lenni, mert nem akrtalak megbántani, hogy elmegyek, de így meg őt bántottam meg...-mondtam inkább magamnak, mint neki
-De a szeme mindent elárul.-mondta
Mivan? Most mivan vele? Honnan veszi? A szeme.. Hát honnan tudná ő, ha nem is volt ott?-kérdezgettem magamtól.
Josh még mindíg nem nézett rám..
Hátrafordultam, hogy megtudjam mi fontosabb a számára, ahelyett, hogy velem törődött volna
És akkor megpillantottam ŐT. Életem szerelmét.
A szívem kihagyott egy ütemet, és szaporábban vert, mint eddig valaha.
Nem válaszoltam, csak tátott szájjal néztem a jelenetet.
Én kiöntöm a szívemet egy srácnak arról, aki ott áll mögöttem..
-Én, azthiszem hazamegyek csomagolni. Remélem boldog leszel, és hogy vigyázol magadra.-szólt Josh, majd elment.
Nagyon gonosz voltam, de kicsit örültem is, hogy leesett a vállamról egy teher..Nem úgy értve, nem volt ő nekem teher, hanem hogy nem kellett neki is magyarázkodnom (eleget).
Megvártam, amíg teljesen eltűnik Josh a szemem elől, és csak utána fordultam Taylorhoz.
-Taylor, ha mos nem bocsátasz meg nekem, én teljesen megértelek, mert angyon hülyén viselkedtem, és tudom, hogy nagyon megbántottalak, de amiket mondtam, azokat nem gondoltam komolyan, és csak hazugság volt az egész, amit azért találtam ki, hogy el tudj engem engedni, de rájöttem, hogy nem akarom hogy elengedj, mert én...
Ajkait az enyémnek szorította, erős,izmos karjait átfonta a derekamon, és minnél közelebb préselt magához. óvón és vigyázva csókolt, és karolt mindvégig, amíg én csak álltam, és a rózsaszín köd ellepte az elmém. Ez volt az amire vágytam..Erre a csókra vártam..Erre. Amit Taylor nyújtott nekem. Mert mellette érzem jó helyen magam.
-szeretlek, szeretlek,szeretlek..--mondtam levegő után kapkodva, mire ő újra meg újra megcsókolt.
-Én is szeretlek.Mindennél jobban, és azt javaslom felejtsük el ami történt, és lépjünk át.-mondta, mire most én csókoltam meg őt.
Szorosan karjaiba férkőztem, és nem akartam elengedni őt. Újra.
-Most mi legyen?-kérdeztem
-Először is mesélj el mindent, hogy hol voltál, és hogy ki ez a mitugrász.-mondta
-Őőő.Nem mintugrász. Ő egy jó barát.Ő segített nekem, tudod mikor elemntem onnan, menetem a partra, és aztán mikor......
Jó hosszú ideig meséltem, hogy mi történt velem, hogy hol laktam, és Taylor csak helyeslően bólogatott, és néhol felhúzta a szemöldökét..
Örültem, hogy visszakaptam őt, de bántott az ami Joshhal történt.
Féltem, hogy úgy érzi majd, hogy csak kihasználtam, és hogy csak arra kellett,hogy meglegyen mindenem..És tudtam, hogy azt a sok jót, amit ő értem tett, azt semmivel nenm tudnám meghálálni, deviszont így ezek után, hogy miylen jószívű volt hozzám, én meg így elbántam vele.
De ő csak újra meg újra megmutata, hogy milyen erős,jószívű,és önzetlen. Most is kiborulhatott volna, nekiálhatott volna balhézni, de ő nem tette, csak szépen elköszönt és minden jót kívánt..
Hozzá foghatót még sosem láttam. Nagyon szerencsés lány az, aki megkapja őt.-gondoltam miközben még mindíg Taylor karjaiban ringatóztam. Mélyeket lélegeztem mámorító illatából, és óriási cuppanós puszit nyomtam a nyakába, amihez kicsit lábujjhegyre kellett emelkednem..
-Ezentúl sokkal jobban vigyázok rád. És nem hagyom, hogy ilyenek miatt valami rossz történjen. mert nagyon fontos vagy nekem.-vallotta
-Te is nekem. És így mégjobban bízom a szerelmünkben. Mert tudom, hogy bármit kibír.-mondtam helyeslően.

Fúúú gyerekek, ez nagyon nagyon nagyon rövid lett. De ha folytatom,akkor a következő rész nem lesz olyan izgalmas, ésssss ................................. mint ahogyan tervezem!! Úgyhogy most érjétek be ezzel, de ígérem, ezért következőőt

hamarabb hozom. Na puszi nektek drágáim!!(L)♥ (és ne utáljatok annyira)